Hirdetés

tampi

Kajára, labdára, játszóházra, ha úgy vagy vele, küldhetsz pénzt. Plaza Real Alapítvány: 11100104-18189797-36000001 Fontos, hogy a közleményhez oda kellene írni, hogy ÁTMENETI.

Linkblog

A magyartanár 25.

2014.07.02. 21:10 tampi

 

 

                                             Kedves naplóm!




Képzeld ma rám írt fészen Márkó!!!!!! (szív, szív,szív)
Jahj, úgy izgultam, hogy alig tudtam neki válaszolni, úgy remegett a kezem, a betűket nem is találtam. Mire végre sikerült, Mesi a barátnőm segitett (kacsintós szmájli, szív), nem lefagyott az a buzi telefon a rák egye meg!!!!
Kezdhettem újra a Mesijén.
De elküldtem, és válaszolt, azt írta, hogy hétvégén talizunk a buliba!!!!!
Annyira izgatott vagyok, ki is írtam a fészre, és erre, le is lájkolta!!!!!
(szív, szív, szív)
Annyirrrraaaaaa CUKI!!!!!!!! (szív, szív)
Jaj, képzeld, reggel lekéstem azt a rákos buszt!!!!
Nem baj, mert a magyar tanárral voltunk, és utoljára!! (szomorú szmájli, kettő)
Mingyár vége az iskolának is. De nem bánom, elegem van már a többiekből, mit kavarnak az ember mögött.
Vanesszát még megverem az biztos!!!!! ( mérges szmájli, három)
Aranyos ez a magyar tanárbácsika, sajnálom, hogy már nem lesz többet. (szomorú szmájli, kettő)
Nem olyan, mint a fizika tanár, azt mondja megbuktat. Na merje megtenni.
Tanárbácsika csinált mindenkivel közös fotót, azt mondta, majd a szóbelin ad belőle, nem aranyos???? (szív, egy)
De nem jön a ballagásra!! Azt mondja nem szereti. (szomorú szmájli, egy) Kicsit meg is sértődtünk, de ő már csak ilyen….!!!! (kacsintós szmájli, egy)
Na, nem tudom mi lesz az iskola után….. Jajh.(könnyes szmájli,egy)
Anyám már basztat, hogy mennyek dolgozni, de én nem megyek!!!!!!!!!!! (mérges szmájli, három)
Én Pestre akarok menni és kész!!!!!!!!!!!!
Nagybátyám Öcsi mondta, hogy ellehetek náluk. kár hogy a hétvégén elbasztam a félrerakott pénzt.
Ráadásul be se rugtam, és tök szar volt Márkó (szív, kettő) sem volt ott.(szomorú szmájli, kettő)
Nah, majd most hétvégén!!!!!!!!!!!!
Most megyek zuhizni, szia!!!!
(kacsintós szmájli, egy)

                  






am gyar tanár sok 001kicsi.jpg

 

 

                                    A magyar tanár!


                     A sok vizsgák ellenére a legjobb
                     ebben a tanfolyamban hogy
                     megismerhetem az én magyar tanáromat.
                     Ő olyan kis vicces, kis bolond, és
                     mindig megnevetett. Néha lenéző de
                     elnézük neki.
                     Mert nevetünk rajta.
                     Bárcsak minden tanárom ilyet lett
                     volna általánosba, és akkor nem
                     jártam volna minden osztályt
                     kétszer!!! (Nevető szmájli, három)
                     Hiányozni fog a tanfolyam; de
                     a legjobban a magyartanár, mert
                     ritka az ilyen kis családi mint
                     az én tanárbácsikám (szív, hét,szmájli, kettő)

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A családom!

2014.06.25. 21:19 tampi



az én anyukám 001kicsi.jpg




                        Az anyukámal lévő kapcsolatom.
                        az én anyukám sajnaos k. . . a
                        kor lett ijen amikor ide jöttünk
                        a városba és neki volt,
                        egy barát nője aki k. . .a
                        volt. és szerintem tőle vette
                        el. meg van olyan barátja
                        aki futasa, de nem tudom
                        hogy most k. . . a vagy sem.
                        mert az egész telep aszt
                        mondja és én hiszem is meg
                        nemis. de mondjuk szeret-
                        ném ha azért egyszer kétszer
                        be jönne hozzánk azért hogy,
                        k. . .a én még egy picit szeretem
                        mert ő nevelt fel 10. - évig.

 

 

 

 


Szólj hozzá!

Az új gyerekek 36.

2014.06.21. 11:56 tampi



Nyár van.
Vége a tanévnek. A lingárok, akik azért voltak itt, mert nem jártak iskolába, eltávoztak, és nem járnak iskolába.
Most azok vannak, akik nem lehetnek otthon, illetve akiknek nincs otthon.
Mint az új gyerekeknek, akik öten érkeztek, és ahhoz képest, hogy sokáig lesznek, igen kevés holmit hoztak.
Semmit.
De tényleg. Annyi ruhájuk van, amiben érkeztek. Nem egyszer volt már ilyen, szóval annyira nem lepődök meg, de azért ad egy kokit a szegénység.
Ilyenkor szépen felruházzuk őket.
Volt olyan, hogy aztán egy év múlva jött anya, hogy viszi el akkor a gyerekeket, és ment a vezetőhöz panaszkodva, hogy hol van a gyerekek többi ruhája, mert ő egy csomó ruhával hozta be őket.
- És az Adidas tréningje hol van a fijúnak?
Hát ilyen is van.
A gyerekek viszont aranyosak, ártatlanok, kicsik, örülnek mindennek, ruhának, ételnek, jégkrémnek.
A gondoskodásnak, vagy mi.
Sokszor szoktam gondolkodni azon, hogy a gyermekem mit csinálna, ha egyszer egy ilyen helyen kellene akár csak két napot is eltöltenie.
Manapság egyre kevesebb az olyan gyerek, na, van azért, akit sokat kell vigasztalni, nyugtatgatni, mert hiányzik az anyja, vagy az apja, és sír.
Sír.
Sír.
Ez azt jelenti, nem kell nagy pedagóguspszichológusnak, vagy minek lenni, hogy nincs nagy kötődés senkihez, megszokta a távolléteket.
Testileg lelkileg.
Az új gyerekek sem hatódtak meg. Fel sem vették. Kíváncsiak, érdeklődőek, és nincs nyavalygás, hogy aaaaannnnnnnyaaaaaaaa.
Szóval hamar beszoktak, és élvezik a luxust.
Eljön az este, finom volta vacsora is, tarhonyás hús, utána fürdés.
- Fürdés? – kérdezi az egyik kicsi.
- Fürdés.
Rutin ide, tizenakárhány év oda, de azt sosem tudom megszokni, bár náluk is sejtettem már kicsit, hogy sosem zuhanyoztak.
6-10 éveseknek magyarázom el, hogy nem kell tartani tőle, jó lesz.
A félelem a szemükben a zuhanyzástól.
Nem baj, nem először csinálom, megy most is, levegőt nem veszek, a lábuk olyan büdös, hogy azt nem tudom átadni sehogy, megnyitom a csapot, kisvártatva csurom víz vagyok, de amikor két perc múlva az irodában felveszem a telefont, már hallom vidám visongatásaikat, és ez jó érzés.
Ommmmmmmmmmmmmmm.

 



4 komment

A magyartanár 16.

2014.06.18. 23:45 tampi





amagyartanár1 001kicsike.jpg



 

A magyar tanár

A magyar órát Tóth Lajos tanította.
Már az első találkozáskor tudtam hogy én míg ebben az
intézményben járok addig én nagyon jó fogalmazásokat
fogok írni. Amit a tanárúr mikor elolvas csak
elmosolyog. Bár azon még nem gondolkodtam valyon
olyankor valami ilyesmi jár a fejébe
Dik ez meg ír egy fogalmazást tele van helyesírási
hibával + a külalak ja és tök zavaros.
Vagy csak azért bár én keveset beszélek
mert nehezen bontakozok ki itt ezek emberek
közt. De amikor írni kell olyankor boldognak
   elönt a boldogság.
Nem beszélek magamról sokat nem vagyok
Önimádó. Nem leszek középpontba.
A tanárúr a kedvencem bár nem azért mert
eddig rólam semmi rosszat nem mondot.
Bár egyik tanár se mond rólam semmi rosszat.
Tanárúrnak én vagyok a kedvence
   aki fogalmazásokat tud írni ugy hogy
   közben magamat adom.
Tanárúr megértő legalább megérti a viceimet.



amagyartanár 4 001kicsike.jpg


Akkor érzem jól magam mikor másokat csuságol ki
Jól ki tudja őket figurázni. És most komolyan
és ősszintén mondom 20 év alatt ilyen tanáral még
nem találkoztam. Persze jó értelembe.
Akkor a leginkább a tanárúr amikor ideges.
De amikor azt mondja hogy 10 osztályt adnak itt
míg meg nem bukik valaki miközben csak 5 osztály
szinten vannak a többiek.
Mert én magamat nem vettem bele abban a
szűk csoportba.
Jó kis beszolásai vannak a tanárúrnak.
Őszinte és a kőkemény igazságot mondja
meg egyeseknek hogy ki merre hány méter. stb.
Sajnálom azt hogy már nem lesznek óránk itt kell
hogyni ezt a tanfolyamot na meg már fizetés
se lesz. Itt az emberek akik tudják hogy
hibásak voltak azok bocsánatot kérnek vagy
sem Pl: Berci, mert állitólag ő vagány
mint tanárúr. De azért egy kis szivatást meg-
érdemelne. De ez csak kepzeletben. Tanár úr
bárhol lesz a világban mindig gondoljaon
arra hogy én voltam és leszek is. És azt
hogy csak jokat és szépeket ezek után.
És ha lesz még tanfolyam remélem ugyan ilyen nyomorultak leszenek
                                                                                                  ott.




4 komment

Szünet van.

2014.06.06. 18:03 tampi

 

 

Annak idején, a gimnáziumban a depressziós magyartanár, Sólymosiné, ha megszólalt a csengő, és ő még nem fejezte be, de a brigád mán pakolni kezdett, azt mondogatta, hogy üljenek le, a szünet amúgy is nekem van.
Mindenki utálta ezt, meg persze Sólymosinét is, aki nagy naivan azt hitte, hogy az olvasás érdekli a középiskolásokat. Ez régebben volt, gondolom azóta se javult a helyzet Sólymosiné szemszögéből, aki remélem azért nem lett öngyilkos, és nyugdíjasként most már eleget olvashat.
Na, de a szünet. Most már értem mit beszélt, mióta a felnőttképzésben is dolgozom. Ráadásul nekem másfél óránként van szünet, és ez nemcsak a hallgatókat, de engem is megvisel. Hosszú időt úgy eltölteni, hogy a nagy része figyeljen, és csak a megszokott kettő aludjon, nehéz. De ügyes vagyok, csak hát gyakran tényleg megváltás a szünet, ami aztán sok szempontból meghatározhatja, megváltoztathatja a továbbiakat.
Például van, hogy egy szünet elhúzódik. Eddig a rekord másfél óra volt, a két kis hölgy nem értette, mit szarozok, értsem meg, elvolt rakva a cipő, és ha nem mentek volna érte eladják.
A szünetben az ember csillapítja étvágyát, szomjúságát. Van azonban, akinek csak arra elég, hogy ezen kielégülést hozó termékeket megvásárolja. Majd nem érti, hogy mit köcsögösködök, miért nem engedem, hogy az óra kezdetekor nekilásson, és elfogyassza a másfél kilós kínai tálat, finom hagymával, fáradt olajjal.
- Mer amúgy Betti is eszik.
- Azért a csokoládé nem ugyanaz, de egyen, tíz perc plusz, majd később megyünk, de az ablakot nyissa már ki, legyen szíves.
A kilenc-tizedikeseknél van, aki nem megy ki szünetre. Sosem. És nem is beszél soha. Reggel leül, ül, ül, ül, hallgat. Eljön a szünet, csend lesz, sóhajtok, nem vagyok éhes, olvasgatok valamit, és akkor ő ott ül, néz, nem szólal meg, kérdést feltenni felesleges neki, mert vagy motyog, vagy csak egy szót válaszol, meg a szünetben amúgy sincs kedvem beszélgetni. Így ott ülünk ketten, és ő tényleg semmit nem csinál, csak ül, és én gyakran nem bírom, inkább kimegyek.
Azt szeretem, amikor a vidéki várostól még vidékebbre lévő falusi cigányok szünetben átváltanak a cigány nyelvre, és beszélnek.
Hallgatom, és biztatom őket, hogy el ne felejtsék megtanítani a gyerekeiket is.
És szeretem, amikor csak ők vannak, és nem tudják, hogy sokat értek cigányul, és gyakran elárulom magam hirtelen, vagy közbeszólok magyarul, és először fel sem tűnik nekik, aztán igen, és megy a visítás.
A szünet nagy vízválasztó is, mert ilyenkor jönnek az elkérezkedések, meg a közbe jött valami, meg most hívtak.
És akkor ezt le kell rendezni.
Volt, hogy a nagyszájú kedvenc lányt szünetben elvitték a rendőrök, mert pofázott. Hangosan beszélt lent a bejáratnál, végül is kiabált, mert kiabál általában, észre sem veszi. Arra ment két rendőr, akik rászóltak, hogy csendesebben, mire ő visszaszólt, hogy jólvan, aztán még mondták, hogy távolabb kéne cigizni, ezt már nem értette, milyen öt méter, ez amúgy is már hat. Na ezen összevitatkoztak, szó szót követett, majd na, akkor kérek egy személyit, az meg nem volt persze, és akkor már hívták az erősítést, és estig pihentették a fogdasoron.
Az órán viszont nagy volt a csönd.
Nemrég a nyolcadikos felzárkóztatón viszont a szünet vetett véget a nap fennmaradó, kis részének.
Egy féltékeny élettárs most, a vége felé tudta meg, hogy a csoportban nem csak az asszonya van, hanem annak régi szeretője is, aki bár folyamatosan próbálkozik, a hölgy állja a támadásait.
Szóval nincs oka a féltékenykedésre.
De ez nem ilyen egyszerű.
Szünetben megjelent, köszönésként egy pofonnal indított, majd bevágta a hölgyikét a kocsiba, miközben a testvért, és az éppen boltban lévő fiatalembert megfenyegette, hogy nemsokára meghalnak.
Fent olvasgattam eközben. Roberto Saviano Zéró, zéró, zéró című, idegesítő könyvében próbáltam követni, hogy ki kicsoda a mexikói kábítószer kartellekben, amikor feljött a lánytestvér fehéren, pedig sötét bőrű.
- Menni kell hazafelé, Erzsit elvitte az ura, megöli, megyek jó?
Aztán jöttek fel szépen a többiek is, hogy nagy műsor volt, Erzsi már nem fog járni, de nekünk is el kéne menni, mer ezek a szélső telepiek megteszik, hogy feljönnek, de akkor mindannyinkat megbasznak, tanárbá, még egy botunk sincs.
Voltunk öten, hazamentünk.
Utána gondolkodtam, hogy ezek baszd meg átbasztak, de aztán az óta tényleg nem volt az asszony.
Szóval a szünet jó, szeretem.
Azt nem szeretem, amikor a csoport nagy százalékával kurvára benne vagyunk egy komoly sztoriba, tényleg megy a lényeg, a fontosság, mindenki benne van, nyomatjuk, tök jó, ki a faszt érdekel, hogy mennyi az idő, amikor az egyik alvó felkel, és belebassza az egészbe, hogy szünet van.
Mindegy amúgy, ez a munkám, és ez van baszd meg.

 

Szólj hozzá!

A hétvégém, avagy mi van, elátkoztak?

2014.05.30. 22:24 tampi




ahétvégém 001kicsi.jpg

                 A hétvégém                           Igaz történet

 

 

Elkezdem hétfőtől sajnálom de most ez unalmas sztori lesz.
Sajnos a legjobb barátommal nagyon összevesztünk akivel
7 évig mindig mindent együtt csinálunk. De ezek után is ha
                                                                             kibékülünk.
Hát az a baj hogy már nem bízunk meg egymásban meg ugy
mint a legelején ma egy hete hogy elkerüljük egymást.
De meg kell tenni az első lépést ma beszélek vele amugy
Pepéről szól aki nagyon fontos személy az életemben.
Keddtől nem is értettem Tegnap 00:00-ig balszerétlenség ért
engem majdnemelütöt az autó, belázasodtam, begyulladt a torkom,
akkor van két ember az uncsim és az öcsém haverja összejöttek
és az a fiú megbízott bennem annyira hogy leadta a jelszavát
és beleléptem egy párszor a facebookjába.
Tegnap fel volt azon háborodva hogy én az ő facebookjába vagyok
mindig mert olyan szerencsétlen a gyerek hogy amit 2012-
ben írt még az is meg van és ezeket néztem vissza.
Semmi rosszat nem csináltam de megváltoztattam és
szoltam hogy miért mondta el változtassa meg engem
semmilyen   szarban se nem érdekel. Tegnap meg bűntudata
volt mert nagyon megbántott és ráadásul hullik a halyam
fogytam két kilót eltörtem egy tányért és egy poharat
de nem direkt. Nincs szemöldökfestékem most egyszer
szedtem ki de még ezt is felemásosan. Tetoválásomat
ki akkarom javtatni és kiderült hogy az aki
tetovál eladta a gépét vagy bár mi a neve.
Fu szar volt ez a hét. Semmi nem jöt össze
még megromlotak emberi kapcsolataim. De nem sókáig.








ahétvégém2 001kicsi2.jpg

 

Akkár hiszi akkár nem vannak a baráti körömben fiúk több
mint a lány. A lányokkal nem jó velük beszélgetni mert
mindig csak egy témájuk van ha szerelmesek meg egy
pár unalmas pletyka. Fiúk érdekes sztorikat meséltek
De a fiukkal jó mindegyik idősebb tőlem 2-3 évvel
olyanokat tudtam meg de én a titkaikat soha nem mondom
el senkinek majd jó lesz egyszer fenyegetőzni ezzekel.
Bár tartotunk csajos estét is sütiztünk szombaton.
Az egészben semmi jó nem alvás nem
nagyon ment ez sem. Valaki szerintem elátkozot. Kezdjek agodni?
Sajnos most ilyen leszek míg kinem békülök Pepével
és ahol elromlot ott megjavítani dolgokat.
Igazából itt nem a bizalom hanem az hogy
már ugy érzem mintha elhalgatna dolgokat vagy mi.
Nem tudom hogy mit higyek mert én őt nagyon jól ismerem
Egy nagy baj van a mai napra nem készültem
tudom ez nem elég indok arra hogy ne feleljek.
már nem jut semmi az eszembe vissza kell szednem azt a pár
kilót rendbe kell hoznom dolgokat amiket elhibáztam.
Nehezemre esik mikor be kell valani valami miatt én vok
a hibás. furcsa érzés… befestettem volna ahajamat
de pont olyan hajfesték se volt hát ilyen nincsen gondoltam én.
Örülök neki hogy már vége a sulinak nem találkozom
az osztálytársaimmal.  Megyek dolgozni.




1 komment

Botos Józsi

2014.05.28. 12:17 tampi

 

Botos Józsi mosolygós kis cigánygyerek volt. Az a fajta, akire nem lehet sokáig haragudni. Hosszú időt töltött nálunk, a maximális időn túl is maradt, míg nem végre megunta a Hivatal apa szarakodását, és állami gondozás, lakásotthon lett a vége. Anyáról azért nincs szó, mert abban az időben a börtönben volt, szerelmesen.
Apa.
Aki a közös, Otthonos karácsonyi ünnepség közepén beesett, hogy vinné a gyereket. Várjon már apuka, miért nem jön be, ó jó kint nekem, itt leszek a folyosón. Aztán ment nagyba a műsor, szóltak a Kisjézusos versek, énekek, Erzsike néni kiszaladt valamiért csendben, hogy ne zavarja meg az előadást, hát látja, hogy apuka meg ott turkál a dolgozók kabátjában.
Nagy volt a kísértés, a fene vigye el.
Így, és az ilyenek miatt a kis Józsit elvitte az Állam.
Józsi nőtt, növögetett, hamarabb megtanulta leslukkolni a cigit, mint a János vitéz Előhangját. És hát a többi lakásotthonos akadályt is jól és gyorsan vette.
Vigyorogva.
Ritkán találkoztunk, de akkor kedélyesen elbeszélgettünk, kedvelt, ő rá meg, mint mondtam nem lehetett haragudni, még ha búcsúzóul ki is szerelte az Otthon egyik számítógépéből a winchestert.
Aztán valakitől, tán valami lakásotthonos társától hallottam, hogy volt egy kis baj, és szökésben van.
Egyszer minden gyerek felnő, hát a kis Józsi is.
Sokáig semmi, aztán egyszer az állomáson találkoztunk, éppen csikket kotorászott a kukában, és hetykén dohányzott, ott, ahol egy ideje tilos. Hideg volt, télen tud hideg lenni, Józsi pedig elég nyáriasan volt öltözve. Szégyellte magát, zavarban volt, vigyorgott azért, de hamar elkacsázott.
- Ő is az Átmenetiben lakott, apa? – kérdezte a lányom, mint oly sokszor.
Találkozunk ezzel-azzal.
Legutóbb a városnapról hazafelé tartó Zsoltikába és barátaiba futottunk bele. Zsoltika már nem Zsoltika, de még csak nem is Zsolti, és nem sokan néznek a szemébe hosszabb ideig. Éreztem, hogy a lányom is jobban szorította a kezem, amikor megszólított, hogy dikk a tanár.
- Na, látom maga nem változik, a húgom is mesélt magáról, azt is tanította, szóval még mindig ilyen, ilyen…
- Hülye?
- Háát, nem ezt akartam mondani, de tudja maga, mire értem, na vigyázzon magára.
- Maga is.
Szóval össze- össze futunk emberekkel, mikor sétálgatunk a lányommal.
Legutóbb kis Botossal egy bevásárlóközpontban találkoztam. Vigyorogva evett valami kínai kaját, mellette egy utazótáska, előtte vagány telefon, karján óra, lánc.
- Na, utazol?
- Már nem, most jöttem haza.
- Honnan?
- Svájcból.
- Óó, az alpesi levegő! Lányt vittél, mi?
Vigyorog.
- Egyedül?
- Haverral.
- Ő kint maradt?
- Nem, ő is hazajött.
- Há, de ezt így hogy?
- Áá, már egyszerűen nem bírtam ott lenni. Tudja, tiszta idegen minden, senkit se ismerek, dög unalom, a pénz meg csak folyik elfele.
- Gondolom, a nyelv se megy annyira.
- Hát nem. Szóval hazajöttünk, kicsit bulizgatok, oszt két hét múlva visszamegyünk, addig gyűlik a pénz.
Vigyorog.
- Ha. Gyűlik.
- Gyűlik az.
Vigyorog.
- Oszt maga jól van? Ott van még?
- Ott.
Megszólal a telefonja, nem Avicii.
- Na, megyek, vigyázz magadra.
- Maga is.
Kezet nyújt és vigyorog.





Szólj hozzá!

Felnőttképzés 37.

2014.05.14. 23:37 tampi



Ebben az évadban a 9.-10.-es képzés 18. életévüket betöltött fiataljai segítettek abban, hogy ne érezzem magam feleslegesnek. Elmagyarázhattam olyan dolgokat, amiket általában a kisiskolás lányomnak szoktam, és ez mindenképpen hasznos volt, mert így ők is el tudják mesélni a hasonló korú gyermekeiknek.
Ja, gyerekek. Adtam nevelési tanácsokat is. Hogy például miért nem jó a hajnali fél háromkor felébredő három éves lánynak engedve bekapcsolni a dvd-t, és szót fogadva, kérésének eleget téve ébren lenni és nézni a Barbie hercegnős mesét.
Nagy menet volt az is, amikor igyekeztem megértetni a jelenlévő anyukákkal, hogy általában azzal nem segítenek gyermekük iskolai előmenetelében, megítélésében hatékonyan, ha a gyerek saját elmondására támaszkodva, az általa elmesélt történteken felbuzdulva, az első adandó alkalommal az iskola és a pedagógus felé veszik az irányt.
És számon kérnek.
Még el is játszottuk.
Továbbá beszéltem arról is, hogy mi a villám, meg hogy a filmek és a könyvek nem feltétlenül a valóságot ábrázolják. Itt volt nagy hitetlenkedés, mert például ne mondjam már, akkor a Titanic se süllyedt el?
- Végül is ez lehet, mert én a Sólyom feláldozásában sem hittem el, hogy meghalt a kisfiú. – közelített a témához a két gyermekes Ági, majd hozzátette, hogy el is baszta rendesen a napját.
Volt olyan nap is, amikor arról kellett meggyőznöm a kis 19 éves Emesét(még nincs gyereke), hogy nem létezik a felhők között, rénszarvasok által húzott szánnal közlekedő Mikulás. Nem jártam sikerrel, felhúzta magát, le is zárta a vitát azzal, hogy jó, ilyet ne mondjak.
Volt, amikor két lány azon vitatkozott össze, hogy a közös, általam is nevelt ismerősünk kurva-e még. Arra jutottunk, hogy inkább nem mióta van egy gyereke. Aztán sokáig szörnyülködtünk a közös ismerős eddigi életén, és az anyján, akinek 13 gyereke van, és mind állami gondozott.
Most, hogy lassan vége, és vizsga lesz, meg jegyet kellene adnom, nagy monológot tartok.
Beszélek az osztályzás nehézségeiről, hogy ugyan annak, aki késik, aztán telefont simogat, a homlokán a leszarom felirat világít, annak milyen érdemjegyet adjak? És aki mindig eljött, de annyira nem megy neki a helyesírás, de akarja, próbálja, annak milyet?
Beszélek az örök fájdalmamról, hogy mindig van pár jó képességű, aki érettségit is tehetne, de a leszarom az, ami vezérli, úgy egész életében, és hogy van ez, mert például
- Szünet van. - böfög bele a levegőbe a telefonjából Roland.
- Köszönöm, hogy szólt, nem kellet vón, szóval például maga is, mit fog dolgozni, pénzt szerezni, miből fog családot eltartani, de ne is szaladjunk ennyire előre, pedig...ööö.
Ragadtatom el magam az idétlen felnőttes dumámmal, közben tudom, hogy ki a faszt érdekel, meg hagyjál már, hogy mi lesz, pedig lehet tudni, illetve én tudom.
- Szóval maga is a leszarom kategória, bár a kettes megvan. Eddig evett, aludt, telefonozott, meg olyan hülye szóvicceket követett el, hogy egyszer sem mosolyodtam el, sőt, és akkor még meg is ismételte. Tehát maga mi lesz? – válok végleg szánalmasan tanárrá.
- Drogdealer.
- Na, végre, most először megnevetetett, még ha nem is látszik. Hol, a faluban, ahol lakik?
- Nem, Budapesten.
Belül visítok.
- Jaj, Roland, aki Rolee, és két e-vel írja a nevét, hogy, de tényleg hogy? Kábé mindent látok előre, és az nem a siker, meg a csillogás, hanem hogy vagy összeverik, és kifosztják, vagy egy zárkában ül.
- Áá, okosban fogom csinálni.
Ekkor már röhöghetnék úgy, mint Mónika a Mónika-showban, mikor nem bír megszólalni a nevetéstől, de igazából nem is vicces.
- Tele a börtön olyanokkal, akik okosba csinálták. – mondom, majd felvázolom a lehetőségeket. Osztok szorzok, nyilván kölcsön kell kérnie az üzlet beindításához, majd minden eladott gramm amfetamin-féleségen lehet vagy ötszáz forint haszna, száz csomag eladása után az kemény ötvenezer.
A helyi nagy dealerekkel egy telepen lakó lányok már rég kacagják, de ő lelkes, és nem lehet eltántorítani.
Aztán persze mindenkinek van valami története a drogokkal kapcsolatban, és könnyen jönnek az egyéb bűnügyes sztorik is. Emese elmeséli, hogy a nagybátyja hova dugta el a lopott cuccot, ami megvárta a börtön után. Ekkor már Roland alszik, de felkeltem, hogy szünet van.

 

 

kirándulás1 001kicsi.jpg



                                          

                                        A hétvégém




Péntek délután mentem haza felé
És sajnos a keresztlányomat bevitték a kórházba
mert ki volt száradva de Szombaton haza engedték.
Pénteken vártam a barátaimat hogy menjünk
a cukrászdába együnk meg 1 sütit.
De nem jöttek én meg készülődtem a másnapra
a szombatra.
Behívtam a szomszédomat Barbit aki kozmetikus-
nak tanul a Gimnáziumban.
Hogy szedje ki a szemöldökömet persze ingyen
be is festette hát borzasztó látvány volt
mikor a tükörbe néztem mintha Kisszel Tündét láttam
volna. De mikor eltávozott lemostam az egészet
Hát szerintem nem lesz jó kozmetikus.
Na jó elég volt a Péntekről. Beszélek inkább a
Szombatról.

Szombaton már 5: 30- kor kelltem, megmosakodtam
kitakarítottam, lefürödtem ittam egy kapucsinót.
És elindultam a húgommal a busz felé
6:35-kor beértünk a városba és ki kellett gyalogolni
a Petőfi utcától a Kossuth térig.
Én voltam az első aki ott volt
ja és 1 órát kelletet várni míg mindenki odaér
Beültünk a búszban már 9:30-kor el kellett volna
indulni de 9:40-kor indultunk az igazgató úr mondta
Marikának hogy számolja meg hányan vagyunk
összesen. És név szerint ki van ott és ki maradt
otthon. Elindultunk szépen lassan
megérkeztünk Boldogkőváraljára
szép lányvány belül a várnak Kati kislánya is
ott volt fényképezkedtek vel Viki és Szilvi.



kirándulás2 001kicsi.jpg

 




Mindent megnéztünk. ott a lépcsők még az elején
deszkából volt és mozgot ugy féltem hogy elesek
mezítláb közlekedtem.
Majd szakadt az eső beültünk a búszba és
etünk, itunk jól laktunk.
Majd kisütöt a nap és kimentünk egy rét
szerűségre. ott annyit nevetem Krisztin.
Hát az igazgató úr focizott a fiúkkal de amenyien
voltak anyifelé szaladtak. Szerencsétlen barmok. de ezt nem én mondtam.
Szépen lasacskán elszaladt az idő 13:00-kor
már menni kellett Tállyára.
De mielőtt elindultunk volna Kriszti tanította
táncolni Viki lányát Dzsenifert.
1 fél óra múlva megérkeztünk Tállyára.
Lementünk a pincébe és ahogyan leültünk
már hozták is befele a babgulyást hát abból
senki sem evett kétszer annyira finom volt.
Jó ezt csuságból mondtam.
Utána megint esett az eső bekellett menni ott ahol a
borok vannak aki inni akkart vitt le poharat
Hát ott annyit ittak Laci bácsi aki ebben az
intézményem van berugott hazáig táncolt.
Az igazgató úr a csoporttal énekeltek, iszogattak volt
aki táncolt is. Én jó magam egy kortyot se ittam.




kirándulás2 001vége_1.jpg

 

Ja vissza térve Boldogkőváraljára bementünk a várba
és Viki azt mondta a lányának hogy
ott a várban lesz hercegnő de még az elején én is elhittem
hogy lesz. Tisztára a Gagyi lovag című film lévő várt hason-
lítottam össze még azt is elképzeltem hogy ezt a filmet itt forgatták.




 

 

2 komment

Hétfő 43.

2014.04.28. 21:16 tampi

 

Az ismerősöm meséli, hogy idén már a második tanár omlott össze az iskolában, ahol dolgozik. Az egyik simán hazament, telefont sem vett fel, a második nem bírta abbahagyni a zokogást.
Na, a fasza kis hegyvidékes hétvége után nekem sem volt egyszerű besétálni az Otthon sötét falai közé. És még nyári szünetem sincs.
A nyári szünet egy áldás pedig.
Be sem érek szinte, máris valami dátumok, és munkabeosztások repkednek felém, pedig hirtelen azt sem tudom, milyen hónap van. Valami május közepi dátumnál feladom, nem figyelek tovább, nem tudok odáig ellátni, tervezni.
- Biztos jó, szerintem jó, szerintem.
Mondogatom.
Meg éhes is vagyok.
Visszajött a Srác. Már el is felejtettem. Még be sem lépett a szobába, már hazudik, hogy milyen biciklit kapott. A lófaszt kapott ő biciklit. Persze a tanulás harmadik percénél elkezd össze vissza beszélni, nem hagy szóhoz jutni, szívja az energiát, a többi pulya is csak fogja a fejét. Bálint hamar megunja, és ráförmed, hogy fogd már be a pofád.
Én csak sóhajtozok, és mondogatom magamban, hogy nyugi, nem normális.
Aztán behisztizik a biológiánál, és kirohan, hogy a faszér ’szívatom én, kit érdekelnek az egysejtűek, meg mekkora paraszt vagyok, direkt csinálom.
Most hogy nyugalom lett egy darabig Bálint az előző lakhelyükről, az anyaóvóról mesél.
Amikor idekerültek az volt, hogy így az anyaóvó, úgy az anyaóvó, milyen szar, fú, de szar. Most az van, hogy az sokkal jobb, mint az Otthon.
- Miért? – kérdezem.
- Mert itt mindenki parancsolgat.
- És ott?
- Csak egy ember.
- Anya?
- Igen.
- Kellenek szabályok, és tuti ott is vannak. Mik is?
És akkor felvázol egy intézményt, ahol én már voltam párszor, ismerem, és ahol, fogalmazzak úgy, nem sok pozitív energiát, vidámságot gyűjtöttem.
Nem tudom tegeződünk-e, maguk sírnának.
Aztán jönnek a közös ismerősök, anyukák, gyerekek, jaj, lent már mindenhol ismerek valakit.
Például a lány, akinek az anyja külföldre ment dolgozni, elmondása szerint, virágot árulni, és addig a gyermek az Otthonban élt, hétvégén meg az anyja pipacsát őrző, állítólagos rokonnál volt, aki dehogy rokon. Addig lakhattak az embernél, amíg virágzott a pipacs, és a nagybácsi tudta metszegetni.
Amikor elvadult a növény, és kicsit meg is sárgult, lehetett menni.
Az anyaóvóba.
Aztán visszajön a Srác, és beleszól a beszélgetésbe, hogy úristen, ti az anyaóvóban laktok, és akkor már állok is fel, mert tudom, hogy bár Bálint csendes, de bármi kitelik tőle.






3 komment

Húsvét? Telt?

2014.04.24. 22:58 tampi



húsvét locsolók ne1.jpg

          
              Húsvét első napján felkeltem be mentem a fürdőben elvégez-
              tem a dolgomat. és utána mentem főzni sütötem amit
              nagyon szeretek. Megfőztem meg ebédeltünk a családdal
              Este megfőztem a sonkát és a tojást, hogy reggelre
              meg tudjam az asztalt teríteni a vendégeknek, hogy
              jönnek locsolkodni. A nyuszi csokit és csokitojásokat
              elhelyeztem a kosárban és ki diszítettem.
              Nagyon sok volt a locsolók már alig vártam
              hogy délután legyen több locsoló már ne jöjjön.
              Mert a húsvétot nem nagyon szeretem.








húsvét mételep2.jpg

                 Regel felkeltem mosakodtam
              Le elenörtem olajat az autoban
              Elmentem a temetöbe virágot vetem s haza
              mentem gyerekeket meglocsoltam családtagokat
              elmentem barátokhoz felszutam a szalonát
              megsütőttem hazamentem szereltem
              a mételepre utána fürdés Alvás
              Tvétnéztem aludttam







húsvét hajdúszoboszló.jpg

                            Az én husvétom


               Husvétellőt egy napal rege ösze pakoltunk
               és, elutaztunk Hajduszoboszlora.
               Három napos volt. nagyon jol éreztük magunak.
               Sokat szorakoztunk és fürdöztünk és kisfiamal
               és a páromal. Nagyon nagy élmény volt
               a csuzda a kisfiam számára, örülök hogy
               örömet tudtam szerezni a családom számára.
               Amikor haza értünk elmentünk a rokonoknál
               hogy a kis fiam meglocsoja a családot.
               Sokat beszélgetünk és aztán haza mentünk.
                 Így telt a mi husvétunk.






húsvét jó kis lányokat.jpg

 

                                         A Húsvét


                 Felkeltem meg mosogotam meg locsóltam a csáladot.
                 Jó kis láyokat meg locsóltam valamég negk a punciát is
                 meg locsoltam. Útána volt buli utána neztem a sok
                 láyt hogy táncolna jó kevertek
                 Végen Alkol nem emlékszek mert alkol befósásba voltam
                 és a cica nyalokata a számat.







húsvét budapest_1.jpg

 

 

                             A Húsvétom így telt ell.



          Péntek délután  indultunk a 3. 22 - vonatal
          Budapestre a Gyermekemhez Zsoltihoz, meg a menyemhez.
          Hosszú volt az út. Majd amikor felértünk, már
          a menyem Szilvia a Nyugatiban várt.
          Ezután mentünk náluk megkávéztunk és elmentünk
          a kisfijamnak a munka helyére ahol dolgozik a
          pizzériában, amikor megláttot minket nagyon örült.
          De viszont mi is a párom és én.,
          Majd kis idő után miután el szivtunk egy cigit,
          egy oriás pizzát készitet nekünk.
          Szombati nap sütöttünk, föztünk, majd amikor kész
          voltunk elmentünk a Hősök terére. Majd másnap,
          megreggeliztünk és elmentük a budai várban.
          sok szép helyen voltunk a margit szigeten a zenélős
          kut is gyönyörű volt.Nagyon jól éreztünk magunkat.







        

 

 

3 komment

Szociális 41.

2014.04.17. 20:30 tampi

 

A múltkor sok ruhát leselejteztem, és bevittem az Otthonba. Hát hova máshova? A gyerekeknek. Egyértelmű. Ma a falu boltjában sétálgattam, amikor megszólított az egyik, általam nem annyira kedvelt munkatársam fia. A nehéz szívvel, de a jó cél érdekében a többihez csapott, kedvenc felsőm volt rajta.




BruceAngry.gif

 

 

és:


jackfuckjou.gif

 

és:

 

Bill-Murray-Laughs-Then-Turns-Sad.gif




és végül:

 

Dr.-Who.gif

 

 

 

3 komment

Mér nem írsz?

2014.04.13. 12:41 tampi




levélszeretlek 001kicsi.jpg


                                Szia
                                        Szerelmem      

            Bocs hogy levelemel zavarlak de aszt
            akarom mondani hogy meg kaptat a levelet?
            hameg akkor jólvan Szeretlek nagyon Na
            szia Írj vissza





Másik oldal:



levélszeretlek2 001kicsi.jpg






Szólj hozzá!

Változnak az évszakok...

2014.04.08. 20:44 tampi



" Tavasz van ősszel, ibolya szőlővel"
      Kosztolányi Dezsőnek mondta valaki a pszichiátriai látogatásán




Nézem a darázst a szobában, ahol évek óta napközben, munkanapokon élek, és várom a gyerekeket. A nyitott ablakon szállt be, ami az áporodott vizelet szag miatt van nyitva.
Az új kislány minden éjjel bepisil.
Az új kislányok általában bepisilnek.
A darázs a kosztól foltos fal mellett remegve repül, keresi a lyukakat, réseket, hol tudna fészket csinálni. Minden kis mélyedésnél, repedésnél leszáll, megnézi, majd repül tovább. A gipszkarton falrészbe ököllel vert résnél sokat időzik.
Próbálom az ablak felé terelgetni, megunom, és a Robin Hood könyvvel megölöm.
Hosszabb ideje nem dolgoztam, elfáradtam, igyekeztem felejteni. Az első nap azt sem tudtam, ki az a Ferike. Mert Ferike téma volt, rátámadt az egyik dolgozóra. Aztán persze beugrott, ki az.
A negyedikes idegbeteg srác. Gyorsan nem gondolok még rá.
Nem sok minden változott, sosem változik semmi, és közben mégis.
Gyerekek jönnek, mennek, a problémák ugyanazok.
És én is itt ülök.
A legutóbb érkezők is itt vannak még. Öt testvér, köztük a kislány.
Anya azt mondta három napig leszünk.
Három hete vannak itt.
Akkor a nőnek buszjegyre se volt már pénze, de a nagyobbik fiú a pakolásnál elővett egy tabletet.
Anya vette, hogy tudjunk beszélni.
Emésztem közben, hogy hétvégén összevont, központi rendezvény lesz, úgynevezett buli. Persze kötelező. Érzem, hogy nekem különösen, hiszen szabadságon voltam, helló.
Csend van az Otthonban, a kollégák az irodában a választást dolgozzák fel, de ide nem hallatszik.
Az óvodában rügyeznek a fák, délután most már kijárnak majd az ovisok az óvónénikkel, akik az ablak alatt fogják megbeszélni a mindent, én meg kihallgatom őket.
- Megint megvert. – mondta egyszer a Vörös Óvó néni a Szőke Ducinak, és folytatta kiabálva:
- Áron, Péter, ne húzzátok azt a kaput.
És én tudom, hogy szíve szerint úgy mondta volna, hogy azt a kurva kaput.
Közben azon gondolkozom, hogy ki kellene festeni a szobát, vagy lebontani, de nyílik az ajtó, és belép Barbi.
- Tanár bácsi, hát visszajött, de jó, tudok kivel versenyt olvasni.









Szólj hozzá!

„Oszt engem nem érdekel, én a Jobbikra szavazok”

2014.03.25. 21:28 tampi

 

 something-different.gif


Orbán Viktor hátradőlhet, rendelhet egy kávét, de akkor már egy pálinkát is.
Ah, baloldal, ugyan már, rendes felest, semmi hármast, és főleg nem négyest.
Igazából csak azért nem kezdhet rá a Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok című végtelenített költeményre, mert van egy Jobbik nevezetű párt.
Na, igen.
Nem vagyok politikai elemző, bár ahogy elnézegetem nem lehet nagy kunszt, manapság már semmi se tart semmiből. Szóval az a megérzésem, hogy a Jobbik Heves, Borsod, Szabolcs megyékben, jó pár ottani körzetben még talán meg is előzheti a Fideszt.
A Baloldali valamit biztos.
Nem lenne ez oly nagy meglepetés. Itt van a legtöbb szegény, elkeseredett ember. Rég kiábrándultak a baloldalból, ami nem szedte össze reménykeltőre magát. Rezsicsökkentés ide, oda, a Fidesszel se lettek sokkal előrébb, és akkor még az oroszok is, ugye.
Oszt megy a tanakodás, hogy mi legyen.
Mint a postás haverom, aki félig viccesen megkérdezte, hogy a Jobbikra kell-e szavazni?
Meg a kollégák is.
Szóval a fél komolyan érdeklődő, tapogatózó állampolgárok, akik a végén majd csak beikszelik a Jobbikot.
Mer mér ne?
Olyan szépen beszélnek, ó milyen szépen kommunikálnak.
Gábor és a kis vizslák.
És a csonttörő fiatalos lendület.
Ami engem ebben az egészben zavar, a két nagy párt felelőssége mellett az, hogy ezekben a térségekben sok szavazó többek között a velük együtt élő, lakó cigányság miatt fog a Jobbikra szavazni.
Mert nem szeretik őket.
Enyhe kifejezés.
Az évtizedek óta a hatalmon lévők, legyen az jobb – bal, semmi eredményeset nem tettek a magyar-cigány együttélés jobbításáért.
Ömlik a pénz, ömlik a pénz, de szinte semmi.
Nem megy.
Az például, hogy közfoglalkoztatás címén bekényszerítünk, bármilyen előzetes felmérés nélkül munkanélkülieket zsarolással az iskolapadba a választásokig, hogy a munkanélküliek száma csökkenjen, az lófasz.
Lehet mondjuk belőle társadalmi célú hirdetést csinálni, hogy nincs munkanélküliség. Meg el lehet menni az Echo tv-be vagánykodni, hogy az előzőekhez képest, mi már nem csak úgy adjuk a segélyt, hanem azért bizony tanulnak.
Nagyon helyes.
Ez a legfontosabb, tényleg.
De mit tanulnak?
Akit eddig megkérdeztem, egy sem tudta.
Szóval a fenti csúnya kifejezés, mármint lófasz, illetve az észnélküliség az, amely jellemzi a cigány felzárkóztatás egészét.
Alibi megoldások.
Nem csak az oktatás terén, nyugi.
És nyugi, tényleges megoldási vázlat, terv egyik oldalon sem volt talán soha.
Legalábbis én nem látok változást, javulást.
14 éve foglalkozom cigánygyerekekkel, öt éve a szüleikkel iskolában.
Szóval még beszéltem is cigány emberekkel.
Sőt beszélgettem is.
Önök látnak jobbulást?
Jobb ma cigánynak lenni?
Változott a cigányok megítélése az utóbbi 20 év alatt?
Nem ott Budán, Hölgyeim és Uraim!
Hanem Ózd mellett, vagy Mátészalkán.
Tény, szar ügy a hatalmon lévő pártoknak a cigányság problémáiba pénzt, energiát belefeccölni, mert bizony, nem annyira négy év alatt térül meg az eredmény. Az, ami még láthatónak sem nevezhető sokszor. Nem olyan, mint rezsit csökkenteni, hogy csökkentem, oszt jól van, lehet szavazni fele.
Ezek a cigányos beruházások 30, 40 év alatt térülnek meg.
Ó, akkor meg mán lehet Föld sem lesz.
Na, itt jön, és ér el eredményt a Jobbik.
A mismásolás, töketlenkedés helyett kimond olyan, bár nyilván populista és demagóg dolgokat, amelyek ha objektíven nem is igazak, és felületesen vannak vizsgálva, a problémák gyökereit leszarva, mégis az ott élőknek akár mindennapi gondokat jelentenek.
A kocsmából bemennek a háztartásokba. Mármint a jobbikosok a politikájukkal.
Mert aki még életében nem látott falusi, dolgos cigányt, és nem is beszélt még vele, az nem innen fog általánosítani.
A fát lopó cigány megértését nem várhatjuk el az erdőtulajdonostól.
A tolvaj állami gondozott állandó megértését szintén nem várhatjuk el a rendőrtől.
Az osztálypénzt rendszeresen be nem adó, öt gyerekes, harmadik apától gyermeket váró cigány nőt sem fogja megérteni sem a tanár néni, sem az osztálytársak szülei.
Nem mintha a Jobbik megérteni akarna. Vagy lenne hosszú távú, szalonképes megoldási terve.
Arra nincs is szüksége.
Hatalmat akar.
Ehhez pedig most pont elég lesz, ha beszél a problémákról, egyedüliként.
Beszél még persze sok mindenről, sokkal ügyesebben, mint a múltkor, mert tudja, hogy meg kell szereznie a Fideszből és a Baloldali valamiből kiábrándultakat.
Ja, hogy valami antiszemitizmus?
Magyarországon? Ismerik a viccet, elég elcsépelt, hogy nincs, de igény lenne rá. Aztán meg sötét az a szavazófülke, ott csak az állampolgár van, meg a Magyarok Istene.
Na, fogadjunk.


