Hirdetés

tampi

Kajára, labdára, játszóházra, ha úgy vagy vele, küldhetsz pénzt. Plaza Real Alapítvány: 11100104-18189797-36000001 Fontos, hogy a közleményhez oda kellene írni, hogy ÁTMENETI.

Linkblog

sötét-világos

2015.04.04. 10:47 tampi

 

„ - És gondolkoztam egy történeten.
- Melyik az?
- A legősibb, a fény és a sötétség.
- Háát tudom, hogy nem Alaszkában vagyunk, de nekem úgy tűnik, hogy a sötétség egyre inkább beborít minket.
- Igen, ebben igazad van.
- Hé, Marthy!
- Na, mi van?
- Toljál inkább a kocsi irányába. Voltam én már eleget kórházban.
- Jézusom. Tudod mit? Tiltakozom. Bár szerintem te elpusztíthatatlan vagy.

- Amúgy meg te rosszul állsz hozzá. Az éghez.
- Hogy érted?
- Egykoron csak a sötétség volt, de győzni fog a világosság. ”

                                                                                     True Detective vége

 

 

 

 

Mindig vannak tényezők, amiket bele kell kalkulálnod.
Eltervezed a nyugodt, békés napot a csoportban, és akkor érkezésed után valami a feje tetejére borítja az egészet.
Ilyen esemény az is, amikor a négy gyerek anyját valaki agyonveri.

 

 

 

 

2 komment

Hjajh.

2015.03.29. 18:48 tampi

 

 

Az, ha valakinek ellopják az autóját, háát az nem valami jó érzés.
Állsz, nem is tudod, mi van. Aztán szépen lassan leesik. Várod a rendőröket, és még mindig reménykedsz, mindenféle szarban, magad sem tudod, miben. Aztán megjönnek a srácok, hivatalosak, de tudod, amit kicsit már éreztetnek is, hogy ez van, baszd meg, lófaszt se tudunk tenni. Aztán a nyomozó is felteszi ugyanazokat, és ő már jobban érezteti, hogy ez bizony csá, megszívtad.
Aztán ülsz otthon, nézel ki a fejedből, hogy mi legyen. Jön a kérdés, hogy miért. Rájössz, tudod, hogy nincs miért, ez a legértelmetlenebb dolgok egyike, ne keress okokat, te lettél a soros, ez van.
- De hát már jó vagyok. – mondogatod mégis, majd újra eljutsz arra, hogy ennél még az is értelmesebb lett volna, ha felrakod a pénzt, vagy az egész autót pókerre.
Vagy a 31 – re.
Nyugtatgatod magad, másokkal sokkal rosszabb is történt, még annál is, hogy benne hagytad a forgalmit a kocsiban, és most majd valószínű pereskedned kell évekig a biztosítóval.
És mégis mindig eljutsz a kérdésig, pedig küzdesz ellene, hogy miért.
Már olyan jó volt minden, most is táborban voltál árva kölkökkel, és amikor észrevetted, hogy elvitték az autót, akkor is kaját mentél volna venni az Otthonba.
Egy ideje nem iszol, kibírod, nem nyitsz ki egy sört.
Este csak odaszólsz a rendőrségre, még jó is, mert be kell menned.
Persze várni kell. Nem kezdesz el veszekedni a rendőrnő portással, aki úgy beszél veled, mintha elloptad volna a kocsiját.
- Itt ül, és kitölti ezt. – mondja, de te már ülsz rég, és már nemcsak magad sajnálod, hanem őt is.
Majd kis idő múlva jön, pont amúgy is elakadtál, hogy azt nem is kell kitöltenie, csak várjon, miért nem mondta, mindjárt jönnek.
Jön is a rendőr néni, aki délután ott volt a helyszínen, ami amúgy a szűkebb lakóhelyem.
Kedves, van háttetkója, és sajnálkozik. Beszélgetünk, míg elérünk a nagyon messze van szobáig.
Elmesélem neki, hogy mennyire keresem a miértre a választ, megért, és elmondja, hogy bár hisz a karmában, ezt nehogy odacsapjam, mert nincs értelme.
- De hát mindennek van értelme, vagy pont nincs? – kérdezem, és merülnénk el schopenhaueri mélységekbe, amikor megérkezünk.
Semmi romantikus, kurvára nem skandináv krimis szoba, ugyanolyan ótvar, mint az egész.
Olyan, mintha mindent lomtalanításból hoztak volna fel. A hűtő üvölt, mint egy szúnyogirtó helikopter, a kávéfőző retek, foltos ágytakaró a dikókon. Cigi szag mindenütt. A nyomtató nem működik.
Tényleg csak a rendőrség lehet.
És persze közben a folyosókon azok a furcsa emberek, a rendőrök.
- Üljön le, ahová akar. Hívok valakit, aki megszereli ezt a szar nyomtatót, aztán felvesszük a vallomást, és már mehet is.
- Addig szétnézhetek? – mutatok körbe a szoba falán lévő fényképtömkelegre.
- Nézzen, persze.
A sok rohadék. Most, hogy károsult vagyok. Célok, hirdeti egy kiírás. Zsebmetszők képe a villamoson, besurranó nők, törött orrú, zombi kinézetű zsebes. Odaírva, részegnek teteti magát.
A kuruc infó lekövetkeztetne.
Aztán megpillantom a főhelyen.
M. apuka, akinek a gyerekeit nevelem, és aki eddig háromszor jelentett fel minket. Akinek a gyerekei annyira sérültek miatta, hogy maguk zokognának.
M. apuka a képen, vezető száron, azzal az undorító cinizmussal az arcán, a Célok felírat alatt.
Aki lehet, hogy ellopta az autónkat.
Valami miatt megcsavarodik az orrom, megfáztam a táborban, ahol a fiával töltöttem a hetet, de persze nem azért.
Zokognék, de nem fogok persze.
Megjön a hölgy, mi az, kérdezi, ismerem ezt a faszt, mondom, néz rám, összezavarodva.
Beszélünk.
- És milyen egy ilyen embernek a gyereke? – kérdezi.
- Háát, nem tudom, milyen? Semmilyen. Most még. Majd munka lesz ő is, rossz esetben.
Nézem az arcokat tovább, és közben megy a rutin.
- Nem tudom, mit akar tőlem az élet. - jön ki belőlem.
- Kinyomtatom, aláírja, és mehet is.
- Jó.

 

 

 

5 komment

Aranyos, cuki, facebookra való gyermeki szavak

2015.03.18. 22:55 tampi

 

 

- Apa mindig azt mondta, ha úgy volt, hogy ti intézetis köcsögök.

                                         M. Kornél vacsora közben

 

 

- Halló, ...aha,...,igen... BARBIIII, apád hív, és teljesen részeg.

                                             V. László felvette a telefont

 

 

- Az a bácsi, a Barbi anyjának a barátja, vagy kije, teljesen részeg, és olyanokat beszél, hogy nekem lapos a fejem, meg, hogy ne dumáljak vissza, de ki ez a fasz?

             M. Kornél, aki mindenkivel beszédbe elegyedik most rossz embert kapott T. Barbi kapcsolattartásán.

 

 

 

- Apám is küldi ezeket a szar édességeket, csak fosok tőlük, nemhogy bejönne meglátogatni.

                                                                                            K. Sándor

 

- Az igazi ló?

    M. Kevin a cirkuszban

 

 

Szólj hozzá!

