tampi

tothlajos100@gmail.com

Linkblog

barcelona2.

2009.03.03. 19:49 Tóth Lajos

 

"Magyar áldozatról nem érkezett jelentés." 

 

 

Az, hogy a legjobb magyar zenekar a Leukémia, na azt állapította meg éppen magában Tampi. Le szokott szögezni magában ezt azt zenével kapcsolatban, ami persze nem örökérvényű, főleg ha már elfogyasztott pár sört is. Kell, hogy legyen egy világ kedvenc zenekara, még ha csak egy napig, és ha nincs is ilyen.

Szóval a Leukémiára pogózott a számítógép előtt, és jutott eszébe a barcelonai vacsora.

Egy ketyós pár gyerekeire kellett vigyázniuk kampijával, míg ők, művészkednek. A szülők, egy vén, amerikai hippi, a világ legsóherebb parasztja, annyira, hogy a magyar vizslájának nem adott húst, és az, amikor Bugriséktól kapott egy kis májkrémet össze-vissza fosta a lakást, a csávó amúgy az utcán zenélt, de lusta volt és így alig járt le, pedig kurva sok pénzt keresett volna, és egy idő után kibírhatatlanná vált. Tampiék terveket szövögettek ellene a tetőn, ahová pihenni jártak. Hogy kéne balesetnek álcázni, meg mennyit ér a hangszere. A párja, a magyar lány pedig a fejébe vette, hogy színházi rendező, és éppen a darabját rendezte, több hasonszőrű lélekkel. A fiúk meg voltak elégedve a munkájukkal, bár pénz nem volt, egész nap járták a várost, meg a tengerpartot, főleg miután megtudták, hogy a két és fél éves kisfiú még csak egyszer volt a lakástól húszpercnyi sétára lévő parton.

Tampiék ott tartózkodásuk alatt mindennap elzarándokoltak a tengerhez.

Hamar beleszoktak a gyermekfelügyeletbe, bár az elején volt olyan, hogy megálltak az út szélén, és az autók dudáltak, mert a babakocsi lelógott az útra. Na, és a kisebb gyerek még pelenkás volt, plusszprogramnak. Jó csapat voltak, a kislány, a kisfiú, a magyar vizsla, a kampi, meg Tampi.

Egy este a két művész szórakozni indult a többi művésszel, és a két fiúra hárult a vigyázás.

- Jön majd Hugh, egy ausztrál, jó gyerek, van kulcsa, vacsorázni fog, csak vigyázzatok, mert nagyon durván nyomja a fuma-t. – azzal elment.

- Ezek szerint nem vette észre mennyire vigyázunk. – mondta a kampi.

A pulyák korán feküdtek, az utcán a spanyolok nem, aztán megérkezett Hugh, a tengeri medve. Lassan beszélt, megfontoltan, elmesélte, hogy áthajózta egyedül valamelyik óceánt, Tampi nem értette melyiket, és a viharokkal kapcsolatban csak annyit mondott, hogy nem csinálsz mást, napokig csak fekszel a padlón, és a hangok, na igen a hangok, azok durvák, közben a rizst a villa másik, dudoros felére pakolta.

Kiderült továbbá, hogy zenéket is ír, általa kitalált hangszerekre, mert a zene fontos. A vacsora után elővett egy sportszeletet, és nagyon lassan csinált egy cigarettát, aminek elszívása olyan sokáig tartott, hogy lehet, kettő volt.

A végén csak annyit mondott Hugh, az ausztrál, hogy most magyar zenét kell hallgatni, Tampiéknál nem volt más, csak Leukémia, berakták, és tökéletes volt, mert pont erre gondolt, és mindannyian örültek, közösen, Tampi többször majdnem elájult embrióba, de a Leukémia, és az ismerő dallamok voltak a kapaszkodó, és jó volt.

Az este után még találkoztak párszor, a tengerész egy felújítandó háromárbocos mesehajót újított fel, ami mellett minden nap elmentek a tengerpart felé menet.

Aztán annyi.

 

 

 

Stark Attila képei. 

 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása