„ Lám, az eszed megszállta
a bor, vagy mindig ilyen
volt, mint most”
Homérosz: Odüsszeia
Mikor Tampi felébredt a már müködésképtelen, és magamsemtudommilegyenvele sorsra ítéltetett kétütemű fehér Trabant hátsó csomagtartója alatt, a móka még tartott. Tulajdonképpen fogalma sem volt róla hogy került az autó mögé, alá, de ügyet semmiképpen sem csinált belőle, valószínűleg a húgyozás húzódhatott el, gondolta magában, és elkezdett feltápázkodni, mert iszonyat szomjúság gyötörte, meg azt is tudni akarta, miről is maradhatott le, mennyi időt aludt, meg mi van. A feltápázkodás jól sikerült, a folytatás nem. Elfeledkezett ugyanis a ledöntött drótkeritésről, amit ő fektetett földközelbe még vizelés előtt csak úgy unalombólkivagyiságból, meg amúgy is minek van ott. Na ebbe gabajodott most bele Tampi lába, és vágódott elég nagyot.
- A kurva anyád!
Bántotta szóval a kerítést, majd felkelt, és belépett a kocsma nyitott udvarába. Csak fokozatosan ismerte fel az amúgy általa igen sűrűn látogatott egység nyitott részét, és ismerőseit is. A flair ülőgarnitúrák széttört lábú székei azonban mindenképpen meggyőzték róla, hogy ez lesz az. Ekkor beugrott neki, hol hagyta a sörét, nem volt nehéz, mert mindig odarakta, ha vizelni ment. Most is ott volt, a wc ablakpárkányán. Jólesett neki, szénsav híján könnyen le tudta húzni az egészet. Látása kitisztult. Ekkor valaki hátbavágta.
- Mékvóta? – kérdezte ingerülten, majd megpillantotta Sanyi cimboráját.
- Ne dumájjámá aszt hittük, hogy lelépté.
- Nem léptem le, húgyoztam.
- Csocsózunk?
- Csocsózzon a faszom. Azok ott mit csinálnak?
- Csabi zsírivó versenyt tart.
Ekkor nem volt appeláta, gyomrából megindult az a valami, ami a mondat nélkül egy nagy köpéssel kezelhető lett volna, és egy laza ordítás kíséretében a wc és a trabant közötti járdára fröccsentett egy közepes hányást.
- Ettél a tápból? – kérdezte Sanyi a hányást nézve.
- Úgy néz ki, meg a nyelvem is fáj. – de ekkor már beugrott a sertéspörkölt, amelyet iszonyú forrón és gyorsan gyűrt magába többedmagával, és amelynek zsír maradékát Csaba barátjuk a bográcsból úgy ívott, hogy szája két szélén folyt a pirosas lé.
- Na igyunk egy tequillát – invitálta Sanyi.
- Várjál már bazmeg – nyögte Tampi.
- Ne hisztizzé – szólt neki Sanyi, és egy kicsit megszédült, csak 3-4 lépéssel tudta újra koordinálni a higanymozgást gyakran felvevő testét.
- Van cigid? – kérdezte Tampi.
- Füves?
- Ezisazis.
- Nincsen.
- Melyik nincs?
- Egyik se.
- Akkor mér kérdezed, bazmeg?
- Merasszittem – kotorászott Sanyi a zsebében, csajozósnak egyáltalán nem mondható mosollyal az arcán. Ekkor lépett ki Karcsi az udvarra narancssárga zakóban, fején prémes vasútassapkában, kezében nylonszatyorral, melyben üveg himbálózott. Kilépéskor huuuáááéljenéljen! Felkiáltással üdvözölte a kertet. Rögtön utána Kancsó dülöngélt, nemcsak az elfogyasztott pálinkáktól és alkoholmentes söröktől, hiszen ő már két hete nem iszik, hanem a nyakában imbolygó, visító lány súlyától.
- Ne nyávogj már annyit, én nem értelek, végre egy férfi feje van a lábad között, te meg sírsz itt. – szólalt meg Kancsó úgy, hogy mindenki odafigyeljen.
Ebben a pillanatban Laci átesett egy műanyagszéken.
Ügü kapitány festménye.Ollé