Személyesebb, nyálas bejegyzés

2015.03.10. 22:08 tampi

 

 

Régen beszéltem az Átmenetiről. Most sem fogok sokat. Olyan évek voltak, hogy na. Még most sem hevertem ki. Minden nap gondolok rá. Az egészre. Most már van viszonyítási alapom is, bár ez szakellátás, és az is igaz, hogy már akkor tudtam, hogy az az egész egy kavargó szennyvízen egyensúlyozó hirdető újság, ami úgyis mindjárt a fos része lesz. Ha nem maga a fos.
Nem tudom, mi lett volna velem, ha nincs ez a blog. És azt sem tudom, hogy mennyi ment át az olvasóknak, úgy mindenből. Nyilván durva gyermek sorsok, de remélem a világvégén lévő, de örüljünk?, hogy egyáltalán létező, Átmeneti Otthon is megismerhető volt.
Azért merült ez fel, mert a költözés óta most kezdtem el a papírjaim között rendet, rendet? rakni. Találtam ezt azt.
Most örülök, hogy ott vagyok, ahol.
Sok mindent elárul, hogy október óta három ember ment el, mert nem voltak megfelelőek.
A régi munkahelyemről senki sem dolgozhatna egy hetet sem ott, ahol vagyok.

Lesznek régi papírok, mint az alábbi, mert nem tudom kidobni őket.
Nem is kell.
Ez a mostani, nem tudok jobb szót rá most, a vesszőparipám, volt ebből is sok. Az az idegennek ható kifejezés, amikor tud az ember olvasni, csak nem érti amit.

Funkcionális analfabetizmus. (nem é-vel)

Kurva sokan vannak az országban, csak mondom.

 

002kicsi.jpg

 

 

 

 

1 komment

Reklám, avagy a börtön ablakába...

2015.02.18. 21:30 tampi

 

 

Szóval van ez:

http://bentkint.kinja.com/


Jó étvággyal fogyasszák!



3 komment

Erős mondatok a héten 3.

2015.02.14. 21:30 tampi

 

 

„ – Azt mondta, hogy most nem akar veled beszélni, most velem akar.”

   T. Barbara, miután megkértem, hogy egy percre adja már át a telefont az anyjának, hogy tudjak mondani neki egy fontosat.

 

 

„ – A faszom kivan már ezzel a szervezéssel, ezzel a jóemberkedéssel, csináljanak valamit, mert, na mindegy, visszhall.”

M. apuka, miután mondtam neki, hogy sajnos a fia nem tud a telefonhoz jönni, mert pszichológusnál van.

 

 

„ – De miért van az, hogy az ő anyukája nem jöhet, és mégis mindig jön, míg a miénk jöhet, de négy éve nem jön.”

        T. Elek.

 

 

„ – Na, csak azért hívom, mer a gyerek anyja feljelentette magukat, én nem tudom, valami szabadság megsértése miatt, de az ügyvéd azt mondta, hogy megáll a dolog, úgyhogy kemény lesz, készüljenek, csak mondom szólok, péntek 13, gondoltam feldobom kicsit.”

   M. apuka

 

 

„ - Nyár van, alig fürdőruhában ”

                              M. Kevin a zuhany alatt

 

 

 

Szólj hozzá!

Aztán hazafelé ettem egy gyrost

2015.02.08. 18:59 tampi

 

 

 

Sokat sétálunk. Amikor csak lehet, busz helyett gyalog nyomjuk. Lehet beszélgetni. Egy ilyen alatt közölte velem Máté, hogy utálja a törököket. Szereti a történelmet, a maga kis egyszerű, naiv módján, gondolom olvasott valamit a török hódoltságról, vagy az iskolában volt valami. Próbáltam meggyőzni, hogy hát azért csak ne utálja a törököket mindet, a ma élőket is beleértve, meg, hogy nem csak a török hódoltság volt, előtte már találkoztunk, amiért a törökök testvérüknek tartanak minket, de nem nagyon ment, azt pedig nem akarta elárulni, hogy ugyan mi is váltotta ki ezt a tántoríthatatlan utálatot. Aztán a sarki kutya elterelte a témáról.

 

Később, karácsony körül elmentünk gyrost venni a csoportnak, illetve akik bent maradtak. Mivel elkísért, gondoltam ő kap egyet helyben is. A török bácsinak, aki láthatóan már sokat megélt, nagyon tetszett a kiscsávó, aki tényleg egy folyton mosolygó kis kölök. A gyros tálat pillanatok alatt bekebelezte, és csak arról tudott beszélni, hogy az a kenyér, pita, na az, milyen isteni, és hol lehet csak úgy magában kapni, ha ezt a testvére megkóstolja be fog szarni. És akkor ő kap még egyet, az biztos?
Amikor visszavitte a tálat, a török bácsi elismerően mosolygott, látom ízlét, mondta, majd kezet fogott vele, vállát meglapogatta.
Kifelé menet megkérdezte, hogy miért beszélt annyira furcsán az a kedves bácsi.
- Mert török.
- Török?
- Török.
- Végül is szeretem a törököket, aki ilyen kaját tud, és ilyen kedves, azt szeretni kell.

 

Ülök ugyanabban a gyrososban, este van, mindjárt bezár. A bácsi áll mellettem, majd kifakad.
- Eigész náp válogáthnák má. Néjzd meg, ván minden má. Sólet, szárvás, csirkébrokkolivál, húslévés, tésztápárádicsom, minden, húzzá á száját, neim jó, válogáthnákh, élménnékh. Pédigh ván mindenki, gázdágnák, szegénynékh. Néim mondhátó, hogyh szár, jó vágyokh, ván sok szár, de én jó vágyokh, mégh Isztámbúlbán is szákács voltham, és jól éltem belőle. Mosth ném vágyokh szákács, de vánnákh jók itt helyettem. Néim értem, friss, finóm, te tudod, meg mindig mondom, legyen olcsó. Pérszé, válogáss, ván pénzed, válogáss, de túl sokhán válogáthnák, á fijátálokh, csák á pofáth vághjákh áz árcombá. Mi? Büdös? Ná, mindegyh, há éhes vágyh egyél, de nem tud mindenki, má jött egy nő, neim volt pénzhe nem tudoth enni, ádtám olcsóbbán. Sokán nem gondolnákh á szegénységre, válogáthnák. Ná, egyhél, nem závárokh, csákh mérgesh vágyokh kicsit.
Ettem, lenyeltem a falatot.
- Emlékszel a fiúra, aki megevett itt nálad egy nagy gyros tálat, és még elvittünk hatot?
Csillan a szem.
- ÁÁ, ighen, á kis nevető, nágyhású, ighen.
- Na, ő még soha nem evett ilyet. Mikor hazaértünk, aznap még megevett kettőt. Én ilyen állami gondozottakkal foglalkozok egy otthonban, akiknek bajuk van, illetve ők csak elszenvedik.
Érti, látom.
- És sokszor gondolok arra, hogy mennyire pazarlom az ételt, meg még sok mindent. Egy gyros, érted, nem nagy szám, de sokan nem ettek még.
- Igénh, áz emberekh nemh gondolnákh erre. Nincs pénz, ván pénz, ez ilyen. Kis gyérékéknék há nincs pénzh, áz bájh. Jó lénné, há á kájá nem lenne gond, de ott Isztámbúlbán is sokh gyerekh ván áz utcán, megh itt áhól lákok itt is, zácskó ván á fejükön. Pedigh, há lenne figyelem, nágyobbh figyelem, megh gondólom pénzh is, jó lenne, mert áztán ezekh á gyérékékh lópnákh, bájh lesz nekikh, késóbh megcsipnékh (készúrást mutat), egyh szár telefónérth, meg ezáz, de tudodh té.
- Igen tudom, most össze is foglaltad az egészet, mert ha gyermekkorban a felnőtt, az állam, akárki, nem figyel a dologra, akkor csak szar lesz, és az nagyobb szar lesz, mint a szegénységbe, főleg, ha gyerek, pénzt belerakni. De mi kicsik vagyunk, mit tudunk mit tenni?
- Éljöttök gyroszozni, lesz olcsó.
- Kösz.
És már megy is, mert többen jöttek.
- Hágymá, csípősh?
És hozzá ugyanaz a közvetlen szívélyesség, ami a török vendéglátás sajátja, pedig ez még jóval kisebb, mint ami mondjuk Törökország belsejében tapasztalható, ez már kicsit magyaros.
Kifelé menet odaköszönök.
- Ná májd gyértékh, mindenkhi, én itt vágyokh tudodh mindigh, remélem itt is lészékh.
És bár közhelyes volt a beszélgetés, kurva sok ilyesmi volt, van az évek alatt, de mégsem volt felesleges, vagy hogy is mondjam.

