Hirdetés

tampi

Kajára, labdára, játszóházra, ha úgy vagy vele, küldhetsz pénzt. Plaza Real Alapítvány: 11100104-18189797-36000001 Fontos, hogy a közleményhez oda kellene írni, hogy ÁTMENETI.

Linkblog

Cigány zsidó vagy? Az vagy.

2014.11.13. 22:36 tampi

 

 

„Amúgy az én heppem meg az, ha gyalázatos hazugok megrontják a szavak becsületét. Nem olvashattál ki funkcionális analfabétizmust, testvírem, mert egyrészt rövid e-vel csak analfabEtizmus van, másrészt nem elemeztem sem a cikk, sem az irományaid tartalmát.
A forma, Tampikám, a forma!
A tartalmi elemzésig el sem kellett jutni...”

              Br-O (http://mandiner.hu/cikk/20141106_tampi_azert_nagy_punkok_a_ciganyok)

 

„Amúgy a blogodon is Tampi (direkt nagybetűvel, bazmeeeeeg!) írja a kommenteket, így is szólítanak meg a viráglelkű olvasóid.”

                                                               Szintén Br-O

 

 

Szóval minden oké.
Illetve annyi, hogy egy riport következtében (http://abcug.hu/azert-nagy-punkok-ciganyok/) megjelentek közben a trollok (micsoda szó), illetve nem is azok, hanem akik utálják a cigányokat.  (A cigány gyerekeket is?)
Mert aztán kit érdekelnek a trollok?
De aki ebben az interjúban is csak azt látja, hogy alapjában véve egy kössek bele vagyok, egy cigány bérenc, meg faszom, azzal mit kezdjek?
Nyilván semmit.
Mindegy is.
Pedig amúgy nem.
Főleg, hogy a mostani csoportomban két, bőrszín alapján cigánynak nevezhető gyerek van.
De nevezhetőek ők semminek, senkinek inkább.
Gyökértelennek, kedves viráglelkű olvasók.
Anyát és a két testvért a nevelő apa folyamatosan verte, alázta. Anya meg mindig visszament hozzá a kórházból.
A gyerekeket az állam az utolsónál már nem engedte.
Nincs azóta senkijük.
Köcsög cigányok?
Faszt.
Gyerekek.
Gyökér nélkül.
Nyugi, én nevelem őket.
Na, most, hogy kihisztiztem magam, jöjjön valami más.
Megvan már, hogy mit veszel karácsonyra a csajodnak, meg a pulykáknak?
Nálunk is megy a listaírás.
Mármint az Otthonban.
Sokan egy egész sajtot kértek.
Meg Pókemberes jelmezt.
Meg hajvasalót.
Meglesz, nyugi.
Viszont kéne egy normális csocsó asztal.
Nem tud valaki egyet?
Írtam a csávónak, aki a facebook-on telebaszta az üzenőfalad bal oldalát a hirdetéseivel, hogy esetleg olcsóbban nem lehetne-e.
Sajnos nem válaszolt.
Szóval 50 ezertől már lehet venni normálist.
A húszezres két hétig tart.
A legjobb a 70 ezres.
Esetleg, ha nem zavar, kedves viráglelkű olvasóm, hogy két cigány kinézetű testvérpár is játszana az asztalon, a jobb oldali számlaszámra küldhetsz számodra is léleksimogató adományt, és ígérem, lefotózom a kitakart szemű boldogságot.

(aki a legtöbbet adja, eljöhet kikapni.)

 



18 komment

Erős szavak a héten

2014.11.01. 22:38 tampi

 

" A magabiztosság nagyon jól megy."
                                      X-faktor (valaki, valakinek)

 

 

- Mit nézel, mindjárt odamegyek, úgy szájba baszlak.
                                                                     M. Kevin, 6 éves, óvodás.

 

- Jól van, fogok szólni apámnak, meg a gengszter haverjainak, majd ők...
                                                                           M. Kornél, 10 éves

 

- Úgyis kirúgatlak.
           K. Sándor, 11 éves


- Nézd, ezzel a filctollal (rózsaszín) foglak leszúrni, ha nagy leszek, ja és hátulról, hogy ne lásd, ki volt.              
             T. Elek, 12 éves

 

- Kurva anyád!
       O. Péter, 10 éves


- Barátom vagy?
     M. Kevin, 6 éves, óvodás

- Bocsánat.
   O. Péter, K. Sándor, M. Kornél, M. Kevin

 

 - Anyám egy csöves. Apám mondta, hogy egy csöves, kéreget, meg gyűjti a dobozokat, és lop is. Ráadásul terhes, valami más embertől. De apa már megverte azt az embert, találkozott vele, és így, nézd, lerúgta, meg elmondta neki, hogy egy köcsög, és nekünk meg azt, hogy anyánk nem az anyánk.
          M. Kevin, 6 éves, óvodás


- Szerintem te egy tízesből kilences vagy.
            Sz. Péter, 15 éves

 

3 komment

11.

2014.10.16. 23:14 tampi

 

" Négyezer-húsz a visszajáró, és vigyázni, mindenhol ezek a lomtalanítók."
                                   A boltos néni a sokat vásárló néninek ma a boltban


Miközben a miniszterelnök meghirdette az új roma politikát, és a hétvégi lomtalanítás előtt már négy nappal foglalják a helyett a srácok, kocsiban alszanak, meg cigiznek mellette, na, addig én is lassan beszokok az Otthonba.
Hazafelé, meg végül munkába is, azon gondolkodtam, hogy mi lehet az a kidobott dolog, ami miatt érdemes már négy nappal előtte stipistopizni a helyett.
Ma este, ahogy jöttem, portyázó naszádok bukkantak fel, mint az Apokalipszis most film hajója, ők is mentek, mentek, és minden letekert ablakban, egy katona, mindenki őrségben, vizslakutyák,
Nyomom a melót, nagy kihívás, de alakul, tényleg sok a munka, de másabb ez, mint arrafelé.
A szülők mondjuk ugyanazok.
Ma jött a Kevin anyja, aki szegény, hát sok a gondja, gyógyszerek, alkohol, élet.
Később még apa is jött.
Anya mondta neki, hogy talán ismerkedjen meg velem, mutatkozzon be, meg ilyesmi, és ekkor ő csak morgott, meg dünnyögött, hogy kivel, ezzel a gyerekkel, az enyém is lehetne.
Mármint én.
Pedig alig idősebb nálam. Jól tartom magam, na.
Közben én csak ott álltam, és álltam, és nem tudtam, hogy mi legyen.
Illetve tudtam, nagy levegő, és vonulás vacsorát csinálni a gyerekeknek, például az övének is.
Pont ma kérdezte meg egy újságíró, hogy miért nem szeretem a szülőket.
A múlt héten az egyik azt nehezményezte, hogy hogy lett levágva a fiú haja.
Kérem?
Fodrász vágta.
Meg baszd meg, vágasd le te.
De ezzel sosem szabad magad bosszantani.
Alapszabály.
Vajazom a kenyeret a gyerekeknek.
Lebaszom a kést.
Kimegyek.
Apukát megkeresem.
- Bocsánat, de nem tehetem meg, hogy magamban tartsam, maga nem fogott velem kezet, pedig én nevelem a gyerekét, és ennyi kijárt volna, hogy bemutatkozik, de igen, én hibáztam, hogy kezet nyújtottam. Mindegy, ezt elrontotta, a gond az, hogy nem is tudja.
- Itt a legszarabb a gyereknek, illetve a börtön majd szarabb lesz neki.
- Remélem, nem kerül oda.
- Az élet ezt hozza.
- Mit mondjak magának? Viszlát.
Lenyugtatom a gyomrom, folytatom a vajazást.
Melegszendvics.
Vacsora.
Fürdés után a kicsikkel megbeszélem a WC használat rejtelmeit, Tomival meg irodalmat tanulunk, majd megnézünk a youtube-on egy- két régi, kilencvenes évekbeli hip-hop-ot, amit én javaslok, miután hallgatta a mostani szarokat. És vége a napnak, megyek haza, a sarkon négy cigány fújja a füstöt, várják, hogy összeszedhessék a lomot.

 

 

 

Szólj hozzá!

A Zsolt tudja, A Zsolték megoldják

2014.10.03. 09:45 tampi

 

Mottó helyett Bayer Zsolt cikke:

http://magyarhirlap.hu/cikk/6361/Ricsike

 

Értem én Zsoltot, vagy ahogy Pesten mondják A Zsoltot, értem.
Teljesen.
És bár nem írta le a cigány szót, azért mindenki szintén érti, hogy itt egy cigány Ricsi verekedett.
Legutóbb a kocsmában egy ember azt kérdezte tőlem nagyon indulatosan és alkoholgőzösen, hogy de Te, te velük foglalkozol, csináltál felzárkóztató képzést, még börtönben is tanítottál, akkor MONDD meg mit kezdhetünk velük.
Mármint a cigányokkal.
Nyilván nem kezdtem el, elég, ez nem ilyen, meg én is alkoholos voltam.
Sok ilyen kérdés van felém.
Az alap válasz az az, hogy mivel tudom, mi a csel, szerény vagyok, és azt mondom, hogy nem tudom, mi a megoldás.
Persze 15 év azért bennem van, és láttam egy két dolgot, de kurvára nem egyszerű.
A legbonyolultabb.
Annyira, hogy nem látom, hogy az ország ezzel a hozzáállással, hogy fogja ezt megoldani.
Illetve tudom, sehogy.
Azt is tudom, hogy A Zsolt jövőképe, megoldási terve sem szül eredményt hosszú távon, és ezt nem nehéz belátni.
„Majd jönnek a cigányok hőbörögni, oszt jól megverjük őket, oszt jól börtönbe zárjuk őket, oszt kész.”

