tampi

tothlajos100@gmail.com

Linkblog

Helló, helló

2016.07.29. 13:43 Tóth Lajos

 

Nyaralás?
Csak ügyesen.

Na, nagyon király, mert elég sokan jeleztétek e-mail-ben, hogy szeretnétek könyvet, ha majd.
Lelkesítő.
Úgyhogy neki is állok, kicsit javítok, kicsit bővítek, aztán ősszel, de legkésőbb, hogy is mondják? a karácsonyfa alatt (pff, egy pofon), találkozhattok vele.
Állítólag, ha százat eladok, már nullán is vagyok.
Tervezem, hogy lesz majd bemutató rendezvény, ott mindenképpen, de persze postán, meg kijelölt helyeken is meg lehet szerezni.

Ez pedig egy kép Stark Attilától régről, hogy mennyire munkálkodom.

 

 

starkutolso2.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

Egy oldal, vagy kettő

2016.06.26. 20:44 Tóth Lajos

 

Szóval íme itt egy részlet a készülő könyvből.

Kattints!

 

screen_shot_2016-06-26_at_03_16_47.png

 

 Írj, ha szeretnél te is egyet!

tothlajos100@gmail.com

 

 

 

3 komment

Szóval...

2016.06.22. 21:56 Tóth Lajos

 

 ...van itt még valaki?

 Na, az van, hogy jó pár éve készen van egy kézirat, amely eddig kiadót keresett.

Közben sok mindenre rájöttem a könyvkiadás mikéntjével kapcsolatban, rengeteget reménykedtem, és rengetegszer vontam meg a vállam. El kell fogadni, hogy ez van, és nem lesz jobb, akkor, amikor a JAK nevű szervezet, ami nagyon hálás munkát végez a mai magyar irodalomban, 750ezer forint éves támogatást kap az államtól.

Igazából nem csalódtam, csak meguntam a a hercehurcát, tudva azt, hogy amit írtam simán mehetne nyomdába.

Menni is fog szerintem.

Mert kurva jó.

Megjelentetjük mi.

A könyv a blog alapján készült, de nyilván nem ugyanaz. Például a szövegek mellett Stark Attila illusztrációi is elég hatásosak.
Többek között ez is probléma volt, hiszen a színesség megdrágítja a nyomdaköltségeket.

Ami miatt itt vagyok, és írok, az a kíváncsiság, hogy vajon a blog olvasóit érdekelné-e egy ilyen rengeteg illusztrációval ellátott könyv?

Párat biztos nyomunk, viszont jó lenne tudni, hogy kábé mennyire lenne igény errefelé...

Amellett kíváncsi vagyok mennyire tud hatásos lenni egy mindent kikerülő alulról szerveződés, amely kihagyja a hagyományos utakat.

Szóval, ha kellene egy ilyen kiadvány, írj.
tothlajos100@gmail.com, vagy komentelj.

A következő bejegyzésben megláthattok egy-két részt a készülő könyvből, ami már csak rátok vár tulajdonképpen.

 

Amúgy kösz, jól vagyok, vagy mi.

 

 

4 komment

Addig jár a korsó a kútra, amilyen a törülköző

2016.02.27. 19:47 Tóth Lajos

 

Amikor reggel letört hátul a fogamból egy darab, nem értettem, de most már tudom, ez egy nem semmi nap.

Remegve vártam mindig ezt a napot, és titkon tudtam, hogy el is fog jönni.

A munkahelyemen kiderült, hogy blogot írok arról, hogy mit dolgozom.

Először megkönnyebültem, kész,vége, ennek annyi. Most mérhetetlenül szomorú vagyok.
A hosszú évek alatt (2008 óta van a blog), aki kérdezte, hogy miért csinálom, mindig azt mondtam, hogy önterápiás céllal.
Ez a munka, ha rendesen csinálod, kikészít.

Aztán, ahogy jöttek az olvasók, a kezdetek óta háromszázkilencvenvalahányezer, lelkes lettem, mert láttam, mennyi embert érdekel ez. Persze volt szomorúság, amikor egy-egy bejegyzés nagy nyilvánosságot kapott (Index címlap, hülye interjúk), és megjelentek az ostobák, a trollok, de ezeknek is a java részében megtaláltak azok az olvasók, akik értékelték ezt az egészet.

A Budapestre költözésem óta én rosszat a gyermekotthonról nem írtam.
Hülye lettem volna, mivel mérhetetlenül más ez, mint a régi, az Átmenetis meló, és ezt nagyon szeretem.
Aki tud olvasni az látja ezt, és érzi.
Az más kérdés, hogy a rendszer hibáit leírtam, pont azért, hogy a lázadást, a dühöt világba kiálthassam.
És itt nem arról van szó, hogy az ácsnak szar a kalapácsa, meg a szöge, oszt szar lesz a tető.
Hanem gyerekekről.

Most érdekes az érzés.
Tudni azt, illetve nem tudni, hogy kik olvasták el, de közben meg tudod, hogy olvasták.
Ööö, mi?
Mármint a kollégáim.
Kitárulkozni, úgy név nélkül könnyű.
Ááá, úgysem tudják, ki vagyok.
Ez mindig is bizsergetett, hogy képzelnek el, és vissza meg, hogy kik olvasnak.
Szóval most hirtelen pár kollégám jól megismert, de ezeket a dolgokat úgyis később fogom majd fel.

Sajnálom nagyon.

Nem hibáztatom a kolléganőt sem, aki felnyomott végül, mert ez máshogy is kiderülhetett volna, csak előtte szólhatott volna.
Volna, volna.
Nem tudja, hogy életem egy nagyon nagy része megy most el.

Nagyon sajnálom.
Ennek most itt vége.
Tényleg.
Ez van, baszd meg.

 

Akarnék valami vicceset írni, hogy mondjuk vigyázzatok az ürgékre, meg majd írok gasztroblogot, de nem megy.

 

Sziasztok, és kösz.

 

Frissítés:
A kommentelést is felfüggesztem, bár nagyon jól esnek az igaz szavak, én már csak ilyen elismerés vadász ember vagyok, ugyanakkor a békét szeretném, még most is. Ha írnátok, akkor a tothlajos100@gmail.com- ra megtehetitek.

Ha mégis kirúgnak, szólok.

 

 

 

 

 

22 komment