 

 

 

 

6 komment

Csengettek

2015.01.19. 00:06 tampi

 
Festés van.
Pakolás.
Még jó, hogy nem rendeltem még meg a csocsó asztalt, mert most alatta aludnának a pulykák. Mer hogy a nappaliban van az alvás addig, amíg.
Közben zárni kell az ajtót, mert félő, hogy a gyerek anyuka valamit csinál, amiben a szörnyű is benne lehet.
Így meg állandóan csengetnek.
Fogom a kulcscsomót, odasétálok, kinyitom.
-Már egy órája itt csengetek. - köszön Szandi a másik csoportból.
-Én is. - zavarom össze egy pillanatra, ami elég ahhoz, hogy kizökkenjen a flegma szarból.
Elmegyek tanulni a kicsikkel.
-Kiengedsz? - kérdezi kisvártatva cigis Sanyi.
-Ja.
Visszamegyek tanulni a kicsikhez.
Csengetnek.
- Megyek! - kiáltom.
Útközben beszólok a zuhanyzóba Kevinnek, hogy most már elég, jöjjön ki.
A zuhanyzó lefolyóját valamilyen fürdős kupakkal el szokta torlaszolni, hogy a tíz centi mély zuhanytálcában pancsolhasson.
Csóri, jut eszembe mindig, amikor látom, ahogy igyekszik belegyömöszölni magát a csurig engedett zuhanyzótálcába, mint te egy kibaszott nap után otthon a fürdőkádba.
Kurvára a kis mécsesek nélkül, amit a kád szélére raksz.
Aranyos.
Ez is eszembe jut.
A múltkor nem talált tusfürdő kupakot a lefolyóhoz, és nekem pont akkor nem volt időm pár percig keresni neki, de aztán mentem, hogy akkor gyere, nézzünk valamit, és éppen a cédésmagnót helyezte rá felé a lefolyóra, hogy az majd jól elzárja a víz útját.
Mondom, hogy aranyos.
Nyitom az ajtót, Tamás anyuka az a darabos beszédével. Köszönök, fordulok, úgy mondom, hogy szólok neki.
Út közben cseng a telefon. Veszem, de eszembe jut, hogy nem zártam be az ajtót.
- Tessék átmeneti otthon. - baszom el megint, tíz évig vettem fel így a telefont, jaj, de jó, hogy már nem ott vagyok, de csend a túloldalon, majd megszólal a külföldi hang, és én már csak belekiabálok az esti rutinba.
- BEEEEEAAAAAAA, telefon.
Szaladok tovább, mert lassan vacsora, de gyorsan vissza, bezárni az ajtót, nehogy rajtam múljon, amibe bele se gondolni, közben Tamás anyuka ül, előtte a nylon szatyrai, rejtély, mi lehet bennük.
Fordulok, csengetnek.
- Ó, na.
Kinyitom, Sanyi.
 - Miért zártad be?
 - Mert azt mondták a hangok.
Csend.
Vacsora 10 főre. Mindig kihívás. Általában nem elég. Most hot-dog. Vizet engedek, majd rápillantok a kicsikre. Viszonylagos nyugalom. Majd nem lesz, ha kijön Kevin a zuhanyzóból.
Erről jutott eszembe.
 - Keeeviiin!! Szállj ki a zuhanyzóból!
És már jön is Petike, törülköző a derekán.
 - Az a kis köcsög kifürödte a meleg vizet.
 - Rossz a bojler, majd megjavul, nem ő tehet róla.
 - De mindig ez van, amikor a kicsik fürdenek.
 - Még csak ő fürdött.
Csengetnek.
 - Nyugi, majd fürdesz este 9 után, megengedem, na, oké?
 - Oké.
Megyek, hogy kinyissam.
Közben újra Tamás anyuka, mered a lába elé, motyog valamit.
Kinyitom az ajtót.
Megjöttek a terápiások.
 - Mikor eszünk? - köszönnek.
Visszazárom.
- Taaamááááááss, itt van anya! -  kiáltok, és kikerülöm a vizes lábnyomokat hagyó Kevint.
 - Óó, ne már! - hallom Tamást, aztán újra csengetnek, és mindjárt vacsora.


 

1 komment

Milyen buzis frizura az? Nem takarodsz haza?

2015.01.08. 22:53 tampi

 

 

Apámék mindig kérdezték, tán még a múltkor is, hogy mér nem megyek el egy általános iskolába magyart tanítani.
Az egyik ok, hogy nem tudnám azt a fajta irodalmi tananyagot tanítani, amit kell. Azt, amit feleslegesen erőltetnek, kiirtva az olvasási hajlandóságot.
Nekem mániám az olvasás, a legfontosabb tanulási lehetőségnek, mindennek tartom.
De mindegy.

A másik, hogy nem akarok egy olyan közösségnek a tagja lenni, nem írom le, hogy tisztelet a kivételnek, akikkel hosszú évek alatt, gondozottjaimnak köszönhetően találkoztam.
És a tanári szagát sem szeretem, nem csak azért, mert szinte ott nőttem fel, illetve bocs igazgatói irodában, hanem, mert.
Én a nem normális gyerekekkel akarok foglalkozni.
(Azér, hogy normálisak legyenek?)
Szélmalomtánc.
(tudom, hogy szélmalomharc, nem vagyok hülye, csak táncolni jobban szeretek, ha feleslegesen is)

Normális.
Ez a célom?
Lehetnek valaha is?
Ki segít?

Hát az a szerintem (nehogy bepereljen) elmaradott, szocializmusban élő, (jó esetben, mer ha nem, akkor talán az őrületben, ami van annyira rossz), saját, sekélyes világát mindenre kivetítő iskolavezető biztos nem, akit zavar az otthonos gyerekek haja, ami nem vörös taréj, hanem egyszerű Nejmáros (focista példakép, tudom, nem így kell írni).
Azzal sem fog segíteni, és nem is értem, hogy lehet pedagógus, hogy mondhat ilyet, hogy nem mehetnek másnap iskolába.
Kitiltotta őket az iskolából, mint a hülye amerikai tinifilmekben.
A hajuk miatt.
Most mondom, nem volt gázos a haj.
És azt is mondom, hogy magatartás-gáz sem volt, jó?
Mi ez? A hatvanas évek?
A rendőr elvisz, levágatja a hosszú hajat?

Hozzá tenném, de minek, hogy szinte minden fiú taréj jellegű hajjal mászkál, mindenkinek van tetoválása, és tele az ország piercingekkel.
Meg van internet, okostelefon, facebook, ésatöbbi.
És ezeknek az ésatöbbiknek a nevét se hallotta a tanárok nagy része.
Nem kell, hogy tetsszen, de ez van baszd meg.
Távolodj csak el a gyerekektől, akiket meg akarsz pedagogizálni, és aztán nem érted, hogy nem értenek, és általában, semmi kölcsönös megértés nincs köztetek.
Mert te, és a kis tanár társaid le vannak maradva.


Aztán.
A két kölök nem mehetett templomba, karácsonyi ünnepre, mert az egyik haja, ahogy az igazgató úr mondta, buzis, a másiké használt vécékefe, és belemarkolt, majd felemelte kicsit.
A gyereket.


A konyhás nénik vigyáztak rájuk.
Értem én amúgy.
Az állami gondozott gyerekek.
Meg sem lepődtem.
Csóri pulyák viszont nem értik.
Nem mehettek iskolába.

Ez van baszd meg.

Meg a srácok arcán az értetlenség.


Sosem fogok normál iskolában dolgozni.

 

 

7 komment

Boldog karácsonyt, meg ilyenek.

