tampi

Szóval, elkészült a könyv, aki nem tudna róla.

tothlajos100@gmail.com

Itt pedig egy facebook oldal, amit lehet lájkolni, már aki olyan, és lehet követni is.
Megtudhattok hasznos információkat, meg szinte mindent.

https://www.facebook.com/%C3%81tmeneti-avagy-egy-%C3%A9vad-az-Otthonban-1459756190741700/?pnref=story

Például, hogy melyik rádióban hallhatjátok meg gyönyörű hangomat.

SZÓVAL HAJRÁ LÁJKOLNI!

    "- Durva"
          New York Years

   " - Őrület"
          Borsodi Hírmondó

    " - Ezt mindenkinek olvasnia kellene"
                             Dömösdi Eszter (777.hu)

    " - Kézműves termék, és mint ilyen, csak jó lehet."  
                                 Kézdi Károly (Durva Idők)

    " - Minden karácsonyfa alatt ott a helye."
                            Németh Katalin (óvónő)

Na, igen, durva.
Jelen pillanatban a tothlajos100@gmail.com email-en érdeklődhettek, hogy mi a csel.

Rendeljetek könyvet, és a postás bácsi elviszi.

Rendeld meg most!

Szóval szerettük volna, ha ebben az évben kézbe vehető lesz a könyv, de bármennyire is erőlködtünk, ez nem ment.

Pillanatnyilag a január az időpont.
Kicsit sajnálom, hogy aki karácsonyra akarta ajándékba, annak ez nem valósul meg, de a másik szemem nevet, mert így nem kell szomorkodni karácsonykor a könyv olvasása miatt.

- Mi a baj drágám?
- Áá, semmi, csak az Átmeneti című könyvet olvasom, és.

Szóval induljon az év egy jó durvasággal.

Ha a kezemben lesz, már írok is mindenkinek, aki küldött e-mail, hogy milyen módon legyen.
Szeretnénk, bár zavarog a gyomrom a szótól, könyvbemutatót is tartani valamilyen módon, ahol majd meg lehet szerezni a könyvet, meg ilyenek.

Szóval bocsánat, de nyugtasson meg mindenkit, hogy aki másnak vermet ás, az türelem.

Nyaralás?
Csak ügyesen.

Na, nagyon király, mert elég sokan jeleztétek e-mail-ben, hogy szeretnétek könyvet, ha majd.
Lelkesítő.
Úgyhogy neki is állok, kicsit javítok, kicsit bővítek, aztán ősszel, de legkésőbb, hogy is mondják? a karácsonyfa alatt (pff, egy pofon), találkozhattok vele.
Állítólag, ha százat eladok, már nullán is vagyok.
Tervezem, hogy lesz majd bemutató rendezvény, ott mindenképpen, de persze postán, meg kijelölt helyeken is meg lehet szerezni.

Ez pedig egy kép Stark Attilától régről, hogy mennyire munkálkodom.

Szóval íme itt egy részlet a készülő könyvből.

Kattints!

 Írj, ha szeretnél te is egyet!

tothlajos100@gmail.com

 ...van itt még valaki?

 Na, az van, hogy jó pár éve készen van egy kézirat, amely eddig kiadót keresett.

Közben sok mindenre rájöttem a könyvkiadás mikéntjével kapcsolatban, rengeteget reménykedtem, és rengetegszer vontam meg a vállam. El kell fogadni, hogy ez van, és nem lesz jobb, akkor, amikor a JAK nevű szervezet, ami nagyon hálás munkát végez a mai magyar irodalomban, 750ezer forint éves támogatást kap az államtól.

Igazából nem csalódtam, csak meguntam a a hercehurcát, tudva azt, hogy amit írtam simán mehetne nyomdába.

Menni is fog szerintem.

Mert kurva jó.

Megjelentetjük mi.

A könyv a blog alapján készült, de nyilván nem ugyanaz. Például a szövegek mellett Stark Attila illusztrációi is elég hatásosak.
Többek között ez is probléma volt, hiszen a színesség megdrágítja a nyomdaköltségeket.

Ami miatt itt vagyok, és írok, az a kíváncsiság, hogy vajon a blog olvasóit érdekelné-e egy ilyen rengeteg illusztrációval ellátott könyv?

Párat biztos nyomunk, viszont jó lenne tudni, hogy kábé mennyire lenne igény errefelé...

Amellett kíváncsi vagyok mennyire tud hatásos lenni egy mindent kikerülő alulról szerveződés, amely kihagyja a hagyományos utakat.

Szóval, ha kellene egy ilyen kiadvány, írj.
tothlajos100@gmail.com, vagy komentelj.

A következő bejegyzésben megláthattok egy-két részt a készülő könyvből, ami már csak rátok vár tulajdonképpen.

Amúgy kösz, jól vagyok, vagy mi.

Amikor reggel letört hátul a fogamból egy darab, nem értettem, de most már tudom, ez egy nem semmi nap.

Remegve vártam mindig ezt a napot, és titkon tudtam, hogy el is fog jönni.

A munkahelyemen kiderült, hogy blogot írok arról, hogy mit dolgozom.

Először megkönnyebültem, kész,vége, ennek annyi. Most mérhetetlenül szomorú vagyok.
A hosszú évek alatt (2008 óta van a blog), aki kérdezte, hogy miért csinálom, mindig azt mondtam, hogy önterápiás céllal.
Ez a munka, ha rendesen csinálod, kikészít.

Aztán, ahogy jöttek az olvasók, a kezdetek óta háromszázkilencvenvalahányezer, lelkes lettem, mert láttam, mennyi embert érdekel ez. Persze volt szomorúság, amikor egy-egy bejegyzés nagy nyilvánosságot kapott (Index címlap, hülye interjúk), és megjelentek az ostobák, a trollok, de ezeknek is a java részében megtaláltak azok az olvasók, akik értékelték ezt az egészet.

