„ – Te miféle jószág vagy?”

Példaszövegek a magyar nyelvtan tanításához

A különbség, a két brigád között az, hogy az egy hónapja tanított felnőtteknél nem szólhatok, hogy ne szortyogjon már, ne szívja fel a taknyot két percenként, hanem fújja ki az orrát.

Utálom a szortyogást, azonban mégsem mondhatom, hogy nincs zsebkendőd?, míg az otthonban, a gyerekeknél, igen, meg ha nincs, menjél, és kérjél.

Most vagy hárman felváltva szívják vissza az agyba a slájmot, amitől megőrülök.

Na, de tél van, meglevesesedik az ember orra.

Az ásítást sem nyelik el egyik bandában sem, és a böfögés is ki-kiugrik, én pedig a felnőtteknél majdnem elszólom magam, hogy mékvótaz, aztán közben valaki harákol egyet, jó, mert nem köpi ki, miközben megy a szóvégi magánhangzók helyesírásával kapcsolatos feladatok megoldása.

Önálló munka.