2014.12.16. 23:53 tampi



Amikor elesnek, beverik valamijüket, és sírnak, majd elhangzik, hogy anyaaa, vagy apaaaa, na az fájdalmas volt mindig is.
Na, nem úgy, mert megszokod, csak na.
Anya, mi?
A másik csoportból most is áthallatszik a sírás, és az elnyújtott anya.
Zitának nincs jó napja. A múltkor sem volt, amikor én hoztam a bölcsődéből.
Egyik kezemet fogta a hiperszuperaktív Kevin, az ő kezét fogta Vivi, a másikban Zita.
Láncmese.
Azon a héten én hordtam haza őket, jól is ment, de akkor sírt végig, hasát fájlalta. És ez sem derült ki könnyen, tudod milyenek a bölcsisek.
Már az öltözés sem volt egyszerű, egyfolytában sírt, és akkor még azt sem tudtam mi van, velem van a baja?, vagy mi?
Közben Kevin a falon, a csöveken lógott, nézzétek, mit tudok, szólította meg a többi szülőt, akik, mint általában a többi szülő a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, buszon, villamoson, néztek is.
Zavartan? Furcsán?
Ez van.
Meg van nekik is a bajuk.
Szóval Zita egész addig ordított az ölemben, míg aztán a buszon a görcs kiengedett, és én a szar, bocs kaki szag közepén, homlok izzadva, csak abban tudtam reménykedni, hogy nem fosta össze hátközépig magát, és engem.
Szóval, ahogy itt hétvégézem hallom, ahogy az anyját hívja, fájdalmában, de az nem jön.
Helyette itt vannak a nénik a csoportjában.
A nénik, akik megtanítják bilibe kakálni, köszönni, kanállal enni, zuhanyozni, fogat mosni.

A legdurvább fless az volt, amikor tudatosult bennem, hogy hé, az átmenetivel szemben ezek a gyerekek nagyrészt már végleg itt lesznek, és én vagyok az, meg a három kolléga, akik a család helyettesítők, akár tetszik, akár nem.
Tőlem veszik át a dolgokat.
Vagy nem.
Ez durva.
Végül is van tíz gyerekem.

Nagycsalád.

Van egy srác a csoportban, nehezen értük el egymást, de túl vagyunk rajta, szóval sokszor magányossá válik, szomorú, meg morog, dünnyög minden kis semmiségen.
Egyszer mondtam neki, hogy micsoda egy depressziós vagy te.
- Jaj isten őrizz!
- Na, miért tiltakozol annyira, én is szoktam depressziós lenni. Úgy értettem rosszkedvű.
- Hát én nem vagyok az. Az kéne még, hogy elvigyetek valami pszicho vizsgálatra.
- Jaj, nem azért mondtam, csak, hogy miért vagy szomorú, mi bajod, mi hiányzik.
Tettem fel a kérdést lazán, elfelejtve egy pillanatra, hogy hol vagyok.
- Mi hiányzik, mi hiányzik? Egyet mondok, a család.
- Ó.
Csend.
- Soroljam még?
- Ne.


Megkezdődött közben a karácsony. A héten több állandó támogató jött ünnepelni, nagyon kedves dolgok.
Hangulat már van, és az ünneplő ruhák is folyamatos készenlétben.
Érzelmileg mindig helyre rak ez az időszak, sokaknak javasolnám.


Most sok a dolog, úgyhogy nem tudom, mikor lesz időm itt, de hatalmas kösz az utalásokért. Több csocsóasztal is kijön az összegből.
Hihetetlen tényleg. (volt aki valutát utalt, majdnem egycsocsóasztalnyit, de pszt.)


Most hétvégén, a fent említett, nem is olyan kicsi, 13 éves fiúról kiderült, hogy még sosem evett gyrost.
Gyrost.
Érted?
Az utalásoknak köszönhetően most evett.
Ízlett neki.
Kösz.

Ezek simogatják a lelket.
Nem?







6 komment

Erős mondatok a héten 2.

2014.11.27. 11:17 tampi

 

 

 "Miután megkaptam, a feje se tetszett, ez a kapcsolat offos."

      Fanni nevezetű a Dennis nevezetűről a Való Világ akárhanyadikban

 

 

 

- Amúgy nem is a Mikulás hozza a csomagot, hanem az éjszakás.

                                                                     M. Kevin, 6 éves, óvodás.

 

- Fogok szólni apának, majd jön a kutyákkal.

                                           M. Kornél, 10 éves

 

Miért szomorúak mindig az öreg nénik, öreg bácsik a buszon, hiányzik az anyukájuk?

                                       M. Kevin, 6 éves óvodás

 

- Neked meg nincs anyád!
- Az lehet, de jobb is, mint hogy olyan csöves kurva legyen, mint a tiétek!

       M. Kornél és K. Sándor összevitatkoztak

 

 - Ilyenkor azt szokta mondani apám, hogy mindjárt kirúglak az útra, csak nem így, hogy rúglak, hanem, hogy baszlak, csak nem akartam csúnyán beszélni.

         M. Kornél, 10 éves

 

- Anya, beteg vagyok. Nem érted? Beteg vagyok. Anya. Beteg vagyok. Állj már le, nem érdekel az a fasz, bazmeg, nem hallod, beteg vagyok. Mindegy, na megyek.

                                                                  V. Lászlót felhívta az anyukája

 

- Hiányzik anya.
                T. Barbara, 9 éves

 

- Mennyit kell aludni, hogy jöjjön a Mikulás?

                                 M. Kevin, 6 éves, óvodás.

 

 

Szólj hozzá!

Cigány zsidó vagy? Az vagy.

2014.11.13. 22:36 tampi

 

 

„Amúgy az én heppem meg az, ha gyalázatos hazugok megrontják a szavak becsületét. Nem olvashattál ki funkcionális analfabétizmust, testvírem, mert egyrészt rövid e-vel csak analfabEtizmus van, másrészt nem elemeztem sem a cikk, sem az irományaid tartalmát.
A forma, Tampikám, a forma!
A tartalmi elemzésig el sem kellett jutni...”

              Br-O (http://mandiner.hu/cikk/20141106_tampi_azert_nagy_punkok_a_ciganyok)

 

„Amúgy a blogodon is Tampi (direkt nagybetűvel, bazmeeeeeg!) írja a kommenteket, így is szólítanak meg a viráglelkű olvasóid.”

                                                               Szintén Br-O

 

 

Szóval minden oké.
Illetve annyi, hogy egy riport következtében (http://abcug.hu/azert-nagy-punkok-ciganyok/) megjelentek közben a trollok (micsoda szó), illetve nem is azok, hanem akik utálják a cigányokat.  (A cigány gyerekeket is?)
Mert aztán kit érdekelnek a trollok?
De aki ebben az interjúban is csak azt látja, hogy alapjában véve egy kössek bele vagyok, egy cigány bérenc, meg faszom, azzal mit kezdjek?
Nyilván semmit.
Mindegy is.
Pedig amúgy nem.
Főleg, hogy a mostani csoportomban két, bőrszín alapján cigánynak nevezhető gyerek van.
De nevezhetőek ők semminek, senkinek inkább.
Gyökértelennek, kedves viráglelkű olvasók.
Anyát és a két testvért a nevelő apa folyamatosan verte, alázta. Anya meg mindig visszament hozzá a kórházból.
A gyerekeket az állam az utolsónál már nem engedte.
Nincs azóta senkijük.
Köcsög cigányok?
Faszt.
Gyerekek.
Gyökér nélkül.
Nyugi, én nevelem őket.
Na, most, hogy kihisztiztem magam, jöjjön valami más.
Megvan már, hogy mit veszel karácsonyra a csajodnak, meg a pulykáknak?
Nálunk is megy a listaírás.
Mármint az Otthonban.
Sokan egy egész sajtot kértek.
Meg Pókemberes jelmezt.
Meg hajvasalót.
Meglesz, nyugi.
Viszont kéne egy normális csocsó asztal.
Nem tud valaki egyet?
Írtam a csávónak, aki a facebook-on telebaszta az üzenőfalad bal oldalát a hirdetéseivel, hogy esetleg olcsóbban nem lehetne-e.
Sajnos nem válaszolt.
Szóval 50 ezertől már lehet venni normálist.
A húszezres két hétig tart.
A legjobb a 70 ezres.
Esetleg, ha nem zavar, kedves viráglelkű olvasóm, hogy két cigány kinézetű testvérpár is játszana az asztalon, a jobb oldali számlaszámra küldhetsz számodra is léleksimogató adományt, és ígérem, lefotózom a kitakart szemű boldogságot.

(aki a legtöbbet adja, eljöhet kikapni.)

 



25 komment

Erős szavak a héten

2014.11.01. 22:38 tampi

 

" A magabiztosság nagyon jól megy."
                                      X-faktor (valaki, valakinek)

 

 

- Mit nézel, mindjárt odamegyek, úgy szájba baszlak.
                                                                     M. Kevin, 6 éves, óvodás.

 

- Jól van, fogok szólni apámnak, meg a gengszter haverjainak, majd ők...
                                                                           M. Kornél, 10 éves

 

- Úgyis kirúgatlak.
           K. Sándor, 11 éves


- Nézd, ezzel a filctollal (rózsaszín) foglak leszúrni, ha nagy leszek, ja és hátulról, hogy ne lásd, ki volt.              
             T. Elek, 12 éves

 

- Kurva anyád!
       O. Péter, 10 éves


- Barátom vagy?
     M. Kevin, 6 éves, óvodás

- Bocsánat.
   O. Péter, K. Sándor, M. Kornél, M. Kevin

 

 - Anyám egy csöves. Apám mondta, hogy egy csöves, kéreget, meg gyűjti a dobozokat, és lop is. Ráadásul terhes, valami más embertől. De apa már megverte azt az embert, találkozott vele, és így, nézd, lerúgta, meg elmondta neki, hogy egy köcsög, és nekünk meg azt, hogy anyánk nem az anyánk.
          M. Kevin, 6 éves, óvodás


- Szerintem te egy tízesből kilences vagy.
            Sz. Péter, 15 éves

 

3 komment

11.

2014.10.16. 23:14 tampi

 

" Négyezer-húsz a visszajáró, és vigyázni, mindenhol ezek a lomtalanítók."
                                   A boltos néni a sokat vásárló néninek ma a boltban


Miközben a miniszterelnök meghirdette az új roma politikát, és a hétvégi lomtalanítás előtt már négy nappal foglalják a helyett a srácok, kocsiban alszanak, meg cigiznek mellette, na, addig én is lassan beszokok az Otthonba.
Hazafelé, meg végül munkába is, azon gondolkodtam, hogy mi lehet az a kidobott dolog, ami miatt érdemes már négy nappal előtte stipistopizni a helyett.
Ma este, ahogy jöttem, portyázó naszádok bukkantak fel, mint az Apokalipszis most film hajója, ők is mentek, mentek, és minden letekert ablakban, egy katona, mindenki őrségben, vizslakutyák,
Nyomom a melót, nagy kihívás, de alakul, tényleg sok a munka, de másabb ez, mint arrafelé.
A szülők mondjuk ugyanazok.
Ma jött a Kevin anyja, aki szegény, hát sok a gondja, gyógyszerek, alkohol, élet.
Később még apa is jött.
Anya mondta neki, hogy talán ismerkedjen meg velem, mutatkozzon be, meg ilyesmi, és ekkor ő csak morgott, meg dünnyögött, hogy kivel, ezzel a gyerekkel, az enyém is lehetne.
Mármint én.
Pedig alig idősebb nálam. Jól tartom magam, na.
Közben én csak ott álltam, és álltam, és nem tudtam, hogy mi legyen.
Illetve tudtam, nagy levegő, és vonulás vacsorát csinálni a gyerekeknek, például az övének is.
Pont ma kérdezte meg egy újságíró, hogy miért nem szeretem a szülőket.
A múlt héten az egyik azt nehezményezte, hogy hogy lett levágva a fiú haja.
Kérem?
Fodrász vágta.
Meg baszd meg, vágasd le te.
De ezzel sosem szabad magad bosszantani.
Alapszabály.
Vajazom a kenyeret a gyerekeknek.
Lebaszom a kést.
Kimegyek.
Apukát megkeresem.
- Bocsánat, de nem tehetem meg, hogy magamban tartsam, maga nem fogott velem kezet, pedig én nevelem a gyerekét, és ennyi kijárt volna, hogy bemutatkozik, de igen, én hibáztam, hogy kezet nyújtottam. Mindegy, ezt elrontotta, a gond az, hogy nem is tudja.
- Itt a legszarabb a gyereknek, illetve a börtön majd szarabb lesz neki.
- Remélem, nem kerül oda.
- Az élet ezt hozza.
- Mit mondjak magának? Viszlát.
Lenyugtatom a gyomrom, folytatom a vajazást.
Melegszendvics.
Vacsora.
Fürdés után a kicsikkel megbeszélem a WC használat rejtelmeit, Tomival meg irodalmat tanulunk, majd megnézünk a youtube-on egy- két régi, kilencvenes évekbeli hip-hop-ot, amit én javaslok, miután hallgatta a mostani szarokat. És vége a napnak, megyek haza, a sarkon négy cigány fújja a füstöt, várják, hogy összeszedhessék a lomot.

 

 

 

Szólj hozzá!

stand up comedy

2014.10.10. 23:44 tampi

 

 

 

 

 

 

 

brad.gif

 

 

röhög.gif

 




mr de niro.gif



kétöreg.gif

 

nicholson_1.gif

 

 

spránc.gif

 

 

tommylee.gif

 

 

öö....gif

 

 

 

 

2 komment

A Zsolt tudja, A Zsolték megoldják

2014.10.03. 09:45 tampi

 

Mottó helyett Bayer Zsolt cikke:

http://magyarhirlap.hu/cikk/6361/Ricsike

 

Értem én Zsoltot, vagy ahogy Pesten mondják A Zsoltot, értem.
Teljesen.
És bár nem írta le a cigány szót, azért mindenki szintén érti, hogy itt egy cigány Ricsi verekedett.
Legutóbb a kocsmában egy ember azt kérdezte tőlem nagyon indulatosan és alkoholgőzösen, hogy de Te, te velük foglalkozol, csináltál felzárkóztató képzést, még börtönben is tanítottál, akkor MONDD meg mit kezdhetünk velük.
Mármint a cigányokkal.
Nyilván nem kezdtem el, elég, ez nem ilyen, meg én is alkoholos voltam.
Sok ilyen kérdés van felém.
Az alap válasz az az, hogy mivel tudom, mi a csel, szerény vagyok, és azt mondom, hogy nem tudom, mi a megoldás.
Persze 15 év azért bennem van, és láttam egy két dolgot, de kurvára nem egyszerű.
A legbonyolultabb.
Annyira, hogy nem látom, hogy az ország ezzel a hozzáállással, hogy fogja ezt megoldani.
Illetve tudom, sehogy.
Azt is tudom, hogy A Zsolt jövőképe, megoldási terve sem szül eredményt hosszú távon, és ezt nem nehéz belátni.
„Majd jönnek a cigányok hőbörögni, oszt jól megverjük őket, oszt jól börtönbe zárjuk őket, oszt kész.”