A Budapestre költözésem óta én rosszat a gyermekotthonról nem írtam.
Hülye lettem volna, mivel mérhetetlenül más ez, mint a régi, az Átmenetis meló, és ezt nagyon szeretem.
Aki tud olvasni az látja ezt, és érzi.
Az más kérdés, hogy a rendszer hibáit leírtam, pont azért, hogy a lázadást, a dühöt világba kiálthassam.
És itt nem arról van szó, hogy az ácsnak szar a kalapácsa, meg a szöge, oszt szar lesz a tető.
Hanem gyerekekről.

Most érdekes az érzés.
Tudni azt, illetve nem tudni, hogy kik olvasták el, de közben meg tudod, hogy olvasták.
Ööö, mi?
Mármint a kollégáim.
Kitárulkozni, úgy név nélkül könnyű.
Ááá, úgysem tudják, ki vagyok.
Ez mindig is bizsergetett, hogy képzelnek el, és vissza meg, hogy kik olvasnak.
Szóval most hirtelen pár kollégám jól megismert, de ezeket a dolgokat úgyis később fogom majd fel.

Sajnálom nagyon.

Nem hibáztatom a kolléganőt sem, aki felnyomott végül, mert ez máshogy is kiderülhetett volna, csak előtte szólhatott volna.
Volna, volna.
Nem tudja, hogy életem egy nagyon nagy része megy most el.

Nagyon sajnálom.
Ennek most itt vége.
Tényleg.
Ez van, baszd meg.

Akarnék valami vicceset írni, hogy mondjuk vigyázzatok az ürgékre, meg majd írok gasztroblogot, de nem megy.

Sziasztok, és kösz.

Frissítés:
A kommentelést is felfüggesztem, bár nagyon jól esnek az igaz szavak, én már csak ilyen elismerés vadász ember vagyok, ugyanakkor a békét szeretném, még most is. Ha írnátok, akkor a tothlajos100@gmail.com- ra megtehetitek.

Ha mégis kirúgnak, szólok.

…és már november is.
Az év eleji őrületnek vége, de nem sokára kezdődik a karácsonyi. A köztes időszak, amit nyugisnak lehetett volna nevezni elmaradt, mert a fiúk pont most gondolták elkezdeni a kamaszodást.
Durván.
Meg persze mindig van valami.
Volt például olyan nap, amikor a hagyományos értelemben véve nem is dolgoztam, nem is találkoztam gyerekekkel, és nem azért, mert leszartam, vagy szabadságon voltam, hanem mert ellenőrzés jött, és az adminisztráció.
Kemény volt.
Szétstresszelt.
A bürokratikus szarság, de nevezhetném sokkal, ami ellehetetlenített a munkámban, mert míg a pedagógiai véleményeket, és a gyógyszeres füzetet igyekeztem utolérni, addig ki van a csoporttal, ki segít a háziban, ki hallgatja végig a szívfájdalmat, az örömöt, ki csinál vacsorát, ki pakol be annak, aki nem tud, ki segít az álló egyenesekben, meg minden.
Dolgozok, de nem dolgozok.
Írom a nevelési tervet 2016-ra, és tudom, hogy senki sem fogja elolvasni.
Közben Berci leesik a plafonról.
Nyilván ezek a napi szervezési feladatokon túl lévő elintézendők.
Az benne van, otthon is megtervezed, hogy te, vagy a csajod hozza haza a purgyékat, és akkor hétvégén mi legyen, meg a kislány beteg is.
Na, itt 12-vel kell ugyanezt.
De ez nem baj, hozzátartozik, csak amikor a nyári beszámolót kell írnom, munka után otthon este féltizenegykor, az már csak hatodikos stílusban megy.

Nyári élményeim.

A nyár jó volt.
Sok élménnyel gazdagodtam.
A legjobb a fürdő volt, meg amikor Géza majdnem beszart a buszmegállóban.
Bárcsak most is nyár lenne!

De túl vagyunk rajta, leellenőriztek.
Mindenesetre, vagy mire, ha késő este hazafelé menet megmentenék egy sündisznót, akinek a fejére szorult egy tejfölös doboz, és megkérdezné, hogy mit kívánok a munkámmal kapcsolatban, én csak még egy embert kérnék nappalra. Plusz egy státuszt.

Aztán meg mindig jön valami, de erre már utaltam.
Mert például vannak az önkéntesek, akik meg jönnek.
Nagyon érdekes volt, amikor egy éve idekerültem, hogy mennyire működik az önkéntesség, ráadásul milyen sok formában.
Ahonnan jöttem, nagyon vidéki Átmeneti Otthon, ugye?, igaz?, ott az volt az önkéntesség, hogy néha jött valakinek az ismerőse, hogy akkor Kiss Peti vagyok, és akkor volna ez a kötelező önkéntesség, hogy ez mekkora hülyeség nem?, erre nekem most végképp nincs időm, mert eleve az érettségi, ugye, meg a szalagavató próbák, különóra, hogy is gondolják, kivagyok teljesen, szóval apukám, anyukám, keresztanyám mondta, hogy akkor aláírnák?

Volt, aki beküldte a papírt.

Itt nem ez van.
És ez nagyon jó.
Nagyon sok szervezést igényel, hogy jól menjen, és sokszor nem értik a kis friss önkéntesek, hogy miért nem jó a bújócska-fogócska bent a csoportban, pont azzal a három gyerekkel, de aztán kénytelenek, és általában valóban belátják.
Hogy ezek a gyerekek kurvára fel tudnak pörögni.
Vannak viszont értetlenek, nem látják be, hogy ez egy folyamat, a nevelés, a mi életünk a csoportban, és amikor ők elmennek átszellemülten, mi maradunk.
És itt mindennek oka van, és nem véletlenül van néha nem annyira szépnapot hangulat.
Góranga meg főleg.
A vendégség jó dolog, de aztán mosogatni kell.
Meg kell érteni, hogy kiabálás is van, és olyan is, aki nem jöhet ki a szobájából, az udvarra meg főleg.
El kell fogadni, hogy itt tudatosan zajlanak a dolgok, mert akarunk valamit, és azt nem zacskó cukrokkal.

