„- Már megint korán kelők vagyunk – mondta nekem Momina.”

                                                                        Cesare Pavese: Barátnők

Ööö, annak idején a főiskolán a patináns és méltán nagyhírű művelődésszervező szakon, valami oknál fogva, gondolom szóltak a csoportársak, hogy ezekre kéne, a lehetséges négyből háromra szakosodtam, ahogy mondták, és mondják azóta is, szerintem.

Szakosodás.

Pf.

Nem volt szimpatikus.

Szóval, ami kimaradt, az az andragógus volt, ami felnőttképzés jelent, és ezt is csak úgy közölték.

A többi a pr – asszisztens, non-profit menedzser és még valami volt, aminek a nevére nem emlékszem, de négyes lettem belőle.

Nem mintha ezek akartam volna lenni, és a magyar tanárságban sem gondolkodtam nagyon.

Meg úgy általában semmiben sem akkoriban, ami távolabbra mutató lett volna annál, mint hogy felhívok majd egy embert, esetleg kettőt, meg pénzért sört veszek nemsokára, mondjuk azonnal.

Így lettem most a nevelő mellé még andragógus is.

Szóltak, hogy mehetnék magyart tanítani felnőtteknek, akiknek nincs meg a nyolc osztályuk.

Jaj.

Na, akkor megyek megismerkedem a neveltjeim szüleivel jobban.

Izgatottan vártam az első órát.

Hét cigányasszony, két magyar, két cigányember, egy magyar.

Mit fogok tanítani?

Hol kezdjem?

A tanterv tele volt azokkal a szavakkal, amik miatt megfogadtam annak idején, hogy soha nem fogok magyart tanítani iskolában gyerekeknek.

A Toldi nem veri se a GTA-t, se a Need for speed-et.

Nincs versenyben.

De az én célközönségemben sem, pedig ők még a számítógépet sem tudják bekapcsolni.

Az elején majd úgyis ismerkedünk.

Első nap.

Neon világít, filctollas tábla, fenyő hatású asztalok.

Radiátor.

Könyvtárszoba kéne szőnyeggel, tea, kávé.

Na persze.

Asszonyok, akiket láttál már.

Mind cigizik, és nincs pénz fogorvosra, így a kezük általában a szájuk előtt van, ha nevetnek.

- De hát mit írjak magamról?

- Bármit.

- De hogy bármit?

Aztán megtudom, hogy a furulya mégsem egyjelentésű szó, nevetünk, ez az idősebbeknél köhögésbe megy át.

Aztán tollbamondás, csak hogy mi a csel, majd javíthatom.

Cigiszünet.

Én maradok, leszoktam már, csak akkor dohányzom, ha iszok.