És akkor itt nem A Zsolt által lejegyzett liberális szarságok beszélnek belőlem.
Mert én furcsa mód a szigor híve vagyok bizonyos esetekben.
Mert láttam, és én éltem meg egy-két dolgot.
Például tudok olyat, hogy valaki az anyasági támogatásért szült 12 gyermeket. Nem a családiért, nem, mert aztán az összes gyermek állami gondozott lett. Csak az anyasági támogatásért. Talán hatvanezer forint körüliről beszélünk. Na, ez miért van engedve például? Kicsit nézzük meg azt a gyermekcsapatot, akiket az állam nevel, jó esetben nevelőszülő, de akit az anyja azért szült, hogy megkapja az egyszeri anyasági támogatást.
És én beszélek ezekkel a gyerekekkel nap mint nap.
Én nevelem.
Én tudom.
Eddig még nem vertek meg, remélem ma sem.

Kár, hogy A Zsolt demagóg, populista hülyeséget írt, de értem én.
Hogy a cigányok, ööö, (helyettesítsen be valami pejoratívat).
Mert ne legyünk álszentek a társadalom nagy része nem szereti a cigányokat.
És ezen a tengeren könnyű szörfözgetni.

Annyit szeretnék csak kérni, mert tényleg nem győzöm hangsúlyozni, mindent értek, de esetleg lehetne-e az a jövőben, esetleg a jelenben, hogy a kérdés, a probléma megoldását szakértőkre bíznánk.
De nem olyanokra, akik eddig voltak, mondjuk 89 óta, hanem mondjuk rám, aki tudják, máshogy szakértő.
Mert például, én is, ha újságíró akarnék lenni, és jó újságíró, akkor én A Zsolthoz mennék, nem?




Jaj, elnézést, csak még valami, egy kis apróság. Akik nézték a verekedést, és röhögtek, azok is rohadékok, nem?

 

 

 

4 komment

Dehogy van vége

2014.10.01. 23:21 tampi

 

Az előző munkahelyemről könyvet lehetne írni.
Persze a végső, központi kijelentkezés sem okozott meglepetést, a kicsinyes szarakodás miatt két napom veszett el. Részletezhetném, hogy mik hátráltatták három papír aláírását, de faszom.
Az Otthon. Na, igen. A vonaton ülve a harmadik sörömet iszom örömömben, bánatomban.
Örömömben, hogy végre megléptem azt, amit már rég meg kellett volna.
Bánatomban, mert ott marad egy saját szennyvízén egyensúlyozó, ingyenes kampány, vagy egyéb hirdető újságból hajtogatott, félig átszarosodott papírhajó.
Ami, hogy még dühítőbb legyen, tök jól is működhetne.
De én, mint Nevem Earl hiszek a karmában, és tudom, hogy előbb utóbb mindenki.
Vagy nem.
Mindenestre, vagy mire, megnyugtató, hogy annak már nem vagyok része, és az ennekből, annak vált.
Szóval egészségemre.
Van új munka amúgy, végül nem a drogos lányokat választottam, akik, bár kellene iskolába járniuk, nem mozdulnak az irányba, csak várják, hogy betöltsék a tizennyolcat, és megkapják a pénzt.
Ebben még kihívás sincs, túl idősek, hatni már nem lehet rájuk, csak a teljes nihil, illetve a folyamatos konfliktus.
Megőrző, felvigyázó. Azt nem tudom.
A fiú csoportot választottam, egy szétzilált, gazdátlan, magára hagyott bandát, ahol a kis másodikos, mások ágyába direkt belehugyozó Kornél így fogadott:
- Te megint valami új vagy a hülye pampogásaiddal?
Ez az, gyerünk.

 

 

 

5 komment

Vége?

2014.09.05. 21:19 tampi

 

Annak idején egyrészt azért kezdtem el ezt a blogot, hogy a kocsmában a barátaimat ne fárasszam a történeteimmel.
Működött.
Azóta is hívnak.
A másik, és talán fő ok az volt, hogy ne őrüljek meg.
Talán sikerült.
A Tampi blog nagy király, sok minden történt, sokat köszönhetek neki.
Sokat tanultam.
Most, az eddigi, hagyományos bejegyzéseknek vége.
Végeztem az Otthonnal, aminek több oka is van, a fő az, hogy Budapestre költözött a család.
A többi okról később.
Szóval lesz még bejegyzés, ebben biztos vagyok, de a tanévkezdésről az Otthonban már nem tudok beszámolni.
Most munkát keresek.
Jut eszembe, nem tudsz valamit?

 

 

28 komment

Ballada az olvasásról

2014.08.28. 17:02 tampi

 

" Hol van Clasquin, a jó breton?
  S Auvergne gróf, ki trónt keresett?
  S néhai jó Duc d'Alencon?...
  És hős Nagy-Károly hova lett?! "

       Villon: Ballada tűnt idők lovagjairól

 

 



Továbbra is folytatódik az olvasó klub. Lassan alapíthatnék egy polgári kört. Csatlakozott Szabó Milán is, így már négyen ülünk a szobában, és szó nélkül olvasunk.
Álmom.
Úgy kezdődött, hogy Szabó Milán öccse megkért, hogy hozzak neki olyan könyvet, amiket én olvasok. Éppen akkor valami skandináv krimit olvastam, végül is nyolcadikos, éppen azt is átadhattam volna neki, de persze elkezdtem túltolni, hogy majd én jól hozok neki valami kurva jót.
Otthon aztán álltam a polcok előtt, és rájöttem, hogy ó nem kell ezt túlvariálni, fogtam három klasszikus krimit, meg két más furcsaságot, oszt jól van.
A Sherlock Holmes-t még aznap elolvasta, az Agatha Christie nem tetszett neki annyira, most a Majmok bolygóját olvassa. Ez utóbbit az Otthonban, a leghátsó, szakadt ruhás utáni szekrényben találtam jó pár könyv mellett, karácsonyi adomány lehetett.
Valaki odarakta.
Aztán csatlakozott Andika, aki kitűnő tanuló hatodikos, a város egyik menő iskolájában. Vele a szomszédos könyvtárba mentem el, a Szent Johanna gimit kivenni. Elmondása szerint az a vagány az osztályában, de senki nem adta neki oda.
Ezen nem csodálkozunk sokat.
Bent volt a könyv, öröm, boldogság, neki is kezdett rögtön.
Szóval olvasgatunk, régóta nem volt ilyenben részem, gyerekek olvasnak érdeklődéssel, saját akaratukból.
Próbálkoztam én mindig, de nem ment.
Most mégis, jó gyerekanyag.
Jó érzés, hangulat.

 

 




                                                   Ajánlás


(Villon után szabadon, és bár Villon liberális gondolom, én tanítottam a felzárkóztató képzésen és nagyon jó volt, sokat vitatkoztunk a költészetről)

 

Herceg, lehet pampogni, vergődni, ordítani, segget a földhöz verni, ettől még az igazság az, hogy senki sem olvassa a kötelező olvasmányokat. Anyám,aki kétszáz éve tökéletes irodalom tanár, azt mondta, hogy az Egri csillagokat évente két gyerek olvassa el átlagban. Órán, filmen megnézik. Lehet úgy nyomni, mint a másik irodalom tanár az iskolában, hogy nem nézik meg, de ettől sem olvassa el több gyerek. Benyelik a szar jegyet, oszt csókolom.
A probléma évek óta sunnyog, nincs változás. Illetve annyi, hogy nő a funkcionális analfabéták száma, ami sokkal nagyobb baj annál, hogy valaki ismeri-e a janicsárok ruháját, vagy Baradlayék kálváriáját.
A most velem olvasó gyerekek közül egy sem vett a kezébe kötelező olvasmányt a nyáron.
Fel sem merült.
Azt hinni, és hirdetni, különféle zavaros okokra hivatkozva, hogy a kötelezők listája jó, és elolvassák a gyerekek, önáltatás, vagyis hazugság.
És ez nagy baj.