Az önkéntesség nagyon jó dolog.
Van, aki egy éve jár, egy gyerekhez, segít a tanulásban neki, meg egyáltalán.
Szeretik egymást.
Van, aki nyugdíjas, öröm nézni, ahogy a kamaszokkal nyomja a matekot, és sokszor harcol, de elszánt.
Sok jó van.

Mert persze muszáj ezt látni, egy gyermekotthont, muszáj ezt átélni, mert.

Középiskolásként, fiatal egyetemistaként, könyvelőként, banki alkalmazottként, házasság előtt, szülés után.

És nekem miért lehet az néha plusz munka, ha valaki jön segíteni?
Mert figyelni kell, az elején mindig, mert van olyan, aki nem jön ki a gyerekekkel, vagy egy valakivel, és akkor az elharapózik, és aztán elbuktatja a gyereket, majd letagadja. (megtörtént eset)
Nekem viszont nem hazudnak a gyerekeim, vagy ha igen, úgyis tudják, hogy rájövök.
Szóval figyelni kell, mert a lényeg a gyerek, és az ő biztonsága, és ezt mindenáron.
Senki sem zavarhatja meg.

Kivéve a szülő, aki, bár gyermekbántalmazás miatt eljárás folyik ellene, simán feljelent bárkit ok nélkül a fenntartónál, csak mert úgy van kedve.

- Apa mindig azt mondta, ha úgy volt, hogy ti intézetis köcsögök.

                                         M. Kornél vacsora közben

- Halló, ...aha,...,igen... BARBIIII, apád hív, és teljesen részeg.

                                             V. László felvette a telefont

- Az a bácsi, a Barbi anyjának a barátja, vagy kije, teljesen részeg, és olyanokat beszél, hogy nekem lapos a fejem, meg, hogy ne dumáljak vissza, de ki ez a fasz?

             M. Kornél, aki mindenkivel beszédbe elegyedik most rossz embert kapott T. Barbi kapcsolattartásán.

- Apám is küldi ezeket a szar édességeket, csak fosok tőlük, nemhogy bejönne meglátogatni.

                                                                                            K. Sándor

- Az igazi ló?

    M. Kevin a cirkuszban

„ – Azt mondta, hogy most nem akar veled beszélni, most velem akar.”

   T. Barbara, miután megkértem, hogy egy percre adja már át a telefont az anyjának, hogy tudjak mondani neki egy fontosat.

„ – A faszom kivan már ezzel a szervezéssel, ezzel a jóemberkedéssel, csináljanak valamit, mert, na mindegy, visszhall.”

M. apuka, miután mondtam neki, hogy sajnos a fia nem tud a telefonhoz jönni, mert pszichológusnál van.

„ – De miért van az, hogy az ő anyukája nem jöhet, és mégis mindig jön, míg a miénk jöhet, de négy éve nem jön.”

        T. Elek.

„ – Na, csak azért hívom, mer a gyerek anyja feljelentette magukat, én nem tudom, valami szabadság megsértése miatt, de az ügyvéd azt mondta, hogy megáll a dolog, úgyhogy kemény lesz, készüljenek, csak mondom szólok, péntek 13, gondoltam feldobom kicsit.”

   M. apuka

„ - Nyár van, alig fürdőruhában ”

                              M. Kevin a zuhany alatt

" Hol van Clasquin, a jó breton?
  S Auvergne gróf, ki trónt keresett?
  S néhai jó Duc d'Alencon?...
  És hős Nagy-Károly hova lett?! "

       Villon: Ballada tűnt idők lovagjairól

Továbbra is folytatódik az olvasó klub. Lassan alapíthatnék egy polgári kört. Csatlakozott Szabó Milán is, így már négyen ülünk a szobában, és szó nélkül olvasunk.
Álmom.
Úgy kezdődött, hogy Szabó Milán öccse megkért, hogy hozzak neki olyan könyvet, amiket én olvasok. Éppen akkor valami skandináv krimit olvastam, végül is nyolcadikos, éppen azt is átadhattam volna neki, de persze elkezdtem túltolni, hogy majd én jól hozok neki valami kurva jót.
Otthon aztán álltam a polcok előtt, és rájöttem, hogy ó nem kell ezt túlvariálni, fogtam három klasszikus krimit, meg két más furcsaságot, oszt jól van.
A Sherlock Holmes-t még aznap elolvasta, az Agatha Christie nem tetszett neki annyira, most a Majmok bolygóját olvassa. Ez utóbbit az Otthonban, a leghátsó, szakadt ruhás utáni szekrényben találtam jó pár könyv mellett, karácsonyi adomány lehetett.
Valaki odarakta.
Aztán csatlakozott Andika, aki kitűnő tanuló hatodikos, a város egyik menő iskolájában. Vele a szomszédos könyvtárba mentem el, a Szent Johanna gimit kivenni. Elmondása szerint az a vagány az osztályában, de senki nem adta neki oda.
Ezen nem csodálkozunk sokat.
Bent volt a könyv, öröm, boldogság, neki is kezdett rögtön.
Szóval olvasgatunk, régóta nem volt ilyenben részem, gyerekek olvasnak érdeklődéssel, saját akaratukból.
Próbálkoztam én mindig, de nem ment.
Most mégis, jó gyerekanyag.
Jó érzés, hangulat.

                                                   Ajánlás

(Villon után szabadon, és bár Villon liberális gondolom, én tanítottam a felzárkóztató képzésen és nagyon jó volt, sokat vitatkoztunk a költészetről)

Herceg, lehet pampogni, vergődni, ordítani, segget a földhöz verni, ettől még az igazság az, hogy senki sem olvassa a kötelező olvasmányokat. Anyám,aki kétszáz éve tökéletes irodalom tanár, azt mondta, hogy az Egri csillagokat évente két gyerek olvassa el átlagban. Órán, filmen megnézik. Lehet úgy nyomni, mint a másik irodalom tanár az iskolában, hogy nem nézik meg, de ettől sem olvassa el több gyerek. Benyelik a szar jegyet, oszt csókolom.
A probléma évek óta sunnyog, nincs változás. Illetve annyi, hogy nő a funkcionális analfabéták száma, ami sokkal nagyobb baj annál, hogy valaki ismeri-e a janicsárok ruháját, vagy Baradlayék kálváriáját.
A most velem olvasó gyerekek közül egy sem vett a kezébe kötelező olvasmányt a nyáron.
Fel sem merült.
Azt hinni, és hirdetni, különféle zavaros okokra hivatkozva, hogy a kötelezők listája jó, és elolvassák a gyerekek, önáltatás, vagyis hazugság.
És ez nagy baj.

                                             Kedves naplóm!

Képzeld ma rám írt fészen Márkó!!!!!! (szív, szív,szív)
Jahj, úgy izgultam, hogy alig tudtam neki válaszolni, úgy remegett a kezem, a betűket nem is találtam. Mire végre sikerült, Mesi a barátnőm segitett (kacsintós szmájli, szív), nem lefagyott az a buzi telefon a rák egye meg!!!!
Kezdhettem újra a Mesijén.
De elküldtem, és válaszolt, azt írta, hogy hétvégén talizunk a buliba!!!!!
Annyira izgatott vagyok, ki is írtam a fészre, és erre, le is lájkolta!!!!!
(szív, szív, szív)
Annyirrrraaaaaa CUKI!!!!!!!! (szív, szív)
Jaj, képzeld, reggel lekéstem azt a rákos buszt!!!!
Nem baj, mert a magyar tanárral voltunk, és utoljára!! (szomorú szmájli, kettő)
Mingyár vége az iskolának is. De nem bánom, elegem van már a többiekből, mit kavarnak az ember mögött.
Vanesszát még megverem az biztos!!!!! ( mérges szmájli, három)
Aranyos ez a magyar tanárbácsika, sajnálom, hogy már nem lesz többet. (szomorú szmájli, kettő)
Nem olyan, mint a fizika tanár, azt mondja megbuktat. Na merje megtenni.
Tanárbácsika csinált mindenkivel közös fotót, azt mondta, majd a szóbelin ad belőle, nem aranyos???? (szív, egy)
De nem jön a ballagásra!! Azt mondja nem szereti. (szomorú szmájli, egy) Kicsit meg is sértődtünk, de ő már csak ilyen….!!!! (kacsintós szmájli, egy)
Na, nem tudom mi lesz az iskola után….. Jajh.(könnyes szmájli,egy)
Anyám már basztat, hogy mennyek dolgozni, de én nem megyek!!!!!!!!!!! (mérges szmájli, három)
Én Pestre akarok menni és kész!!!!!!!!!!!!
Nagybátyám Öcsi mondta, hogy ellehetek náluk. kár hogy a hétvégén elbasztam a félrerakott pénzt.
Ráadásul be se rugtam, és tök szar volt Márkó (szív, kettő) sem volt ott.(szomorú szmájli, kettő)
Nah, majd most hétvégén!!!!!!!!!!!!
Most megyek zuhizni, szia!!!!
(kacsintós szmájli, egy)

                                    A magyar tanár!


                     A sok vizsgák ellenére a legjobb
                     ebben a tanfolyamban hogy
                     megismerhetem az én magyar tanáromat.
                     Ő olyan kis vicces, kis bolond, és
                     mindig megnevetett. Néha lenéző de
                     elnézük neki.
                     Mert nevetünk rajta.
                     Bárcsak minden tanárom ilyet lett
                     volna általánosba, és akkor nem
                     jártam volna minden osztályt
                     kétszer!!! (Nevető szmájli, három)
                     Hiányozni fog a tanfolyam; de
                     a legjobban a magyartanár, mert
                     ritka az ilyen kis családi mint
                     az én tanárbácsikám (szív, hét,szmájli, kettő)

A magyar tanár

A magyar órát Tóth Lajos tanította.
Már az első találkozáskor tudtam hogy én míg ebben az
intézményben járok addig én nagyon jó fogalmazásokat
fogok írni. Amit a tanárúr mikor elolvas csak
elmosolyog. Bár azon még nem gondolkodtam valyon
olyankor valami ilyesmi jár a fejébe
Dik ez meg ír egy fogalmazást tele van helyesírási
hibával + a külalak ja és tök zavaros.
Vagy csak azért bár én keveset beszélek
mert nehezen bontakozok ki itt ezek emberek
közt. De amikor írni kell olyankor boldognak
   elönt a boldogság.
Nem beszélek magamról sokat nem vagyok
Önimádó. Nem leszek középpontba.
A tanárúr a kedvencem bár nem azért mert
eddig rólam semmi rosszat nem mondot.
Bár egyik tanár se mond rólam semmi rosszat.
Tanárúrnak én vagyok a kedvence
   aki fogalmazásokat tud írni ugy hogy
   közben magamat adom.
Tanárúr megértő legalább megérti a viceimet.

Akkor érzem jól magam mikor másokat csuságol ki
Jól ki tudja őket figurázni. És most komolyan
és ősszintén mondom 20 év alatt ilyen tanáral még
nem találkoztam. Persze jó értelembe.
Akkor a leginkább a tanárúr amikor ideges.
De amikor azt mondja hogy 10 osztályt adnak itt
míg meg nem bukik valaki miközben csak 5 osztály
szinten vannak a többiek.
Mert én magamat nem vettem bele abban a
szűk csoportba.
Jó kis beszolásai vannak a tanárúrnak.
Őszinte és a kőkemény igazságot mondja
meg egyeseknek hogy ki merre hány méter. stb.
Sajnálom azt hogy már nem lesznek óránk itt kell
hogyni ezt a tanfolyamot na meg már fizetés
se lesz. Itt az emberek akik tudják hogy
hibásak voltak azok bocsánatot kérnek vagy
sem Pl: Berci, mert állitólag ő vagány
mint tanárúr. De azért egy kis szivatást meg-
érdemelne. De ez csak kepzeletben. Tanár úr
bárhol lesz a világban mindig gondoljaon
arra hogy én voltam és leszek is. És azt
hogy csak jokat és szépeket ezek után.
És ha lesz még tanfolyam remélem ugyan ilyen nyomorultak leszenek
                                                                                                  ott.