És akkor itt nem A Zsolt által lejegyzett liberális szarságok beszélnek belőlem.
Mert én furcsa mód a szigor híve vagyok bizonyos esetekben.
Mert láttam, és én éltem meg egy-két dolgot.
Például tudok olyat, hogy valaki az anyasági támogatásért szült 12 gyermeket. Nem a családiért, nem, mert aztán az összes gyermek állami gondozott lett. Csak az anyasági támogatásért. Talán hatvanezer forint körüliről beszélünk. Na, ez miért van engedve például? Kicsit nézzük meg azt a gyermekcsapatot, akiket az állam nevel, jó esetben nevelőszülő, de akit az anyja azért szült, hogy megkapja az egyszeri anyasági támogatást.
És én beszélek ezekkel a gyerekekkel nap mint nap.
Én nevelem.
Én tudom.
Eddig még nem vertek meg, remélem ma sem.

Kár, hogy A Zsolt demagóg, populista hülyeséget írt, de értem én.
Hogy a cigányok, ööö, (helyettesítsen be valami pejoratívat).
Mert ne legyünk álszentek a társadalom nagy része nem szereti a cigányokat.
És ezen a tengeren könnyű szörfözgetni.

Annyit szeretnék csak kérni, mert tényleg nem győzöm hangsúlyozni, mindent értek, de esetleg lehetne-e az a jövőben, esetleg a jelenben, hogy a kérdés, a probléma megoldását szakértőkre bíznánk.
De nem olyanokra, akik eddig voltak, mondjuk 89 óta, hanem mondjuk rám, aki tudják, máshogy szakértő.
Mert például, én is, ha újságíró akarnék lenni, és jó újságíró, akkor én A Zsolthoz mennék, nem?




Jaj, elnézést, csak még valami, egy kis apróság. Akik nézték a verekedést, és röhögtek, azok is rohadékok, nem?

 

 

 

4 komment

Dehogy van vége

2014.10.01. 23:21 tampi

 

Az előző munkahelyemről könyvet lehetne írni.
Persze a végső, központi kijelentkezés sem okozott meglepetést, a kicsinyes szarakodás miatt két napom veszett el. Részletezhetném, hogy mik hátráltatták három papír aláírását, de faszom.
Az Otthon. Na, igen. A vonaton ülve a harmadik sörömet iszom örömömben, bánatomban.
Örömömben, hogy végre megléptem azt, amit már rég meg kellett volna.
Bánatomban, mert ott marad egy saját szennyvízén egyensúlyozó, ingyenes kampány, vagy egyéb hirdető újságból hajtogatott, félig átszarosodott papírhajó.
Ami, hogy még dühítőbb legyen, tök jól is működhetne.
De én, mint Nevem Earl hiszek a karmában, és tudom, hogy előbb utóbb mindenki.
Vagy nem.
Mindenestre, vagy mire, megnyugtató, hogy annak már nem vagyok része, és az ennekből, annak vált.
Szóval egészségemre.
Van új munka amúgy, végül nem a drogos lányokat választottam, akik, bár kellene iskolába járniuk, nem mozdulnak az irányba, csak várják, hogy betöltsék a tizennyolcat, és megkapják a pénzt.
Ebben még kihívás sincs, túl idősek, hatni már nem lehet rájuk, csak a teljes nihil, illetve a folyamatos konfliktus.
Megőrző, felvigyázó. Azt nem tudom.
A fiú csoportot választottam, egy szétzilált, gazdátlan, magára hagyott bandát, ahol a kis másodikos, mások ágyába direkt belehugyozó Kornél így fogadott:
- Te megint valami új vagy a hülye pampogásaiddal?
Ez az, gyerünk.

 

 

 

5 komment

Vége?

2014.09.05. 21:19 tampi

 

Annak idején egyrészt azért kezdtem el ezt a blogot, hogy a kocsmában a barátaimat ne fárasszam a történeteimmel.
Működött.
Azóta is hívnak.
A másik, és talán fő ok az volt, hogy ne őrüljek meg.
Talán sikerült.
A Tampi blog nagy király, sok minden történt, sokat köszönhetek neki.
Sokat tanultam.
Most, az eddigi, hagyományos bejegyzéseknek vége.
Végeztem az Otthonnal, aminek több oka is van, a fő az, hogy Budapestre költözött a család.
A többi okról később.
Szóval lesz még bejegyzés, ebben biztos vagyok, de a tanévkezdésről az Otthonban már nem tudok beszámolni.
Most munkát keresek.
Jut eszembe, nem tudsz valamit?

 

 

28 komment

Ballada az olvasásról

2014.08.28. 17:02 tampi

 

" Hol van Clasquin, a jó breton?
  S Auvergne gróf, ki trónt keresett?
  S néhai jó Duc d'Alencon?...
  És hős Nagy-Károly hova lett?! "

       Villon: Ballada tűnt idők lovagjairól

 

 



Továbbra is folytatódik az olvasó klub. Lassan alapíthatnék egy polgári kört. Csatlakozott Szabó Milán is, így már négyen ülünk a szobában, és szó nélkül olvasunk.
Álmom.
Úgy kezdődött, hogy Szabó Milán öccse megkért, hogy hozzak neki olyan könyvet, amiket én olvasok. Éppen akkor valami skandináv krimit olvastam, végül is nyolcadikos, éppen azt is átadhattam volna neki, de persze elkezdtem túltolni, hogy majd én jól hozok neki valami kurva jót.
Otthon aztán álltam a polcok előtt, és rájöttem, hogy ó nem kell ezt túlvariálni, fogtam három klasszikus krimit, meg két más furcsaságot, oszt jól van.
A Sherlock Holmes-t még aznap elolvasta, az Agatha Christie nem tetszett neki annyira, most a Majmok bolygóját olvassa. Ez utóbbit az Otthonban, a leghátsó, szakadt ruhás utáni szekrényben találtam jó pár könyv mellett, karácsonyi adomány lehetett.
Valaki odarakta.
Aztán csatlakozott Andika, aki kitűnő tanuló hatodikos, a város egyik menő iskolájában. Vele a szomszédos könyvtárba mentem el, a Szent Johanna gimit kivenni. Elmondása szerint az a vagány az osztályában, de senki nem adta neki oda.
Ezen nem csodálkozunk sokat.
Bent volt a könyv, öröm, boldogság, neki is kezdett rögtön.
Szóval olvasgatunk, régóta nem volt ilyenben részem, gyerekek olvasnak érdeklődéssel, saját akaratukból.
Próbálkoztam én mindig, de nem ment.
Most mégis, jó gyerekanyag.
Jó érzés, hangulat.

 

 




                                                   Ajánlás


(Villon után szabadon, és bár Villon liberális gondolom, én tanítottam a felzárkóztató képzésen és nagyon jó volt, sokat vitatkoztunk a költészetről)

 

Herceg, lehet pampogni, vergődni, ordítani, segget a földhöz verni, ettől még az igazság az, hogy senki sem olvassa a kötelező olvasmányokat. Anyám,aki kétszáz éve tökéletes irodalom tanár, azt mondta, hogy az Egri csillagokat évente két gyerek olvassa el átlagban. Órán, filmen megnézik. Lehet úgy nyomni, mint a másik irodalom tanár az iskolában, hogy nem nézik meg, de ettől sem olvassa el több gyerek. Benyelik a szar jegyet, oszt csókolom.
A probléma évek óta sunnyog, nincs változás. Illetve annyi, hogy nő a funkcionális analfabéták száma, ami sokkal nagyobb baj annál, hogy valaki ismeri-e a janicsárok ruháját, vagy Baradlayék kálváriáját.
A most velem olvasó gyerekek közül egy sem vett a kezébe kötelező olvasmányt a nyáron.
Fel sem merült.
Azt hinni, és hirdetni, különféle zavaros okokra hivatkozva, hogy a kötelezők listája jó, és elolvassák a gyerekek, önáltatás, vagyis hazugság.
És ez nagy baj.

 

 

 

3 komment

Az Ószövetség népe

2014.08.16. 21:01 tampi

 

 

az ószövetség 001kicsi2.jpg

 

 

                                        Az ószövetség népe

 

                   Ádám és Éva nem hallgattak Isten szavára, hogy
                   ne tépjenek a gyümölcsökből.
                   De volt egy gonosz aki az alvilág ura volt.
                   És rá beszélte Évát, hogy egyen a gyümölcsböl, így
                   letépett egyet és bele harapott így azt mondta Ádámnak
                   hogy nyugóttan harapjon bele.
                   De szólt előre Isten igy nem hallgadtak a szavára.
                   Isten megszólalt igy asztmondta büntetésből a
                   pokólba kerültek.
                   De nem csak anyi hanem végeletta a világnak.
                   De kivéttelt Noé családjának. Ők hoztak el a
                   volt órszágukból egy sok állatokat igy hajóra eresz-
                   kedteknegy szigeten tallálték magukatmigy megmenekü-
                   ltek.
                   Noé nak megkegyelmezt Isten mert olyan bolondos
                   kedve vólt elkezdett táncolni igy megkegyelmezett neki és a
                   családjának.
                   ami a világ végéről kapcsolatos valami Hidrogén
                   saval pusztittotta el a világot Isten.
                   De először is elküldőtt Noé egy pajkos madarat
                   de az az nem jőtt vissza aztán elküldőtt egy
                   fehérgalambot és akkór csoda történt és vissza-
                   jöt a madár és egy fű szál volt a csőrében.
                   akkór megtalálták a szigetett igy boldogan éltek
                   mig meg nem halltak.





 

 

 

Szólj hozzá!

A Szigorúak

2014.08.16. 12:25 tampi

 

 

- Keresett Szabó anyuka.
Fogadott a nappalos.
- Engem?
- Aha. Meg akarta köszönni, hogy milyen jól foglalkoztál Péterrel.
- Miért? Vissza akarja hozni?
- Igen.
- Ó, ne.
Fél évvel ezelőtt elvitte a gyereket, miután az folyton nyávogott, hogy nem akar már itt lenni, és ezt nem teheti vele az anyja.
Divatos eset volt.
Mármint a bekerülés oka.
Anyuka már annyit sem tudott a gyerekkel foglalkozni, mint eddig, munkát is keresett, és a mini garzonban sem fértek el új apukával kiegészülve.
Addig is, míg találunk egy újabb, nagyobb bérleményt, addig legyen már itt a fiú, meg rá is fér, mert én már nem birok vele, az iskolából is elszökik, hátha itt egy kicsit összeszedi magát.
Hát, fél év alatt nem lett új albérlet, munka se nagyon, és bár a gyerek összeszedte magát kicsit, ennek az itt létnek sok értelme így nem volt.
Na, mindegy, kivette, aztán persze hatalmas romlás, a felépített csoda összeomlott.
Valami hülye tréningen találkoztam a családgondozójával, aki már akkor pedzegette, hogy anyuka hozná vissza újra, mert Péterre nem lehet ráismerni.
Majd kezdem elölről.
Mennék be az irodába, tömzsi, kopasz ember nagyon osztja valakinek, a vezető figyel.
Új gyerek jön.
A klasszikus látvány.
Kicsit, míg lepakolok, az előtérben hallgatom, ahogy a férfi fossa a hülyeséget.
Annyi ilyet láttam.
A szigorú apák, nevelőapák.
Akik tudják.
Most mégis itt vannak, kicsúszott az irányítás, ők nem is értik. Ilyenkor bizonygatják a vezetőnek, hogy ők mennyi mindent megtettek.
Közben addig jutottak, hogy a kicsinyes, tekintély elven alapuló hatalmukat fitogtatták, és észre sem vették, hogy bár anyánál ez bejött, a lánynál, vagy fiúnál, gyereknél már rég nincs tekintély.
Ha új apuka, akkor sosem volt.
A vezető érdeklődve hallgat, anya kussol, a gyerek szarik mindenre, apa, nevelő apa osztja.
Amikor ez utóbbiról van szó, még égőbb az egész.
Mr. Szigorok.
És nem értik, hogy miért vannak leszarva.
Nem hibásak, a fiú/lány keveredett rossz társaságba, a szerelem megbolondította, sosem fogadott el, pedig én mindent megteszek, szétdolgozom az agyam, hogy mindene meglegyen a családnak, most is telefont kapott.
Végső elkeseredésükben fordultak már ide, mert talán itt belátja, hogy.
Jaj, de unalmas.
Mr. Szigor mondja, mondja, nyilván otthon is ez a leosztás, de én közbevágok, mert szervezni kell a vacsorát, hogy akkor hozzunk fel még egyet, gondolva itt az új lányra, aki csendben rágcsálja a körmét.
Apa a rám néz:
- Meg egy felest, meg egy sört is légy szíves.
Ujjammal csettintek, hogy a mutató ráirányuljon, és kacsintok egyet.
- Ez jó volt, felírom.
A többit a vezetőre bízom, és már hallom is, ahogy értetlenségének, és ugyanakkor felháborodásának ad hangot.
Később kiderül, hogy a kapcsolatba apa is hozott gyerekeket, akikre általában a lány vigyáz, úgy, hogy annyira nem akar.
Emellett mos, főz, takarít.
Hamupipőke.
Anya teljesen feláldozta magát az új embernek, de annyira, hogy a lány már zavar, főleg ha nem tetszésének ad hangot.
A gyerek már régen menekülne, még az állami gondozást is vállalná, csak a családba ne.
Elég sok ilyen van.
A volt kapcsolat terhes mementói.
Két nap után, mikor először beszélgettem a kis csajjal komolyabban, elmondja, hogy végre felszabadult, nagyon boldog.
Más.
De nem annyira.
Zolika egész nap meg van bolondulva. Bármilyen kéréstől sokkot kap, üvölt, sír.
Kicsit berakom a szobájába.
Felhúzott szemöldökkel néz mindenki. Még eddig annyira nem mutatta az orvosi papírjairól ismert jelenségeket.
A nővérét kérdezem, hogy otthon gyakran csinál ilyeneket, és a család hogy veszi.
Mit csinálnak?
Apa, anya.
- Hát, anya barátja, mert apánk elhagyott minket, meg szokta verni, meg térdepelnie kell.


magatartászavar 001kicsi.jpg




Szólj hozzá!

Nyugi, nyugi, itt vagyok.

2014.07.30. 21:01 tampi

 

 

Gond akkor van, ha esik az eső. Nagy gond akkor, ha vihar. Amikor esik, nincs udvarra kimenetel, ha vihar, elmegy a UPC, meg az internet, oszt lehet kifelé találni, hogy mit csináljunk.
Én, meg a 13 gyerek.
Akik közül három gyógyszert szed, hogy elkábuljon, és ne csináljon olyan dolgokat, amitől az ember könnyen megijed. További kettő még azért tiszta állami nyugtatóilag, mert a bürokrácia első lépcsőfokán ácsorognak, ráadásul nyári szünet is van.
Mindenütt.
Majd ha az iskolában szeptemberben azt mondják az énektanárnak, hogy kurva anyád, akkor felgyorsítja az eseményeket az iskola.
Addig meg mi ügyesen zárjuk a kést a konyhában.
Telt ház van.
Vakáció az Átmeneti Otthonban.
Van két régi-új lány, nevelő apával nem változott a helyzet.
Sosem fog.
Az ötös testvérek sima ügy. Még nem tudják, de állami gondozás lesz. Anya behozta őket három hónapja, azóta havonta egyszer érdeklődött telefonon.
Kevés.
Két óvodás, egy másodikos, egy negyedikes, meg a kis elsős.
Ez utóbbi a mérges típus, ha úgy van, hozzávágja a széket az akárkihez.
Mérges.
Most vihar van.
Előszedem a kézműves cuccot, a fele lelkesedik három percet.
Zsani kézlenyomatot csinál, Gézuka kavicsot fest, nemzeti szín. Robi színes papírt ragaszt, szerelmes ajándék az egyik nagylánynak, de kisvártatva elmondása szerint elrontja, széttépi az egészet.
Nyugtatgatom.
A többi várja vissza a tévét, meg az internetet.
Az eső zuhog, mintha.
Régen ilyenkor a kolis pulyák kis gatyában szaladgáltak a bitumen placcon, a nevelő meg kihozta a sampont, oszt ment a hajmosás.
Hangulat.
Zolit visszazavarta az anyja egy hét után, hogy eddig bírta, és hogy maradjon büntetésből hétvégére is.
Ez a beadom a gyerekem az „intézetbe”, mert nem bírok vele, régóta bassza a csőrömet.
A hétvége is csak az ügyeleteseknek lesz büntetés.
Mérges, a kis elsős egyre nehezebben bírja, hogy nincs tévé, meg semmi, ordítva tépkedi a pólóját, a szemüvegét már elvettem.
- Le akarok menni a játszótérre focizni! – vicsorog ökölbe szorított kézzel, és én csendben nyugtázom, hogy mindjárt vacsora, és a vihar is csendesedett.

 

 

Szólj hozzá!

A magyartanár 25.

2014.07.02. 21:10 tampi

 

 

                                             Kedves naplóm!




Képzeld ma rám írt fészen Márkó!!!!!! (szív, szív,szív)
Jahj, úgy izgultam, hogy alig tudtam neki válaszolni, úgy remegett a kezem, a betűket nem is találtam. Mire végre sikerült, Mesi a barátnőm segitett (kacsintós szmájli, szív), nem lefagyott az a buzi telefon a rák egye meg!!!!
Kezdhettem újra a Mesijén.
De elküldtem, és válaszolt, azt írta, hogy hétvégén talizunk a buliba!!!!!
Annyira izgatott vagyok, ki is írtam a fészre, és erre, le is lájkolta!!!!!
(szív, szív, szív)
Annyirrrraaaaaa CUKI!!!!!!!! (szív, szív)
Jaj, képzeld, reggel lekéstem azt a rákos buszt!!!!
Nem baj, mert a magyar tanárral voltunk, és utoljára!! (szomorú szmájli, kettő)
Mingyár vége az iskolának is. De nem bánom, elegem van már a többiekből, mit kavarnak az ember mögött.
Vanesszát még megverem az biztos!!!!! ( mérges szmájli, három)
Aranyos ez a magyar tanárbácsika, sajnálom, hogy már nem lesz többet. (szomorú szmájli, kettő)
Nem olyan, mint a fizika tanár, azt mondja megbuktat. Na merje megtenni.
Tanárbácsika csinált mindenkivel közös fotót, azt mondta, majd a szóbelin ad belőle, nem aranyos???? (szív, egy)
De nem jön a ballagásra!! Azt mondja nem szereti. (szomorú szmájli, egy) Kicsit meg is sértődtünk, de ő már csak ilyen….!!!! (kacsintós szmájli, egy)
Na, nem tudom mi lesz az iskola után….. Jajh.(könnyes szmájli,egy)
Anyám már basztat, hogy mennyek dolgozni, de én nem megyek!!!!!!!!!!! (mérges szmájli, három)
Én Pestre akarok menni és kész!!!!!!!!!!!!
Nagybátyám Öcsi mondta, hogy ellehetek náluk. kár hogy a hétvégén elbasztam a félrerakott pénzt.
Ráadásul be se rugtam, és tök szar volt Márkó (szív, kettő) sem volt ott.(szomorú szmájli, kettő)
Nah, majd most hétvégén!!!!!!!!!!!!
Most megyek zuhizni, szia!!!!
(kacsintós szmájli, egy)

                  






am gyar tanár sok 001kicsi.jpg

 

 

                                    A magyar tanár!


                     A sok vizsgák ellenére a legjobb
                     ebben a tanfolyamban hogy
                     megismerhetem az én magyar tanáromat.
                     Ő olyan kis vicces, kis bolond, és
                     mindig megnevetett. Néha lenéző de
                     elnézük neki.
                     Mert nevetünk rajta.
                     Bárcsak minden tanárom ilyet lett
                     volna általánosba, és akkor nem
                     jártam volna minden osztályt
                     kétszer!!! (Nevető szmájli, három)
                     Hiányozni fog a tanfolyam; de
                     a legjobban a magyartanár, mert
                     ritka az ilyen kis családi mint
                     az én tanárbácsikám (szív, hét,szmájli, kettő)

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A családom!

2014.06.25. 21:19 tampi



az én anyukám 001kicsi.jpg




                        Az anyukámal lévő kapcsolatom.
                        az én anyukám sajnaos k. . . a
                        kor lett ijen amikor ide jöttünk
                        a városba és neki volt,
                        egy barát nője aki k. . .a
                        volt. és szerintem tőle vette
                        el. meg van olyan barátja
                        aki futasa, de nem tudom
                        hogy most k. . . a vagy sem.
                        mert az egész telep aszt
                        mondja és én hiszem is meg
                        nemis. de mondjuk szeret-
                        ném ha azért egyszer kétszer
                        be jönne hozzánk azért hogy,
                        k. . .a én még egy picit szeretem
                        mert ő nevelt fel 10. - évig.

 

 

 

 


Szólj hozzá!

Az új gyerekek 36.

2014.06.21. 11:56 tampi



Nyár van.
Vége a tanévnek. A lingárok, akik azért voltak itt, mert nem jártak iskolába, eltávoztak, és nem járnak iskolába.
Most azok vannak, akik nem lehetnek otthon, illetve akiknek nincs otthon.
Mint az új gyerekeknek, akik öten érkeztek, és ahhoz képest, hogy sokáig lesznek, igen kevés holmit hoztak.
Semmit.
De tényleg. Annyi ruhájuk van, amiben érkeztek. Nem egyszer volt már ilyen, szóval annyira nem lepődök meg, de azért ad egy kokit a szegénység.
Ilyenkor szépen felruházzuk őket.
Volt olyan, hogy aztán egy év múlva jött anya, hogy viszi el akkor a gyerekeket, és ment a vezetőhöz panaszkodva, hogy hol van a gyerekek többi ruhája, mert ő egy csomó ruhával hozta be őket.
- És az Adidas tréningje hol van a fijúnak?
Hát ilyen is van.
A gyerekek viszont aranyosak, ártatlanok, kicsik, örülnek mindennek, ruhának, ételnek, jégkrémnek.
A gondoskodásnak, vagy mi.
Sokszor szoktam gondolkodni azon, hogy a gyermekem mit csinálna, ha egyszer egy ilyen helyen kellene akár csak két napot is eltöltenie.
Manapság egyre kevesebb az olyan gyerek, na, van azért, akit sokat kell vigasztalni, nyugtatgatni, mert hiányzik az anyja, vagy az apja, és sír.
Sír.
Sír.
Ez azt jelenti, nem kell nagy pedagóguspszichológusnak, vagy minek lenni, hogy nincs nagy kötődés senkihez, megszokta a távolléteket.
Testileg lelkileg.
Az új gyerekek sem hatódtak meg. Fel sem vették. Kíváncsiak, érdeklődőek, és nincs nyavalygás, hogy aaaaannnnnnnyaaaaaaaa.
Szóval hamar beszoktak, és élvezik a luxust.
Eljön az este, finom volta vacsora is, tarhonyás hús, utána fürdés.
- Fürdés? – kérdezi az egyik kicsi.
- Fürdés.
Rutin ide, tizenakárhány év oda, de azt sosem tudom megszokni, bár náluk is sejtettem már kicsit, hogy sosem zuhanyoztak.
6-10 éveseknek magyarázom el, hogy nem kell tartani tőle, jó lesz.
A félelem a szemükben a zuhanyzástól.
Nem baj, nem először csinálom, megy most is, levegőt nem veszek, a lábuk olyan büdös, hogy azt nem tudom átadni sehogy, megnyitom a csapot, kisvártatva csurom víz vagyok, de amikor két perc múlva az irodában felveszem a telefont, már hallom vidám visongatásaikat, és ez jó érzés.
Ommmmmmmmmmmmmmm.

 



4 komment

A magyartanár 16.

2014.06.18. 23:45 tampi





amagyartanár1 001kicsike.jpg



 

A magyar tanár

A magyar órát Tóth Lajos tanította.
Már az első találkozáskor tudtam hogy én míg ebben az
intézményben járok addig én nagyon jó fogalmazásokat
fogok írni. Amit a tanárúr mikor elolvas csak
elmosolyog. Bár azon még nem gondolkodtam valyon
olyankor valami ilyesmi jár a fejébe
Dik ez meg ír egy fogalmazást tele van helyesírási
hibával + a külalak ja és tök zavaros.
Vagy csak azért bár én keveset beszélek
mert nehezen bontakozok ki itt ezek emberek
közt. De amikor írni kell olyankor boldognak
   elönt a boldogság.
Nem beszélek magamról sokat nem vagyok
Önimádó. Nem leszek középpontba.
A tanárúr a kedvencem bár nem azért mert
eddig rólam semmi rosszat nem mondot.
Bár egyik tanár se mond rólam semmi rosszat.
Tanárúrnak én vagyok a kedvence
   aki fogalmazásokat tud írni ugy hogy
   közben magamat adom.
Tanárúr megértő legalább megérti a viceimet.



amagyartanár 4 001kicsike.jpg


Akkor érzem jól magam mikor másokat csuságol ki
Jól ki tudja őket figurázni. És most komolyan
és ősszintén mondom 20 év alatt ilyen tanáral még
nem találkoztam. Persze jó értelembe.
Akkor a leginkább a tanárúr amikor ideges.
De amikor azt mondja hogy 10 osztályt adnak itt
míg meg nem bukik valaki miközben csak 5 osztály
szinten vannak a többiek.
Mert én magamat nem vettem bele abban a
szűk csoportba.
Jó kis beszolásai vannak a tanárúrnak.
Őszinte és a kőkemény igazságot mondja
meg egyeseknek hogy ki merre hány méter. stb.
Sajnálom azt hogy már nem lesznek óránk itt kell
hogyni ezt a tanfolyamot na meg már fizetés
se lesz. Itt az emberek akik tudják hogy
hibásak voltak azok bocsánatot kérnek vagy
sem Pl: Berci, mert állitólag ő vagány
mint tanárúr. De azért egy kis szivatást meg-
érdemelne. De ez csak kepzeletben. Tanár úr
bárhol lesz a világban mindig gondoljaon
arra hogy én voltam és leszek is. És azt
hogy csak jokat és szépeket ezek után.
És ha lesz még tanfolyam remélem ugyan ilyen nyomorultak leszenek
                                                                                                  ott.




4 komment

Szünet van.

2014.06.06. 18:03 tampi

 

 

Annak idején, a gimnáziumban a depressziós magyartanár, Sólymosiné, ha megszólalt a csengő, és ő még nem fejezte be, de a brigád mán pakolni kezdett, azt mondogatta, hogy üljenek le, a szünet amúgy is nekem van.
Mindenki utálta ezt, meg persze Sólymosinét is, aki nagy naivan azt hitte, hogy az olvasás érdekli a középiskolásokat. Ez régebben volt, gondolom azóta se javult a helyzet Sólymosiné szemszögéből, aki remélem azért nem lett öngyilkos, és nyugdíjasként most már eleget olvashat.
Na, de a szünet. Most már értem mit beszélt, mióta a felnőttképzésben is dolgozom. Ráadásul nekem másfél óránként van szünet, és ez nemcsak a hallgatókat, de engem is megvisel. Hosszú időt úgy eltölteni, hogy a nagy része figyeljen, és csak a megszokott kettő aludjon, nehéz. De ügyes vagyok, csak hát gyakran tényleg megváltás a szünet, ami aztán sok szempontból meghatározhatja, megváltoztathatja a továbbiakat.
Például van, hogy egy szünet elhúzódik. Eddig a rekord másfél óra volt, a két kis hölgy nem értette, mit szarozok, értsem meg, elvolt rakva a cipő, és ha nem mentek volna érte eladják.
A szünetben az ember csillapítja étvágyát, szomjúságát. Van azonban, akinek csak arra elég, hogy ezen kielégülést hozó termékeket megvásárolja. Majd nem érti, hogy mit köcsögösködök, miért nem engedem, hogy az óra kezdetekor nekilásson, és elfogyassza a másfél kilós kínai tálat, finom hagymával, fáradt olajjal.
- Mer amúgy Betti is eszik.
- Azért a csokoládé nem ugyanaz, de egyen, tíz perc plusz, majd később megyünk, de az ablakot nyissa már ki, legyen szíves.
A kilenc-tizedikeseknél van, aki nem megy ki szünetre. Sosem. És nem is beszél soha. Reggel leül, ül, ül, ül, hallgat. Eljön a szünet, csend lesz, sóhajtok, nem vagyok éhes, olvasgatok valamit, és akkor ő ott ül, néz, nem szólal meg, kérdést feltenni felesleges neki, mert vagy motyog, vagy csak egy szót válaszol, meg a szünetben amúgy sincs kedvem beszélgetni. Így ott ülünk ketten, és ő tényleg semmit nem csinál, csak ül, és én gyakran nem bírom, inkább kimegyek.
Azt szeretem, amikor a vidéki várostól még vidékebbre lévő falusi cigányok szünetben átváltanak a cigány nyelvre, és beszélnek.
Hallgatom, és biztatom őket, hogy el ne felejtsék megtanítani a gyerekeiket is.
És szeretem, amikor csak ők vannak, és nem tudják, hogy sokat értek cigányul, és gyakran elárulom magam hirtelen, vagy közbeszólok magyarul, és először fel sem tűnik nekik, aztán igen, és megy a visítás.
A szünet nagy vízválasztó is, mert ilyenkor jönnek az elkérezkedések, meg a közbe jött valami, meg most hívtak.
És akkor ezt le kell rendezni.
Volt, hogy a nagyszájú kedvenc lányt szünetben elvitték a rendőrök, mert pofázott. Hangosan beszélt lent a bejáratnál, végül is kiabált, mert kiabál általában, észre sem veszi. Arra ment két rendőr, akik rászóltak, hogy csendesebben, mire ő visszaszólt, hogy jólvan, aztán még mondták, hogy távolabb kéne cigizni, ezt már nem értette, milyen öt méter, ez amúgy is már hat. Na ezen összevitatkoztak, szó szót követett, majd na, akkor kérek egy személyit, az meg nem volt persze, és akkor már hívták az erősítést, és estig pihentették a fogdasoron.
Az órán viszont nagy volt a csönd.
Nemrég a nyolcadikos felzárkóztatón viszont a szünet vetett véget a nap fennmaradó, kis részének.
Egy féltékeny élettárs most, a vége felé tudta meg, hogy a csoportban nem csak az asszonya van, hanem annak régi szeretője is, aki bár folyamatosan próbálkozik, a hölgy állja a támadásait.
Szóval nincs oka a féltékenykedésre.
De ez nem ilyen egyszerű.
Szünetben megjelent, köszönésként egy pofonnal indított, majd bevágta a hölgyikét a kocsiba, miközben a testvért, és az éppen boltban lévő fiatalembert megfenyegette, hogy nemsokára meghalnak.
Fent olvasgattam eközben. Roberto Saviano Zéró, zéró, zéró című, idegesítő könyvében próbáltam követni, hogy ki kicsoda a mexikói kábítószer kartellekben, amikor feljött a lánytestvér fehéren, pedig sötét bőrű.
- Menni kell hazafelé, Erzsit elvitte az ura, megöli, megyek jó?
Aztán jöttek fel szépen a többiek is, hogy nagy műsor volt, Erzsi már nem fog járni, de nekünk is el kéne menni, mer ezek a szélső telepiek megteszik, hogy feljönnek, de akkor mindannyinkat megbasznak, tanárbá, még egy botunk sincs.
Voltunk öten, hazamentünk.
Utána gondolkodtam, hogy ezek baszd meg átbasztak, de aztán az óta tényleg nem volt az asszony.
Szóval a szünet jó, szeretem.
Azt nem szeretem, amikor a csoport nagy százalékával kurvára benne vagyunk egy komoly sztoriba, tényleg megy a lényeg, a fontosság, mindenki benne van, nyomatjuk, tök jó, ki a faszt érdekel, hogy mennyi az idő, amikor az egyik alvó felkel, és belebassza az egészbe, hogy szünet van.
Mindegy amúgy, ez a munkám, és ez van baszd meg.

 

Szólj hozzá!

A hétvégém, avagy mi van, elátkoztak?

2014.05.30. 22:24 tampi




ahétvégém 001kicsi.jpg

                 A hétvégém                           Igaz történet

 

 

Elkezdem hétfőtől sajnálom de most ez unalmas sztori lesz.
Sajnos a legjobb barátommal nagyon összevesztünk akivel
7 évig mindig mindent együtt csinálunk. De ezek után is ha
                                                                             kibékülünk.
Hát az a baj hogy már nem bízunk meg egymásban meg ugy
mint a legelején ma egy hete hogy elkerüljük egymást.
De meg kell tenni az első lépést ma beszélek vele amugy
Pepéről szól aki nagyon fontos személy az életemben.
Keddtől nem is értettem Tegnap 00:00-ig balszerétlenség ért
engem majdnemelütöt az autó, belázasodtam, begyulladt a torkom,
akkor van két ember az uncsim és az öcsém haverja összejöttek
és az a fiú megbízott bennem annyira hogy leadta a jelszavát
és beleléptem egy párszor a facebookjába.
Tegnap fel volt azon háborodva hogy én az ő facebookjába vagyok
mindig mert olyan szerencsétlen a gyerek hogy amit 2012-
ben írt még az is meg van és ezeket néztem vissza.
Semmi rosszat nem csináltam de megváltoztattam és
szoltam hogy miért mondta el változtassa meg engem
semmilyen   szarban se nem érdekel. Tegnap meg bűntudata
volt mert nagyon megbántott és ráadásul hullik a halyam
fogytam két kilót eltörtem egy tányért és egy poharat
de nem direkt. Nincs szemöldökfestékem most egyszer
szedtem ki de még ezt is felemásosan. Tetoválásomat
ki akkarom javtatni és kiderült hogy az aki
tetovál eladta a gépét vagy bár mi a neve.
Fu szar volt ez a hét. Semmi nem jöt össze
még megromlotak emberi kapcsolataim. De nem sókáig.








ahétvégém2 001kicsi2.jpg

 

Akkár hiszi akkár nem vannak a baráti körömben fiúk több
mint a lány. A lányokkal nem jó velük beszélgetni mert
mindig csak egy témájuk van ha szerelmesek meg egy
pár unalmas pletyka. Fiúk érdekes sztorikat meséltek
De a fiukkal jó mindegyik idősebb tőlem 2-3 évvel
olyanokat tudtam meg de én a titkaikat soha nem mondom
el senkinek majd jó lesz egyszer fenyegetőzni ezzekel.
Bár tartotunk csajos estét is sütiztünk szombaton.
Az egészben semmi jó nem alvás nem
nagyon ment ez sem. Valaki szerintem elátkozot. Kezdjek agodni?
Sajnos most ilyen leszek míg kinem békülök Pepével
és ahol elromlot ott megjavítani dolgokat.
Igazából itt nem a bizalom hanem az hogy
már ugy érzem mintha elhalgatna dolgokat vagy mi.
Nem tudom hogy mit higyek mert én őt nagyon jól ismerem
Egy nagy baj van a mai napra nem készültem
tudom ez nem elég indok arra hogy ne feleljek.
már nem jut semmi az eszembe vissza kell szednem azt a pár
kilót rendbe kell hoznom dolgokat amiket elhibáztam.
Nehezemre esik mikor be kell valani valami miatt én vok
a hibás. furcsa érzés… befestettem volna ahajamat
de pont olyan hajfesték se volt hát ilyen nincsen gondoltam én.
Örülök neki hogy már vége a sulinak nem találkozom
az osztálytársaimmal.  Megyek dolgozni.




1 komment

Botos Józsi

2014.05.28. 12:17 tampi

 

Botos Józsi mosolygós kis cigánygyerek volt. Az a fajta, akire nem lehet sokáig haragudni. Hosszú időt töltött nálunk, a maximális időn túl is maradt, míg nem végre megunta a Hivatal apa szarakodását, és állami gondozás, lakásotthon lett a vége. Anyáról azért nincs szó, mert abban az időben a börtönben volt, szerelmesen.
Apa.
Aki a közös, Otthonos karácsonyi ünnepség közepén beesett, hogy vinné a gyereket. Várjon már apuka, miért nem jön be, ó jó kint nekem, itt leszek a folyosón. Aztán ment nagyba a műsor, szóltak a Kisjézusos versek, énekek, Erzsike néni kiszaladt valamiért csendben, hogy ne zavarja meg az előadást, hát látja, hogy apuka meg ott turkál a dolgozók kabátjában.
Nagy volt a kísértés, a fene vigye el.
Így, és az ilyenek miatt a kis Józsit elvitte az Állam.
Józsi nőtt, növögetett, hamarabb megtanulta leslukkolni a cigit, mint a János vitéz Előhangját. És hát a többi lakásotthonos akadályt is jól és gyorsan vette.
Vigyorogva.
Ritkán találkoztunk, de akkor kedélyesen elbeszélgettünk, kedvelt, ő rá meg, mint mondtam nem lehetett haragudni, még ha búcsúzóul ki is szerelte az Otthon egyik számítógépéből a winchestert.
Aztán valakitől, tán valami lakásotthonos társától hallottam, hogy volt egy kis baj, és szökésben van.
Egyszer minden gyerek felnő, hát a kis Józsi is.
Sokáig semmi, aztán egyszer az állomáson találkoztunk, éppen csikket kotorászott a kukában, és hetykén dohányzott, ott, ahol egy ideje tilos. Hideg volt, télen tud hideg lenni, Józsi pedig elég nyáriasan volt öltözve. Szégyellte magát, zavarban volt, vigyorgott azért, de hamar elkacsázott.
- Ő is az Átmenetiben lakott, apa? – kérdezte a lányom, mint oly sokszor.
Találkozunk ezzel-azzal.
Legutóbb a városnapról hazafelé tartó Zsoltikába és barátaiba futottunk bele. Zsoltika már nem Zsoltika, de még csak nem is Zsolti, és nem sokan néznek a szemébe hosszabb ideig. Éreztem, hogy a lányom is jobban szorította a kezem, amikor megszólított, hogy dikk a tanár.
- Na, látom maga nem változik, a húgom is mesélt magáról, azt is tanította, szóval még mindig ilyen, ilyen…
- Hülye?
- Háát, nem ezt akartam mondani, de tudja maga, mire értem, na vigyázzon magára.
- Maga is.
Szóval össze- össze futunk emberekkel, mikor sétálgatunk a lányommal.
Legutóbb kis Botossal egy bevásárlóközpontban találkoztam. Vigyorogva evett valami kínai kaját, mellette egy utazótáska, előtte vagány telefon, karján óra, lánc.
- Na, utazol?
- Már nem, most jöttem haza.
- Honnan?
- Svájcból.
- Óó, az alpesi levegő! Lányt vittél, mi?
Vigyorog.
- Egyedül?
- Haverral.
- Ő kint maradt?
- Nem, ő is hazajött.
- Há, de ezt így hogy?
- Áá, már egyszerűen nem bírtam ott lenni. Tudja, tiszta idegen minden, senkit se ismerek, dög unalom, a pénz meg csak folyik elfele.
- Gondolom, a nyelv se megy annyira.
- Hát nem. Szóval hazajöttünk, kicsit bulizgatok, oszt két hét múlva visszamegyünk, addig gyűlik a pénz.
Vigyorog.
- Ha. Gyűlik.
- Gyűlik az.
Vigyorog.
- Oszt maga jól van? Ott van még?
- Ott.
Megszólal a telefonja, nem Avicii.
- Na, megyek, vigyázz magadra.
- Maga is.
Kezet nyújt és vigyorog.





Szólj hozzá!

Felnőttképzés 37.

2014.05.14. 23:37 tampi



Ebben az évadban a 9.-10.-es képzés 18. életévüket betöltött fiataljai segítettek abban, hogy ne érezzem magam feleslegesnek. Elmagyarázhattam olyan dolgokat, amiket általában a kisiskolás lányomnak szoktam, és ez mindenképpen hasznos volt, mert így ők is el tudják mesélni a hasonló korú gyermekeiknek.
Ja, gyerekek. Adtam nevelési tanácsokat is. Hogy például miért nem jó a hajnali fél háromkor felébredő három éves lánynak engedve bekapcsolni a dvd-t, és szót fogadva, kérésének eleget téve ébren lenni és nézni a Barbie hercegnős mesét.
Nagy menet volt az is, amikor igyekeztem megértetni a jelenlévő anyukákkal, hogy általában azzal nem segítenek gyermekük iskolai előmenetelében, megítélésében hatékonyan, ha a gyerek saját elmondására támaszkodva, az általa elmesélt történteken felbuzdulva, az első adandó alkalommal az iskola és a pedagógus felé veszik az irányt.
És számon kérnek.
Még el is játszottuk.
Továbbá beszéltem arról is, hogy mi a villám, meg hogy a filmek és a könyvek nem feltétlenül a valóságot ábrázolják. Itt volt nagy hitetlenkedés, mert például ne mondjam már, akkor a Titanic se süllyedt el?
- Végül is ez lehet, mert én a Sólyom feláldozásában sem hittem el, hogy meghalt a kisfiú. – közelített a témához a két gyermekes Ági, majd hozzátette, hogy el is baszta rendesen a napját.
Volt olyan nap is, amikor arról kellett meggyőznöm a kis 19 éves Emesét(még nincs gyereke), hogy nem létezik a felhők között, rénszarvasok által húzott szánnal közlekedő Mikulás. Nem jártam sikerrel, felhúzta magát, le is zárta a vitát azzal, hogy jó, ilyet ne mondjak.
Volt, amikor két lány azon vitatkozott össze, hogy a közös, általam is nevelt ismerősünk kurva-e még. Arra jutottunk, hogy inkább nem mióta van egy gyereke. Aztán sokáig szörnyülködtünk a közös ismerős eddigi életén, és az anyján, akinek 13 gyereke van, és mind állami gondozott.
Most, hogy lassan vége, és vizsga lesz, meg jegyet kellene adnom, nagy monológot tartok.
Beszélek az osztályzás nehézségeiről, hogy ugyan annak, aki késik, aztán telefont simogat, a homlokán a leszarom felirat világít, annak milyen érdemjegyet adjak? És aki mindig eljött, de annyira nem megy neki a helyesírás, de akarja, próbálja, annak milyet?
Beszélek az örök fájdalmamról, hogy mindig van pár jó képességű, aki érettségit is tehetne, de a leszarom az, ami vezérli, úgy egész életében, és hogy van ez, mert például
- Szünet van. - böfög bele a levegőbe a telefonjából Roland.
- Köszönöm, hogy szólt, nem kellet vón, szóval például maga is, mit fog dolgozni, pénzt szerezni, miből fog családot eltartani, de ne is szaladjunk ennyire előre, pedig...ööö.
Ragadtatom el magam az idétlen felnőttes dumámmal, közben tudom, hogy ki a faszt érdekel, meg hagyjál már, hogy mi lesz, pedig lehet tudni, illetve én tudom.
- Szóval maga is a leszarom kategória, bár a kettes megvan. Eddig evett, aludt, telefonozott, meg olyan hülye szóvicceket követett el, hogy egyszer sem mosolyodtam el, sőt, és akkor még meg is ismételte. Tehát maga mi lesz? – válok végleg szánalmasan tanárrá.
- Drogdealer.
- Na, végre, most először megnevetetett, még ha nem is látszik. Hol, a faluban, ahol lakik?
- Nem, Budapesten.
Belül visítok.
- Jaj, Roland, aki Rolee, és két e-vel írja a nevét, hogy, de tényleg hogy? Kábé mindent látok előre, és az nem a siker, meg a csillogás, hanem hogy vagy összeverik, és kifosztják, vagy egy zárkában ül.
- Áá, okosban fogom csinálni.
Ekkor már röhöghetnék úgy, mint Mónika a Mónika-showban, mikor nem bír megszólalni a nevetéstől, de igazából nem is vicces.
- Tele a börtön olyanokkal, akik okosba csinálták. – mondom, majd felvázolom a lehetőségeket. Osztok szorzok, nyilván kölcsön kell kérnie az üzlet beindításához, majd minden eladott gramm amfetamin-féleségen lehet vagy ötszáz forint haszna, száz csomag eladása után az kemény ötvenezer.
A helyi nagy dealerekkel egy telepen lakó lányok már rég kacagják, de ő lelkes, és nem lehet eltántorítani.
Aztán persze mindenkinek van valami története a drogokkal kapcsolatban, és könnyen jönnek az egyéb bűnügyes sztorik is. Emese elmeséli, hogy a nagybátyja hova dugta el a lopott cuccot, ami megvárta a börtön után. Ekkor már Roland alszik, de felkeltem, hogy szünet van.

 

 

kirándulás1 001kicsi.jpg



                                          

                                        A hétvégém




Péntek délután mentem haza felé
És sajnos a keresztlányomat bevitték a kórházba
mert ki volt száradva de Szombaton haza engedték.
Pénteken vártam a barátaimat hogy menjünk
a cukrászdába együnk meg 1 sütit.
De nem jöttek én meg készülődtem a másnapra
a szombatra.
Behívtam a szomszédomat Barbit aki kozmetikus-
nak tanul a Gimnáziumban.
Hogy szedje ki a szemöldökömet persze ingyen
be is festette hát borzasztó látvány volt
mikor a tükörbe néztem mintha Kisszel Tündét láttam
volna. De mikor eltávozott lemostam az egészet
Hát szerintem nem lesz jó kozmetikus.
Na jó elég volt a Péntekről. Beszélek inkább a
Szombatról.

Szombaton már 5: 30- kor kelltem, megmosakodtam
kitakarítottam, lefürödtem ittam egy kapucsinót.
És elindultam a húgommal a busz felé
6:35-kor beértünk a városba és ki kellett gyalogolni
a Petőfi utcától a Kossuth térig.
Én voltam az első aki ott volt
ja és 1 órát kelletet várni míg mindenki odaér
Beültünk a búszban már 9:30-kor el kellett volna
indulni de 9:40-kor indultunk az igazgató úr mondta
Marikának hogy számolja meg hányan vagyunk
összesen. És név szerint ki van ott és ki maradt
otthon. Elindultunk szépen lassan
megérkeztünk Boldogkőváraljára
szép lányvány belül a várnak Kati kislánya is
ott volt fényképezkedtek vel Viki és Szilvi.



kirándulás2 001kicsi.jpg

 




Mindent megnéztünk. ott a lépcsők még az elején
deszkából volt és mozgot ugy féltem hogy elesek
mezítláb közlekedtem.
Majd szakadt az eső beültünk a búszba és
etünk, itunk jól laktunk.
Majd kisütöt a nap és kimentünk egy rét
szerűségre. ott annyit nevetem Krisztin.
Hát az igazgató úr focizott a fiúkkal de amenyien
voltak anyifelé szaladtak. Szerencsétlen barmok. de ezt nem én mondtam.
Szépen lasacskán elszaladt az idő 13:00-kor
már menni kellett Tállyára.
De mielőtt elindultunk volna Kriszti tanította
táncolni Viki lányát Dzsenifert.
1 fél óra múlva megérkeztünk Tállyára.
Lementünk a pincébe és ahogyan leültünk
már hozták is befele a babgulyást hát abból
senki sem evett kétszer annyira finom volt.
Jó ezt csuságból mondtam.
Utána megint esett az eső bekellett menni ott ahol a
borok vannak aki inni akkart vitt le poharat
Hát ott annyit ittak Laci bácsi aki ebben az
intézményem van berugott hazáig táncolt.
Az igazgató úr a csoporttal énekeltek, iszogattak volt
aki táncolt is. Én jó magam egy kortyot se ittam.




kirándulás2 001vége_1.jpg

 

Ja vissza térve Boldogkőváraljára bementünk a várba
és Viki azt mondta a lányának hogy
ott a várban lesz hercegnő de még az elején én is elhittem
hogy lesz. Tisztára a Gagyi lovag című film lévő várt hason-
lítottam össze még azt is elképzeltem hogy ezt a filmet itt forgatták.




 

 

2 komment

Hétfő 43.

2014.04.28. 21:16 tampi

 

Az ismerősöm meséli, hogy idén már a második tanár omlott össze az iskolában, ahol dolgozik. Az egyik simán hazament, telefont sem vett fel, a második nem bírta abbahagyni a zokogást.
Na, a fasza kis hegyvidékes hétvége után nekem sem volt egyszerű besétálni az Otthon sötét falai közé. És még nyári szünetem sincs.
A nyári szünet egy áldás pedig.
Be sem érek szinte, máris valami dátumok, és munkabeosztások repkednek felém, pedig hirtelen azt sem tudom, milyen hónap van. Valami május közepi dátumnál feladom, nem figyelek tovább, nem tudok odáig ellátni, tervezni.
- Biztos jó, szerintem jó, szerintem.
Mondogatom.
Meg éhes is vagyok.
Visszajött a Srác. Már el is felejtettem. Még be sem lépett a szobába, már hazudik, hogy milyen biciklit kapott. A lófaszt kapott ő biciklit. Persze a tanulás harmadik percénél elkezd össze vissza beszélni, nem hagy szóhoz jutni, szívja az energiát, a többi pulya is csak fogja a fejét. Bálint hamar megunja, és ráförmed, hogy fogd már be a pofád.
Én csak sóhajtozok, és mondogatom magamban, hogy nyugi, nem normális.
Aztán behisztizik a biológiánál, és kirohan, hogy a faszér ’szívatom én, kit érdekelnek az egysejtűek, meg mekkora paraszt vagyok, direkt csinálom.
Most hogy nyugalom lett egy darabig Bálint az előző lakhelyükről, az anyaóvóról mesél.
Amikor idekerültek az volt, hogy így az anyaóvó, úgy az anyaóvó, milyen szar, fú, de szar. Most az van, hogy az sokkal jobb, mint az Otthon.
- Miért? – kérdezem.
- Mert itt mindenki parancsolgat.
- És ott?
- Csak egy ember.
- Anya?
- Igen.
- Kellenek szabályok, és tuti ott is vannak. Mik is?
És akkor felvázol egy intézményt, ahol én már voltam párszor, ismerem, és ahol, fogalmazzak úgy, nem sok pozitív energiát, vidámságot gyűjtöttem.
Nem tudom tegeződünk-e, maguk sírnának.
Aztán jönnek a közös ismerősök, anyukák, gyerekek, jaj, lent már mindenhol ismerek valakit.
Például a lány, akinek az anyja külföldre ment dolgozni, elmondása szerint, virágot árulni, és addig a gyermek az Otthonban élt, hétvégén meg az anyja pipacsát őrző, állítólagos rokonnál volt, aki dehogy rokon. Addig lakhattak az embernél, amíg virágzott a pipacs, és a nagybácsi tudta metszegetni.
Amikor elvadult a növény, és kicsit meg is sárgult, lehetett menni.
Az anyaóvóba.
Aztán visszajön a Srác, és beleszól a beszélgetésbe, hogy úristen, ti az anyaóvóban laktok, és akkor már állok is fel, mert tudom, hogy bár Bálint csendes, de bármi kitelik tőle.






3 komment

Húsvét? Telt?

2014.04.24. 22:58 tampi



húsvét locsolók ne1.jpg

          
              Húsvét első napján felkeltem be mentem a fürdőben elvégez-
              tem a dolgomat. és utána mentem főzni sütötem amit
              nagyon szeretek. Megfőztem meg ebédeltünk a családdal
              Este megfőztem a sonkát és a tojást, hogy reggelre
              meg tudjam az asztalt teríteni a vendégeknek, hogy
              jönnek locsolkodni. A nyuszi csokit és csokitojásokat
              elhelyeztem a kosárban és ki diszítettem.
              Nagyon sok volt a locsolók már alig vártam
              hogy délután legyen több locsoló már ne jöjjön.
              Mert a húsvétot nem nagyon szeretem.








húsvét mételep2.jpg

                 Regel felkeltem mosakodtam
              Le elenörtem olajat az autoban
              Elmentem a temetöbe virágot vetem s haza
              mentem gyerekeket meglocsoltam családtagokat
              elmentem barátokhoz felszutam a szalonát
              megsütőttem hazamentem szereltem
              a mételepre utána fürdés Alvás
              Tvétnéztem aludttam







húsvét hajdúszoboszló.jpg

                            Az én husvétom


               Husvétellőt egy napal rege ösze pakoltunk
               és, elutaztunk Hajduszoboszlora.
               Három napos volt. nagyon jol éreztük magunak.
               Sokat szorakoztunk és fürdöztünk és kisfiamal
               és a páromal. Nagyon nagy élmény volt
               a csuzda a kisfiam számára, örülök hogy
               örömet tudtam szerezni a családom számára.
               Amikor haza értünk elmentünk a rokonoknál
               hogy a kis fiam meglocsoja a családot.
               Sokat beszélgetünk és aztán haza mentünk.
                 Így telt a mi husvétunk.






húsvét jó kis lányokat.jpg

 

                                         A Húsvét


                 Felkeltem meg mosogotam meg locsóltam a csáladot.
                 Jó kis láyokat meg locsóltam valamég negk a punciát is
                 meg locsoltam. Útána volt buli utána neztem a sok
                 láyt hogy táncolna jó kevertek
                 Végen Alkol nem emlékszek mert alkol befósásba voltam
                 és a cica nyalokata a számat.







húsvét budapest_1.jpg

 

 

                             A Húsvétom így telt ell.



          Péntek délután  indultunk a 3. 22 - vonatal
          Budapestre a Gyermekemhez Zsoltihoz, meg a menyemhez.
          Hosszú volt az út. Majd amikor felértünk, már
          a menyem Szilvia a Nyugatiban várt.
          Ezután mentünk náluk megkávéztunk és elmentünk
          a kisfijamnak a munka helyére ahol dolgozik a
          pizzériában, amikor megláttot minket nagyon örült.
          De viszont mi is a párom és én.,
          Majd kis idő után miután el szivtunk egy cigit,
          egy oriás pizzát készitet nekünk.
          Szombati nap sütöttünk, föztünk, majd amikor kész
          voltunk elmentünk a Hősök terére. Majd másnap,
          megreggeliztünk és elmentük a budai várban.
          sok szép helyen voltunk a margit szigeten a zenélős
          kut is gyönyörű volt.Nagyon jól éreztünk magunkat.







        

 

 

3 komment

Szociális 41.

2014.04.17. 20:30 tampi

 

A múltkor sok ruhát leselejteztem, és bevittem az Otthonba. Hát hova máshova? A gyerekeknek. Egyértelmű. Ma a falu boltjában sétálgattam, amikor megszólított az egyik, általam nem annyira kedvelt munkatársam fia. A nehéz szívvel, de a jó cél érdekében a többihez csapott, kedvenc felsőm volt rajta.




BruceAngry.gif

 

 

és:


jackfuckjou.gif

 

és:

 

Bill-Murray-Laughs-Then-Turns-Sad.gif




és végül:

 

Dr.-Who.gif

 

 

 

3 komment

Mér nem írsz?

2014.04.13. 12:41 tampi




levélszeretlek 001kicsi.jpg


                                Szia
                                        Szerelmem      

            Bocs hogy levelemel zavarlak de aszt
            akarom mondani hogy meg kaptat a levelet?
            hameg akkor jólvan Szeretlek nagyon Na
            szia Írj vissza





Másik oldal:



levélszeretlek2 001kicsi.jpg






Szólj hozzá!

Változnak az évszakok...

2014.04.08. 20:44 tampi



" Tavasz van ősszel, ibolya szőlővel"
      Kosztolányi Dezsőnek mondta valaki a pszichiátriai látogatásán




Nézem a darázst a szobában, ahol évek óta napközben, munkanapokon élek, és várom a gyerekeket. A nyitott ablakon szállt be, ami az áporodott vizelet szag miatt van nyitva.
Az új kislány minden éjjel bepisil.
Az új kislányok általában bepisilnek.
A darázs a kosztól foltos fal mellett remegve repül, keresi a lyukakat, réseket, hol tudna fészket csinálni. Minden kis mélyedésnél, repedésnél leszáll, megnézi, majd repül tovább. A gipszkarton falrészbe ököllel vert résnél sokat időzik.
Próbálom az ablak felé terelgetni, megunom, és a Robin Hood könyvvel megölöm.
Hosszabb ideje nem dolgoztam, elfáradtam, igyekeztem felejteni. Az első nap azt sem tudtam, ki az a Ferike. Mert Ferike téma volt, rátámadt az egyik dolgozóra. Aztán persze beugrott, ki az.
A negyedikes idegbeteg srác. Gyorsan nem gondolok még rá.
Nem sok minden változott, sosem változik semmi, és közben mégis.
Gyerekek jönnek, mennek, a problémák ugyanazok.
És én is itt ülök.
A legutóbb érkezők is itt vannak még. Öt testvér, köztük a kislány.
Anya azt mondta három napig leszünk.
Három hete vannak itt.
Akkor a nőnek buszjegyre se volt már pénze, de a nagyobbik fiú a pakolásnál elővett egy tabletet.
Anya vette, hogy tudjunk beszélni.
Emésztem közben, hogy hétvégén összevont, központi rendezvény lesz, úgynevezett buli. Persze kötelező. Érzem, hogy nekem különösen, hiszen szabadságon voltam, helló.
Csend van az Otthonban, a kollégák az irodában a választást dolgozzák fel, de ide nem hallatszik.
Az óvodában rügyeznek a fák, délután most már kijárnak majd az ovisok az óvónénikkel, akik az ablak alatt fogják megbeszélni a mindent, én meg kihallgatom őket.
- Megint megvert. – mondta egyszer a Vörös Óvó néni a Szőke Ducinak, és folytatta kiabálva:
- Áron, Péter, ne húzzátok azt a kaput.
És én tudom, hogy szíve szerint úgy mondta volna, hogy azt a kurva kaput.
Közben azon gondolkozom, hogy ki kellene festeni a szobát, vagy lebontani, de nyílik az ajtó, és belép Barbi.
- Tanár bácsi, hát visszajött, de jó, tudok kivel versenyt olvasni.









Szólj hozzá!

„Oszt engem nem érdekel, én a Jobbikra szavazok”

2014.03.25. 21:28 tampi

 

 something-different.gif


Orbán Viktor hátradőlhet, rendelhet egy kávét, de akkor már egy pálinkát is.
Ah, baloldal, ugyan már, rendes felest, semmi hármast, és főleg nem négyest.
Igazából csak azért nem kezdhet rá a Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok című végtelenített költeményre, mert van egy Jobbik nevezetű párt.
Na, igen.
Nem vagyok politikai elemző, bár ahogy elnézegetem nem lehet nagy kunszt, manapság már semmi se tart semmiből. Szóval az a megérzésem, hogy a Jobbik Heves, Borsod, Szabolcs megyékben, jó pár ottani körzetben még talán meg is előzheti a Fideszt.
A Baloldali valamit biztos.
Nem lenne ez oly nagy meglepetés. Itt van a legtöbb szegény, elkeseredett ember. Rég kiábrándultak a baloldalból, ami nem szedte össze reménykeltőre magát. Rezsicsökkentés ide, oda, a Fidesszel se lettek sokkal előrébb, és akkor még az oroszok is, ugye.
Oszt megy a tanakodás, hogy mi legyen.
Mint a postás haverom, aki félig viccesen megkérdezte, hogy a Jobbikra kell-e szavazni?
Meg a kollégák is.
Szóval a fél komolyan érdeklődő, tapogatózó állampolgárok, akik a végén majd csak beikszelik a Jobbikot.
Mer mér ne?
Olyan szépen beszélnek, ó milyen szépen kommunikálnak.
Gábor és a kis vizslák.
És a csonttörő fiatalos lendület.
Ami engem ebben az egészben zavar, a két nagy párt felelőssége mellett az, hogy ezekben a térségekben sok szavazó többek között a velük együtt élő, lakó cigányság miatt fog a Jobbikra szavazni.
Mert nem szeretik őket.
Enyhe kifejezés.
Az évtizedek óta a hatalmon lévők, legyen az jobb – bal, semmi eredményeset nem tettek a magyar-cigány együttélés jobbításáért.
Ömlik a pénz, ömlik a pénz, de szinte semmi.
Nem megy.
Az például, hogy közfoglalkoztatás címén bekényszerítünk, bármilyen előzetes felmérés nélkül munkanélkülieket zsarolással az iskolapadba a választásokig, hogy a munkanélküliek száma csökkenjen, az lófasz.
Lehet mondjuk belőle társadalmi célú hirdetést csinálni, hogy nincs munkanélküliség. Meg el lehet menni az Echo tv-be vagánykodni, hogy az előzőekhez képest, mi már nem csak úgy adjuk a segélyt, hanem azért bizony tanulnak.
Nagyon helyes.
Ez a legfontosabb, tényleg.
De mit tanulnak?
Akit eddig megkérdeztem, egy sem tudta.
Szóval a fenti csúnya kifejezés, mármint lófasz, illetve az észnélküliség az, amely jellemzi a cigány felzárkóztatás egészét.
Alibi megoldások.
Nem csak az oktatás terén, nyugi.
És nyugi, tényleges megoldási vázlat, terv egyik oldalon sem volt talán soha.
Legalábbis én nem látok változást, javulást.
14 éve foglalkozom cigánygyerekekkel, öt éve a szüleikkel iskolában.
Szóval még beszéltem is cigány emberekkel.
Sőt beszélgettem is.
Önök látnak jobbulást?
Jobb ma cigánynak lenni?
Változott a cigányok megítélése az utóbbi 20 év alatt?
Nem ott Budán, Hölgyeim és Uraim!
Hanem Ózd mellett, vagy Mátészalkán.
Tény, szar ügy a hatalmon lévő pártoknak a cigányság problémáiba pénzt, energiát belefeccölni, mert bizony, nem annyira négy év alatt térül meg az eredmény. Az, ami még láthatónak sem nevezhető sokszor. Nem olyan, mint rezsit csökkenteni, hogy csökkentem, oszt jól van, lehet szavazni fele.
Ezek a cigányos beruházások 30, 40 év alatt térülnek meg.
Ó, akkor meg mán lehet Föld sem lesz.
Na, itt jön, és ér el eredményt a Jobbik.
A mismásolás, töketlenkedés helyett kimond olyan, bár nyilván populista és demagóg dolgokat, amelyek ha objektíven nem is igazak, és felületesen vannak vizsgálva, a problémák gyökereit leszarva, mégis az ott élőknek akár mindennapi gondokat jelentenek.
A kocsmából bemennek a háztartásokba. Mármint a jobbikosok a politikájukkal.
Mert aki még életében nem látott falusi, dolgos cigányt, és nem is beszélt még vele, az nem innen fog általánosítani.
A fát lopó cigány megértését nem várhatjuk el az erdőtulajdonostól.
A tolvaj állami gondozott állandó megértését szintén nem várhatjuk el a rendőrtől.
Az osztálypénzt rendszeresen be nem adó, öt gyerekes, harmadik apától gyermeket váró cigány nőt sem fogja megérteni sem a tanár néni, sem az osztálytársak szülei.
Nem mintha a Jobbik megérteni akarna. Vagy lenne hosszú távú, szalonképes megoldási terve.
Arra nincs is szüksége.
Hatalmat akar.
Ehhez pedig most pont elég lesz, ha beszél a problémákról, egyedüliként.
Beszél még persze sok mindenről, sokkal ügyesebben, mint a múltkor, mert tudja, hogy meg kell szereznie a Fideszből és a Baloldali valamiből kiábrándultakat.
Ja, hogy valami antiszemitizmus?
Magyarországon? Ismerik a viccet, elég elcsépelt, hogy nincs, de igény lenne rá. Aztán meg sötét az a szavazófülke, ott csak az állampolgár van, meg a Magyarok Istene.
Na, fogadjunk.


Jaj, elnézést, már csak egy kérdést, kire szavaznak a cigányok? Senkire? Aki a több lisztet adja? Milyen egyszerű, és szomorú.






1 komment

Értő olvasás 14.

2014.03.18. 22:12 tampi





macska 001kicsi.jpg


7.
   A lábat papucsot használni puder
  más cipőjét nemfelveni nájlonos zoknit
  ne horgyon  A Bűdös macskával ne
  Aludj

 

8.

  mosás fertőtleníteni puder s szeszel
  lemosni Kanesztel, Keni orvoshoz ha
  nem mulikel.

 

9.

   1.  lábszagmijat hejzet                                 4.  Gombák elterjedése
   2. lábszag okai                                             5. kezelés megelőzése
   3. Ke stecsz ideg                                          6. A Büdös Macska Fertőző

 

 

 

 

 

2 komment