 

 

 

3 komment

Az Ószövetség népe

2014.08.16. 21:01 tampi

 

 

az ószövetség 001kicsi2.jpg

 

 

                                        Az ószövetség népe

 

                   Ádám és Éva nem hallgattak Isten szavára, hogy
                   ne tépjenek a gyümölcsökből.
                   De volt egy gonosz aki az alvilág ura volt.
                   És rá beszélte Évát, hogy egyen a gyümölcsböl, így
                   letépett egyet és bele harapott így azt mondta Ádámnak
                   hogy nyugóttan harapjon bele.
                   De szólt előre Isten igy nem hallgadtak a szavára.
                   Isten megszólalt igy asztmondta büntetésből a
                   pokólba kerültek.
                   De nem csak anyi hanem végeletta a világnak.
                   De kivéttelt Noé családjának. Ők hoztak el a
                   volt órszágukból egy sok állatokat igy hajóra eresz-
                   kedteknegy szigeten tallálték magukatmigy megmenekü-
                   ltek.
                   Noé nak megkegyelmezt Isten mert olyan bolondos
                   kedve vólt elkezdett táncolni igy megkegyelmezett neki és a
                   családjának.
                   ami a világ végéről kapcsolatos valami Hidrogén
                   saval pusztittotta el a világot Isten.
                   De először is elküldőtt Noé egy pajkos madarat
                   de az az nem jőtt vissza aztán elküldőtt egy
                   fehérgalambot és akkór csoda történt és vissza-
                   jöt a madár és egy fű szál volt a csőrében.
                   akkór megtalálták a szigetett igy boldogan éltek
                   mig meg nem halltak.





 

 

 

Szólj hozzá!

A Szigorúak

2014.08.16. 12:25 tampi

 

 

- Keresett Szabó anyuka.
Fogadott a nappalos.
- Engem?
- Aha. Meg akarta köszönni, hogy milyen jól foglalkoztál Péterrel.
- Miért? Vissza akarja hozni?
- Igen.
- Ó, ne.
Fél évvel ezelőtt elvitte a gyereket, miután az folyton nyávogott, hogy nem akar már itt lenni, és ezt nem teheti vele az anyja.
Divatos eset volt.
Mármint a bekerülés oka.
Anyuka már annyit sem tudott a gyerekkel foglalkozni, mint eddig, munkát is keresett, és a mini garzonban sem fértek el új apukával kiegészülve.
Addig is, míg találunk egy újabb, nagyobb bérleményt, addig legyen már itt a fiú, meg rá is fér, mert én már nem birok vele, az iskolából is elszökik, hátha itt egy kicsit összeszedi magát.
Hát, fél év alatt nem lett új albérlet, munka se nagyon, és bár a gyerek összeszedte magát kicsit, ennek az itt létnek sok értelme így nem volt.
Na, mindegy, kivette, aztán persze hatalmas romlás, a felépített csoda összeomlott.
Valami hülye tréningen találkoztam a családgondozójával, aki már akkor pedzegette, hogy anyuka hozná vissza újra, mert Péterre nem lehet ráismerni.
Majd kezdem elölről.
Mennék be az irodába, tömzsi, kopasz ember nagyon osztja valakinek, a vezető figyel.
Új gyerek jön.
A klasszikus látvány.
Kicsit, míg lepakolok, az előtérben hallgatom, ahogy a férfi fossa a hülyeséget.
Annyi ilyet láttam.
A szigorú apák, nevelőapák.
Akik tudják.
Most mégis itt vannak, kicsúszott az irányítás, ők nem is értik. Ilyenkor bizonygatják a vezetőnek, hogy ők mennyi mindent megtettek.
Közben addig jutottak, hogy a kicsinyes, tekintély elven alapuló hatalmukat fitogtatták, és észre sem vették, hogy bár anyánál ez bejött, a lánynál, vagy fiúnál, gyereknél már rég nincs tekintély.
Ha új apuka, akkor sosem volt.
A vezető érdeklődve hallgat, anya kussol, a gyerek szarik mindenre, apa, nevelő apa osztja.
Amikor ez utóbbiról van szó, még égőbb az egész.
Mr. Szigorok.
És nem értik, hogy miért vannak leszarva.
Nem hibásak, a fiú/lány keveredett rossz társaságba, a szerelem megbolondította, sosem fogadott el, pedig én mindent megteszek, szétdolgozom az agyam, hogy mindene meglegyen a családnak, most is telefont kapott.
Végső elkeseredésükben fordultak már ide, mert talán itt belátja, hogy.
Jaj, de unalmas.
Mr. Szigor mondja, mondja, nyilván otthon is ez a leosztás, de én közbevágok, mert szervezni kell a vacsorát, hogy akkor hozzunk fel még egyet, gondolva itt az új lányra, aki csendben rágcsálja a körmét.
Apa a rám néz:
- Meg egy felest, meg egy sört is légy szíves.
Ujjammal csettintek, hogy a mutató ráirányuljon, és kacsintok egyet.
- Ez jó volt, felírom.
A többit a vezetőre bízom, és már hallom is, ahogy értetlenségének, és ugyanakkor felháborodásának ad hangot.
Később kiderül, hogy a kapcsolatba apa is hozott gyerekeket, akikre általában a lány vigyáz, úgy, hogy annyira nem akar.
Emellett mos, főz, takarít.
Hamupipőke.
Anya teljesen feláldozta magát az új embernek, de annyira, hogy a lány már zavar, főleg ha nem tetszésének ad hangot.
A gyerek már régen menekülne, még az állami gondozást is vállalná, csak a családba ne.
Elég sok ilyen van.
A volt kapcsolat terhes mementói.
Két nap után, mikor először beszélgettem a kis csajjal komolyabban, elmondja, hogy végre felszabadult, nagyon boldog.
Más.
De nem annyira.
Zolika egész nap meg van bolondulva. Bármilyen kéréstől sokkot kap, üvölt, sír.
Kicsit berakom a szobájába.
Felhúzott szemöldökkel néz mindenki. Még eddig annyira nem mutatta az orvosi papírjairól ismert jelenségeket.
A nővérét kérdezem, hogy otthon gyakran csinál ilyeneket, és a család hogy veszi.
Mit csinálnak?
Apa, anya.
- Hát, anya barátja, mert apánk elhagyott minket, meg szokta verni, meg térdepelnie kell.


magatartászavar 001kicsi.jpg




Szólj hozzá!

Nyugi, nyugi, itt vagyok.

2014.07.30. 21:01 tampi

 

 

Gond akkor van, ha esik az eső. Nagy gond akkor, ha vihar. Amikor esik, nincs udvarra kimenetel, ha vihar, elmegy a UPC, meg az internet, oszt lehet kifelé találni, hogy mit csináljunk.
Én, meg a 13 gyerek.
Akik közül három gyógyszert szed, hogy elkábuljon, és ne csináljon olyan dolgokat, amitől az ember könnyen megijed. További kettő még azért tiszta állami nyugtatóilag, mert a bürokrácia első lépcsőfokán ácsorognak, ráadásul nyári szünet is van.
Mindenütt.
Majd ha az iskolában szeptemberben azt mondják az énektanárnak, hogy kurva anyád, akkor felgyorsítja az eseményeket az iskola.
Addig meg mi ügyesen zárjuk a kést a konyhában.
Telt ház van.
Vakáció az Átmeneti Otthonban.
Van két régi-új lány, nevelő apával nem változott a helyzet.
Sosem fog.
Az ötös testvérek sima ügy. Még nem tudják, de állami gondozás lesz. Anya behozta őket három hónapja, azóta havonta egyszer érdeklődött telefonon.
Kevés.
Két óvodás, egy másodikos, egy negyedikes, meg a kis elsős.
Ez utóbbi a mérges típus, ha úgy van, hozzávágja a széket az akárkihez.
Mérges.
Most vihar van.
Előszedem a kézműves cuccot, a fele lelkesedik három percet.
Zsani kézlenyomatot csinál, Gézuka kavicsot fest, nemzeti szín. Robi színes papírt ragaszt, szerelmes ajándék az egyik nagylánynak, de kisvártatva elmondása szerint elrontja, széttépi az egészet.
Nyugtatgatom.
A többi várja vissza a tévét, meg az internetet.
Az eső zuhog, mintha.
Régen ilyenkor a kolis pulyák kis gatyában szaladgáltak a bitumen placcon, a nevelő meg kihozta a sampont, oszt ment a hajmosás.
Hangulat.
Zolit visszazavarta az anyja egy hét után, hogy eddig bírta, és hogy maradjon büntetésből hétvégére is.
Ez a beadom a gyerekem az „intézetbe”, mert nem bírok vele, régóta bassza a csőrömet.
A hétvége is csak az ügyeleteseknek lesz büntetés.
Mérges, a kis elsős egyre nehezebben bírja, hogy nincs tévé, meg semmi, ordítva tépkedi a pólóját, a szemüvegét már elvettem.
- Le akarok menni a játszótérre focizni! – vicsorog ökölbe szorított kézzel, és én csendben nyugtázom, hogy mindjárt vacsora, és a vihar is csendesedett.