                                               Apukám

                 Kiskoromba sokat veszekedett anyukám meg apu-
                 kám mert apa részegen jött haza minden nap
                 átmenetileg volt munkája de kirugták anyukám
                 azt mondta hogy betelt a pohár menj el
                 máshova lakni. Apukám próbálta kibeszél-
                 ni magát de nem tudta mert hazudott
                 egyfojtába anyukámnak. Leköltözött nagy-
                 mamámhoz akinel egy idejig meghúzta
                 magát de ott is mindig részeg volt
                 így nagymamám is elküldte mert elege
                 volt belőle hogy amikor lenen-
                 tük hozzá részeg volt. Apukám egyálta-
                 lán nem fizet gyerektartást és egyáltalán
                 nem is látogat minket minket. Amikor nagyma
                 mám elküldte nem ment el de násnap
                 reggelre eltünt . Mindenki kereste tele-
                 fonáltak neki de nem vette fel. Amikor
                 mi felhívtuk telefonon felvette, megkér-
                 deztük hogy hol van azt mondta
                 hogy a folyónál de akkor is részeg
                 volt anyukám mondta mert hallotta
                 a hangján. Azóta se jelentkezett.

„ Azér van szükség Győzire, hogy ki tudja vitelezni.”
           
                                                                                    Gáspár Zsolt



„ - Amikor a Titanic zenéjét meghallom, kettétörök.”

                                                             VV Krisztián





A szomszédos óvodában az ősszel felavatott focipálya most nagyon magányosan álldogál magában,de inkább olvadt korcsolyapálya az. A műfű is beposhad tavaszra, na, de majd a napsugár elintézi.
Hosszú nap. Alig van gyerek, többeknek nem lesz iskola, így akinek volt hova, hazament. Bezzeg Norbert itt van, két zacskó chipsszel az ölében vár a tévé előtt. Elkezdjük a presztízs értékű amőbát, nagyon sokat fejlődött, most már el-elver, amitől viccesen érezni kezdi magát. Nincs is ezzel baj, azzal már inkább, hogy nem nagyon akar tanulni. Félévkor háromból bukott, matek, német, irodalom.
A némettel nincs mit kezdeni, három éves lemaradása van, azt se tudja, hogy Guten Tag.
A matek is gázos. Már az osztás is meg-megakasztja, hatban a három simán tud négy lenni.
Az irodalom. Az év slágere a János vitéz. Meg a sok könyvnélküli, amit egyszerűen képtelen megtanulni.  Ilyet még nem láttam. Hiába mondom el tízszer a sort és ismétli utánam, a következő versszak tanulásánál már nem emlékszik az előzőre.
Na, és ebből a verstanulásból, meg a tanár néni szimpátiájából (ő tanítja németet is), össze is jött a bukás.
Gratulálok.
- Mit tanultok most irodalomból? – kérdezem.
 - Ezt.
Kinyitja a könyvet az Alföldnél.
ÁÁÁÁ.
- Ezt meg kell tanulni.
- Meg.
ÁÁÁÁ.
Tudom, hogy 20 perc múlva a fejét az asztalra hajtja, és onnantól nem szólal ma már meg.
Az utolsó szava ilyenkor, hogy ez nagyon unalmas, és haza akar menni.
Mélyen együtt tudok vele érezni, de hát nem hangoztatom.
Nesze.
Olvasásra nevelés.
Irodalom.
Ma látom, hogy bizonyítani akar. Meghatódok lelkesedésén.
Szenved.
Mit nekem Kárpátoknak te,
zordon képregényes tája.
Mit nekem te zordon Kárpátokban
Fenyves vadregények tája.
Mit nekem fenyvesekkel Kárpátokban
zordon tája.
Mit nekem te fenyvesek Te Kárpátoknak
regényes tája.
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Nagyregényes fegyveres tája.
Mit nekem te zord Kárpátoknak
vadregényekkel tája.
Szenvedünk.
Aztán valahogy meg van az első.
Egy óra múlva, uzsonna, boltba menés után folytatjuk.
- Na, mondjad.
Hamar kiderül, hogy olvasni sem tudja, így kezdjük elölről.
Már csak 12 versszak.
Muszáj kicsit szusszanom, elhagyom a szobát. Az óvodások ordítva futkároznak a nappaliban, a kollégák nagy része az irodában beszélget. Nem tudom, mit csinálnának, ha a kis Bence magára borítaná a szekrényt, oszt a Naplónak kéne nyilatkozni. Ám észreveszem a sarokban a nagyon szociális érzékenységű kollégámat, internetezik javában. Látom, hogy a szocsi olimpia kapcsán a sportoldalakon is megjelent orosz buzi verések képeit,  videóit nézegeti, közben jókedvűen, somolygósan hümmög.
Érzem, hogy próbálná elkezdeni a beszélgetést, keresi a szavakat, de megelőzöm, és inkább elmenekülök a verstanulóhoz, pár percre, hátha addig átszörfözik Cristiano Ronaldo-hoz.
Kis idő múlva visszatérek, még mindig ugyanaz, ugyanott.
Nem úszom meg.
- Ezt láttad már?
- Ja, sajnos.
Pár pillanattal később teljesen rosszkedvű leszek attól, hogy megint nem keltem ki magamból, és meg sem kérdeztem, legalább azt, hogy és neked tetszik ez?
Innentől robotpilótában nyomom, nagy a rutinom. Hazafelé menet az udvaron a kolis lányok a Csillag születikes, balett jellegű fellépő ruhájukban hógolyóznak a mínusz nyolcban.
- Mán megy haza?
- Megyek.
- Jó magának.
- Hát.

 „ – Helló! Hol voltál?
    - Dolgom volt.”

   Coper – Gát – Rozgonyi: Linda szafari





Nyolc óra tizenkilenc perc. Vagy több. Egy átlagos nap a felnőttképzésen, ami most a felzárkóztató, és a kilenctizedikes. Siettem, loholtam. Nem szeretek elkésni. Viszont nehezen kelek, és szeretem a reggeli csendet. De bele kell melegedni, nincs mese, ez a munkám. Már a nagy sóhaj után éppen belekezdtem Villonba, amikor kopognak. Sóhajtok megint, tudom mi jön. A késő, az indokkal:

 - Elnézést a késésért, de volt egy kis gond.
 - Elnézést a késésért, de volt egy kis baj.
 - Elnézést a késésért, de volt egy kis probléma.
 - Elnézést a késésért, de volt egy kis fennforgás.
 - Elnézést a késésért, de lekéstem a buszt.
 - Elnézést a késésért, de nem jött a busz.
 - Elnézést a késésért, de nem jött a 6:50-es.
 - Elnézést a késésért, de lerobbant a busz, hallott már ilyet?
 - Elnézést a késésért, de leszállítottak a buszról.
 - Elnézést a késésért, de leigazoltak a rendőrök.
 - Elnézést a késésért, de szóváltásba keveredtem.
 - Elnézést a késésért, de hó-helyzet van.
 - Elnézést a késésért, de azt hittem, hogy kedd van.
 - Elnézést a késésért, de azt hittem, hogy nem ide kell jönni.
 - Elnézést a késésért, de azt hittem, hogy a negyediken leszünk.
 - Elnézést a késésért, de én eddig a negyediken vártam.
 - Elnézést a késésért, de tegnap temetésen voltam, és még most sem józanodtam ki teljesen.
 - Elnézést a késésért, de behívtak a kisfiú iskolájába.
 - Elnézést a késésért, de behívtak a kislány iskolájába.
 - Elnézést a késésért, de elaludt a kislány.
 - Elnézést a késésért, de elaludt a kisfiú.
 - Elnézést a késésért, de az a kurva automata benyelte a kártyámat.
 - Elnézést a késésért, de nem indult az a kurva kocsi.
 - Elnézést a késésért, de kidurrant annak a kurva biciklinek a kereke.
 - Elnézést a késésért, de elaludtam a buszon, és teljesen máshol keltem fel, leszálltam, de eltévedtem, a Ruhagyártól gyalogolok, új a gyógyszerem is.
 - Elnézést a késésért, majd négyszemközt beszélhetnénk?, mer van egy kis baj, és el is kellene mennem hamarabb, de majd négyszemközt inkább, előre is köszönöm.

„ – Fura egy élet.”
                         Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd





- Jó volt, kejtes(kertes) házban fogunk lakni, egyébként mindenki beteg volt, Panditáék hánytak, Bajbi(Barbi) meg jühes(rühes) volt. – mondta a kis Máté csajszli(lány), miután megkérdeztem, hogy hogy érezte magát otthol (otthon).

Anya fél év után elvitte őket.

És most elmondom, hogy lehet a legkönnyebben átesni a szociális háló résein.
Szigetszentmiklós, tudja?

Nagyon egyszerű.
Anyukának új embere lett, aki más megyében, járásban, vagy valami ilyenben lakik. Más közigazgatási területen, na.  Anyuka, és a gyerekek bejegyzett lakhelye megváltozott. Már nem ide tartoznak, hanem az ottani gyermekvédelemhez.
Az senkit (ezért felelőst) nem érdekelt, nem nézte meg, hogy anya hova költözött, milyen lakhelyet tud, akar biztosítani a purgyéknak(gyerekeknek).
Hogy a pulyák(gyerekek) miért rühesen, meg ótvarosan jöttek vissza az Otthonba. Nincs végigvezetve, kivesézve az a mondat sem, pedig kulcsmondat szerintem, amit anyuka mondott, hogy a rühességet az Otthonban kapták el.
Nem ment ki senki leellenőrizni az új lakóhelyet.
A lényeg, a gyerekek elköltöznek, innentől nem hozzánk tartoznak.

Szóval bürokrácia segítségével, meg közigazgatásilag lehet a legjobban átcsúszni a hálón.

Az ilyen és hasonló esetek miatt szokatlanul fáradt vagyok és csüggedt.
Nagy szám, mondhatják.
Ja, sok szar munkahely van. Például a minap elzárták nálunk a gázt, na, az egy gány (rosszabbnál is rosszabb) meló.
Gázelzárónak lenni télen, karácsony előtt.
Mesélték, hogy előző nap egy öreg néninél voltak, és kétezer forintos tartozás miatt kellett kikapcsolniuk, mer már nincs ilyen, vagy olyan határ.
Csóri néni, mondták.

Pár napja a kis Máté lány egy vitánk során azt mondta nekem, hogy dudulj(dugulj) el.

Én most eldudulok kicsit, karácsony meg ilyenek, és igyekszem sok finomságot főzni, meg inni, közben csak ........ -ra, -re gondolni.
Hú, ez kicsit gennyes lett, úgyhogy tényleg eldudulok, és javaslom maguk is duduljanak.

" Rejtett utalás lehet a buddhai ürességre és a gorgiászi semmire, amely, mint látható, élesen szembenáll a hatalmas tekintélynek örvendő abszolutista semmi-képzetekkel, elsősorban az ószövetségi vagy az egzisztencialista semmivel, de még a brahmanista, vagy a keresztény semmivel is. Hiszen ezek nem egyebek, mint a legszentebbnek tartott abszolútum puszta negatívumai."

Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai

IN: Filmvilág, 2010. december

- Mi a házi?

- Le kell másolni 25 verszakot a Toldiból.

- Hogyhogy?

- Hát, le kell másolni.

- De minek? Nem értem, mi értelme, az nagyon sok.

- Igen. Sok.

- Áá, ilyet csak úgy nem ad fel tanár.

- Dee, azt mondta, hogy ez a házi.

- Neem, biztos rosszak voltatok.

- Nem, jók voltunk.

- Akkor te voltál rossz.

- Nem, én is jó voltam.

- De akkor mi ez a hülyeség? Másolás. Minek? Zavaros ez nekem.

- Pedig ez volt.

- Dehogyis.

- Deee.

- A lényeg, tudod a nemhazugság, ne húzzuk. Egyszerűbb. Mit csináltál?

- De mehetek a számtechbe?

- Hát, aha, csak eddig olyan jó volt, hogy már nem nagyon hazudsz, és ezt is kiszúrtam, hogy nem stimmel, és tök fárasztó az egész, már rég túl lehetnénk rajta, ha az igazzal kezded.

- Jó, rajzoltam órán.

- Mit?

- Hát ezt.

- És ezért?

- Aha.

- Háát, ez szívás.

- Az.

- Jó munkát a másoláshoz.

- Köszönöm.

- Szívesen, de mi van a képen?

„ – Te miféle jószág vagy?”

Példaszövegek a magyar nyelvtan tanításához

A különbség, a két brigád között az, hogy az egy hónapja tanított felnőtteknél nem szólhatok, hogy ne szortyogjon már, ne szívja fel a taknyot két percenként, hanem fújja ki az orrát.

Utálom a szortyogást, azonban mégsem mondhatom, hogy nincs zsebkendőd?, míg az otthonban, a gyerekeknél, igen, meg ha nincs, menjél, és kérjél.

Most vagy hárman felváltva szívják vissza az agyba a slájmot, amitől megőrülök.

Na, de tél van, meglevesesedik az ember orra.

Az ásítást sem nyelik el egyik bandában sem, és a böfögés is ki-kiugrik, én pedig a felnőtteknél majdnem elszólom magam, hogy mékvótaz, aztán közben valaki harákol egyet, jó, mert nem köpi ki, miközben megy a szóvégi magánhangzók helyesírásával kapcsolatos feladatok megoldása.

Önálló munka.

 „- Már megint korán kelők vagyunk – mondta nekem Momina.”

                                                                        Cesare Pavese: Barátnők

Ööö, annak idején a főiskolán a patináns és méltán nagyhírű művelődésszervező szakon, valami oknál fogva, gondolom szóltak a csoportársak, hogy ezekre kéne, a lehetséges négyből háromra szakosodtam, ahogy mondták, és mondják azóta is, szerintem.

Szakosodás.

Pf.

Nem volt szimpatikus.

Szóval, ami kimaradt, az az andragógus volt, ami felnőttképzés jelent, és ezt is csak úgy közölték.

A többi a pr – asszisztens, non-profit menedzser és még valami volt, aminek a nevére nem emlékszem, de négyes lettem belőle.

Nem mintha ezek akartam volna lenni, és a magyar tanárságban sem gondolkodtam nagyon.

Meg úgy általában semmiben sem akkoriban, ami távolabbra mutató lett volna annál, mint hogy felhívok majd egy embert, esetleg kettőt, meg pénzért sört veszek nemsokára, mondjuk azonnal.

Így lettem most a nevelő mellé még andragógus is.

Szóltak, hogy mehetnék magyart tanítani felnőtteknek, akiknek nincs meg a nyolc osztályuk.

Jaj.

Na, akkor megyek megismerkedem a neveltjeim szüleivel jobban.

Izgatottan vártam az első órát.

Hét cigányasszony, két magyar, két cigányember, egy magyar.

Mit fogok tanítani?

Hol kezdjem?

A tanterv tele volt azokkal a szavakkal, amik miatt megfogadtam annak idején, hogy soha nem fogok magyart tanítani iskolában gyerekeknek.

A Toldi nem veri se a GTA-t, se a Need for speed-et.

Nincs versenyben.

De az én célközönségemben sem, pedig ők még a számítógépet sem tudják bekapcsolni.

Az elején majd úgyis ismerkedünk.

Első nap.

Neon világít, filctollas tábla, fenyő hatású asztalok.

Radiátor.

Könyvtárszoba kéne szőnyeggel, tea, kávé.

Na persze.

Asszonyok, akiket láttál már.

Mind cigizik, és nincs pénz fogorvosra, így a kezük általában a szájuk előtt van, ha nevetnek.

- De hát mit írjak magamról?

- Bármit.

- De hogy bármit?

Aztán megtudom, hogy a furulya mégsem egyjelentésű szó, nevetünk, ez az idősebbeknél köhögésbe megy át.

Aztán tollbamondás, csak hogy mi a csel, majd javíthatom.

Cigiszünet.

Én maradok, leszoktam már, csak akkor dohányzom, ha iszok.

„ Miért mondod ezt nekem?”

Guilio Leoni: Dante és a halál mozaikja

A technikai dolgozók egy jó kis pécsi hétvégével kedveskedtek maguknak, csak valami főváros lett, vagy mi, így miután minden nevelőnek, nekem is vállalnom kellett helyettesítést, konkrétan a vasárnap nappalt.

Nyolc órakor átvettem az ügyeletet az éjszakás kolleganőtől, aki magára vigyázott, miután egy gyermek sem maradt hétvégére, ugyan a Kovács gyerekek úgy volt, hogy lesznek, de miután anyát megint megverte apa, és térítési díjat is kellett volna fizetni, a családfő úgy döntött magával viszi a gyerekeket, majd ha másra nem is, de anyát zsarolni jók lesznek.

Egy nyugodt napnak néztem elébe.

Kolleganőm elmondta, hogy délutánra azért várhatóak páran, de nem gáz, vett kaját bőven, készüljek, marha éhesek lesznek. Mindig ez van vasárnap, egy jó otthoni hétvége után mindent felzabálnak.