 

 

Szólj hozzá!

A magyartanár 25.

2014.07.02. 21:10 tampi

 

 

                                             Kedves naplóm!




Képzeld ma rám írt fészen Márkó!!!!!! (szív, szív,szív)
Jahj, úgy izgultam, hogy alig tudtam neki válaszolni, úgy remegett a kezem, a betűket nem is találtam. Mire végre sikerült, Mesi a barátnőm segitett (kacsintós szmájli, szív), nem lefagyott az a buzi telefon a rák egye meg!!!!
Kezdhettem újra a Mesijén.
De elküldtem, és válaszolt, azt írta, hogy hétvégén talizunk a buliba!!!!!
Annyira izgatott vagyok, ki is írtam a fészre, és erre, le is lájkolta!!!!!
(szív, szív, szív)
Annyirrrraaaaaa CUKI!!!!!!!! (szív, szív)
Jaj, képzeld, reggel lekéstem azt a rákos buszt!!!!
Nem baj, mert a magyar tanárral voltunk, és utoljára!! (szomorú szmájli, kettő)
Mingyár vége az iskolának is. De nem bánom, elegem van már a többiekből, mit kavarnak az ember mögött.
Vanesszát még megverem az biztos!!!!! ( mérges szmájli, három)
Aranyos ez a magyar tanárbácsika, sajnálom, hogy már nem lesz többet. (szomorú szmájli, kettő)
Nem olyan, mint a fizika tanár, azt mondja megbuktat. Na merje megtenni.
Tanárbácsika csinált mindenkivel közös fotót, azt mondta, majd a szóbelin ad belőle, nem aranyos???? (szív, egy)
De nem jön a ballagásra!! Azt mondja nem szereti. (szomorú szmájli, egy) Kicsit meg is sértődtünk, de ő már csak ilyen….!!!! (kacsintós szmájli, egy)
Na, nem tudom mi lesz az iskola után….. Jajh.(könnyes szmájli,egy)
Anyám már basztat, hogy mennyek dolgozni, de én nem megyek!!!!!!!!!!! (mérges szmájli, három)
Én Pestre akarok menni és kész!!!!!!!!!!!!
Nagybátyám Öcsi mondta, hogy ellehetek náluk. kár hogy a hétvégén elbasztam a félrerakott pénzt.
Ráadásul be se rugtam, és tök szar volt Márkó (szív, kettő) sem volt ott.(szomorú szmájli, kettő)
Nah, majd most hétvégén!!!!!!!!!!!!
Most megyek zuhizni, szia!!!!
(kacsintós szmájli, egy)

                  






am gyar tanár sok 001kicsi.jpg

 

 

                                    A magyar tanár!


                     A sok vizsgák ellenére a legjobb
                     ebben a tanfolyamban hogy
                     megismerhetem az én magyar tanáromat.
                     Ő olyan kis vicces, kis bolond, és
                     mindig megnevetett. Néha lenéző de
                     elnézük neki.
                     Mert nevetünk rajta.
                     Bárcsak minden tanárom ilyet lett
                     volna általánosba, és akkor nem
                     jártam volna minden osztályt
                     kétszer!!! (Nevető szmájli, három)
                     Hiányozni fog a tanfolyam; de
                     a legjobban a magyartanár, mert
                     ritka az ilyen kis családi mint
                     az én tanárbácsikám (szív, hét,szmájli, kettő)

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A családom!

2014.06.25. 21:19 tampi



az én anyukám 001kicsi.jpg




                        Az anyukámal lévő kapcsolatom.
                        az én anyukám sajnaos k. . . a
                        kor lett ijen amikor ide jöttünk
                        a városba és neki volt,
                        egy barát nője aki k. . .a
                        volt. és szerintem tőle vette
                        el. meg van olyan barátja
                        aki futasa, de nem tudom
                        hogy most k. . . a vagy sem.
                        mert az egész telep aszt
                        mondja és én hiszem is meg
                        nemis. de mondjuk szeret-
                        ném ha azért egyszer kétszer
                        be jönne hozzánk azért hogy,
                        k. . .a én még egy picit szeretem
                        mert ő nevelt fel 10. - évig.

 

 

 

 


Szólj hozzá!

Az új gyerekek 36.

2014.06.21. 11:56 tampi



Nyár van.
Vége a tanévnek. A lingárok, akik azért voltak itt, mert nem jártak iskolába, eltávoztak, és nem járnak iskolába.
Most azok vannak, akik nem lehetnek otthon, illetve akiknek nincs otthon.
Mint az új gyerekeknek, akik öten érkeztek, és ahhoz képest, hogy sokáig lesznek, igen kevés holmit hoztak.
Semmit.
De tényleg. Annyi ruhájuk van, amiben érkeztek. Nem egyszer volt már ilyen, szóval annyira nem lepődök meg, de azért ad egy kokit a szegénység.
Ilyenkor szépen felruházzuk őket.
Volt olyan, hogy aztán egy év múlva jött anya, hogy viszi el akkor a gyerekeket, és ment a vezetőhöz panaszkodva, hogy hol van a gyerekek többi ruhája, mert ő egy csomó ruhával hozta be őket.
- És az Adidas tréningje hol van a fijúnak?
Hát ilyen is van.
A gyerekek viszont aranyosak, ártatlanok, kicsik, örülnek mindennek, ruhának, ételnek, jégkrémnek.
A gondoskodásnak, vagy mi.
Sokszor szoktam gondolkodni azon, hogy a gyermekem mit csinálna, ha egyszer egy ilyen helyen kellene akár csak két napot is eltöltenie.
Manapság egyre kevesebb az olyan gyerek, na, van azért, akit sokat kell vigasztalni, nyugtatgatni, mert hiányzik az anyja, vagy az apja, és sír.
Sír.
Sír.
Ez azt jelenti, nem kell nagy pedagóguspszichológusnak, vagy minek lenni, hogy nincs nagy kötődés senkihez, megszokta a távolléteket.
Testileg lelkileg.
Az új gyerekek sem hatódtak meg. Fel sem vették. Kíváncsiak, érdeklődőek, és nincs nyavalygás, hogy aaaaannnnnnnyaaaaaaaa.
Szóval hamar beszoktak, és élvezik a luxust.
Eljön az este, finom volta vacsora is, tarhonyás hús, utána fürdés.
- Fürdés? – kérdezi az egyik kicsi.
- Fürdés.
Rutin ide, tizenakárhány év oda, de azt sosem tudom megszokni, bár náluk is sejtettem már kicsit, hogy sosem zuhanyoztak.
6-10 éveseknek magyarázom el, hogy nem kell tartani tőle, jó lesz.
A félelem a szemükben a zuhanyzástól.
Nem baj, nem először csinálom, megy most is, levegőt nem veszek, a lábuk olyan büdös, hogy azt nem tudom átadni sehogy, megnyitom a csapot, kisvártatva csurom víz vagyok, de amikor két perc múlva az irodában felveszem a telefont, már hallom vidám visongatásaikat, és ez jó érzés.
Ommmmmmmmmmmmmmm.

 



4 komment