És ott maradtam egyedül. Jó volt a csend, ritka az intézményben. Kimentem az udvarra, iskola, kollégium, átmeneti otthon, csend.

- Ó de jó. Sehol egy tanár, sehol egy gyerek.

Leültem a számítógéphez, és kitaláltam, hogy majd most jól megnézek az Indexen magyar filmeket. Elbasztam egy csomó időt a Fekete kefe, és a Pánik című filmekkel, egyik szarabb mint a másik, háromnegyed óra után léptettem mindakettőt, de ennek meg még úgyse volt értelme, nem tudom, mit vártam, hogy majd a végén egyszer csak kurva jó lesz? Még a hasam is megfájdult a Pánik címűtől, azóta sem bírom elképzelni, hogy miért készítették el.

Na, de van még egy pár ilyen rossz húzás, hogy a klasszikust idézzem.

És akkor egyszer csak gyerekhangok, kiboruló kuka zöreje.

Balhé van.

Az udvaron éppen a helyi Kelemen testvérek néztek körbe, mi újság. A nagyobbik egy csipszes zacskóba kukkantott éppen, van-e benne még valami fogyasztható, a középső a földre borított kuka további tartalmát ellenőrizte, a kicsi pedig kezdte volna firkélni a frissen meszelt falat.

 - Hálló.

Riadás. Nyak be, tekintet a veszélyforrás írányába.

 - Nem kéne firkálni, a szemetet meg szedjék már össze, ha kiborították.

Egyszerre jött a válasz, mi nem borítottuk ki, én nem firkáltam.

Ez a legdurvább, az értelmetlen hazugság, hiszen láttam, te is tudod, hogy láttam

Akkor meg minek hazudni? Sosem értettem.

Állnak, bámulnak.

- Na, gyerünk, szedjétek össze a szemetet.

- Nem mi voltunk, már így volt. – és hátrálnak kifelé vigyorogva, mindjárt megfordulnak és elszaladnak, szedhetem én a dzsuvát. Ritkán kiabálok mostanában, nyári szünet, mit ordítsak, ezekkel viszont máshogy már nem lehet. Megnéztem, meg van –e még híres hangom.

 - Elég!! Most azonnal mind a három szedi a szemetet, és húzza a csíkot, mert megőrülök, és előjön a sötét oldal.

Csak ezt értik szegények, ez van nekik születésük óta, az ordítás, a kiabálás, az agresszió, a hazugság, az erőszak.

A szép szót, a kedvességet kinevetik, lenézik, kihasználják, majd az emeletről leköpnek, és ha felnézel csak a beugró árnyat látod meg a kuncogást hallod.

Gecik. Kisgecik. Nagygecik lesznek.

Na, de ez van bazmeg.

Aztán megnéztem egy cápás műsort a tv-ben. Majd még egyet. Szendvicset ettem, és akkor nyílt az ajtó, és megjöttek a Pócsi gyerekek, hárman.

- Maga van? Többiek? Mit fogunk csinálni? Maga lesz az éjszakás? Mit lehet enni?

A Pócsik tavaly is voltak, szigorúan júniustól szeptember közepéig, anya idén is így gondolkozott, nem kell a gond ottholra, etetni, főzni, unatkoznak, programra nincs pénz, strandra ha kimegyünk, mán egy tízes, oszt még a februári gáz sincs kifizetve. Jól el lesznek az átmenetibe. És akkor szépen beíratja őket, szeptemberben meg kiveszi, mert akkor már megölik a panaszkodásukkal a purgyék, hogy itt tanulni kell délután, meg a múltkor is hogy kiabált Ági néni. Előtte azonban még megvárják míg az otthon felszereli a gyerekeket tanszerekkel, és majd akkor.

 - Van valami kaja?

És tényleg mindent megettek volna, ha nem rakok el a többieknek. A kérdésre, hogy mi van, nem ettetek, csak a dehogynem lehet a válasz.

Hát persze. Gondolom.

Aztán az unatkozás kezdődött volna mesterfokon. Elég az hozzá, hogy a munkatársak megegyeztek már rég, meg is lett mondva, hagy a nappaliban lévő gép a nevelőké, nincs kivétel, hogy Sanyika, vagy Erzsike iwiwezhet a hétvégén.

Ehhez képest.

 - Leülhetünk a géphez?

 - Dehogy is. Ki van zárva.

 - De Zsuzsika néni megengedi.

 - Kit érdekel Zsuzsika néni? Nem lehet.

 - ÓÓ. Akkor mit csináljunk?

Zsuzsika néni úgy megengedte a múltkor is, hogy a kis hatodikos Angéla simán a pina.hu-val kezdett, onnan meg nem volt megállás, jött a többi. Hétfőn Sanyi bácsi kábé negyvenöt, enyhén szólva sem megengedett oldalt talált az előzményekben.

 - Addig sincs gond a gyerekkel. – gondolhatta Zsuzsi.

 - Na, itt a számtech terem kulcsa, jöttök?

Onnantól pedig minden egyszerűen zajlott, még megjött a Szentesi testvérpár, (szülők válnak, anya kész van, megőrült, apa okés, csak az a gáz, hogy anyának van ítélve a két pulya, pedig apa a pozitív hős., itt várják meg mi lesz), és hálóban nyomtuk az autóversenyt váltásig.

Jókedvűen, pihenten.

Egy újabb szösszenet Karcsitól:

„ – Merre fut az Út? – kérdezte egy tanítványa Csao-csoutól.
   – A kerítésen túl – felelte a mester.
   – Nem azt kérdeztem.
   – Hát melyiket gondoltad?
   – Az igazit, a Nagy Utat.
   – Hát, az országút Csanganba visz! – mondta Csao-csou.”

                                                                   Lin-Csi

Az Úton, melyen halad a Vándor gyakran vannak buktatók, téves irányok, melyek megzavarhatják a helyes irány megtalálását, ám törekednünk és ragaszkodnunk kell a Helyes Úthoz, utazásunk csak így lehet eredményes.