Jaj, elnézést, már csak egy kérdést, kire szavaznak a cigányok? Senkire? Aki a több lisztet adja? Milyen egyszerű, és szomorú.






1 komment

Értő olvasás 14.

2014.03.18. 22:12 tampi





macska 001kicsi.jpg


7.
   A lábat papucsot használni puder
  más cipőjét nemfelveni nájlonos zoknit
  ne horgyon  A Bűdös macskával ne
  Aludj

 

8.

  mosás fertőtleníteni puder s szeszel
  lemosni Kanesztel, Keni orvoshoz ha
  nem mulikel.

 

9.

   1.  lábszagmijat hejzet                                 4.  Gombák elterjedése
   2. lábszag okai                                             5. kezelés megelőzése
   3. Ke stecsz ideg                                          6. A Büdös Macska Fertőző

 

 

 

 

 

2 komment

Süt a nap

2014.03.09. 21:22 tampi



Szépen süt a nap, mindjárt máshogy loholok a felzárkóztató képzésre. Vállamon a táska, kezemben a másfél literes ásványvíz, amire most nem csak a folyamatos beszéd okozta szájszárazság miatt van szükség, hanem a tegnapi rekreációs célzattal elfogyasztott alkohol miatt is.
Ilyenkor jó dolgokra kell gondolnom, és nem arra, hogy milyen távozási indokokkal állnak körbe már köszönés közben a tanulók, mert korán elmegy a kedvem attól, amihez sok kedv szükségeltetik.
Ma nehéz a jóra koncentrálni, mert a varjak károgták, hogy a múlt héten veszekedés alakult ki, melynek csak az vetett véget, hogy a teremmel egy szinten lévő ügyvédi irodából bement órára a jogász, mert zavarta a tisztán hallható kurva anyázás.
Mindez azért, mert az egyik fiatalember nehezményezte a tanár néninek, hogy unalmas az óra, mert szárazon tanít, nincs viccelődés, meg ilyenek. Az közölte vele, hogy oké, de most folytatná az órát, de a tanuló csak mondta, aztán az osztálytársnők csitítani kezdték, zavarta már őket is a hülyeség, amiből aztán ordibálás lett.
Előfordul. Nálam is volt már ehhez hasonló összetűzés ugyanebben a csoportban. Akkor azon vesztek össze, hogy a hölgyek nem voltak hajlandóak behúzni a sötétítőt, így az erős fény zavarta az írásban a fiatalembert.
- Nem vagyok én senkinek a csicskája, te kisfiú.
- Nem is azt mondtam, tee, fogatlan geci.
Zajlott a párbeszéd. Már én is csak idegesítettem a csávót, ki ez a tanár te?, a végén a munkájában napsütés által akadályozott fiúnak haza kellett fáradnia.
Később persze bocsánatot kért, de sokszor gondolok arra, hogy hátha nem jön.
Ma az agyamban:
Áá, jó lesz, Villon ráadásul, azt szokták szeretni, meg egy kis melléknév, tollbamondás, értő olvasás, oszt csá.
A sarkon befordulva meglátom az irodaházat, a szocialista építészet remekét, valami városról szóló könyvben is benne van, érhetetlen módon. Illetve dehogy érthetetlen. Az épület előtt többen várnak, nemcsak csoportom néhány időben érkező tagja, főleg gyermeküket időre iskolába kísérő anyukák, hanem az elsősegély vizsgára várakozók, melynek szintén ezen irodaház ad otthont.
Nem sietek. Tíz percet úgyis rá kell szánni, mire mindenki befut.
Már a lépcsőnél járok, amikor az egyik várakozó csoportból, kiválik három, hogy a kis garázsboltban az elsősegély vizsga előtt vásároljanak, valami energiaitalt, vagy valami más szart.
A nagyon vidéki kisvárostól még vidékibb távolságra lévő faluból stabil oldalfekvésből megmérettetni ide utazó fiatalemberek olyan hentes tanulóknak néztek ki, akikből sosem lesz hentes. Ők majd biztonsági őrök lesznek.
Ruházatuknak, magabiztosságuknak Berki Krisztián lehetett a mintája, természetesen kínai kivitelben.
Ennek következtében, vagy megfelelően, én és a körülöttük lévő tér nem zavarta őket, így a szélső nagytermetű, nagy marmagasságú, piros, habos dzsekis fiatalember nemes egyszerűséggel levállalt.
Az ásványvizet éppen el tudtam kapni, és kirázott a hideg a fizikai kontaktustól.
Ha nehezményezni akartam volna a történteket, szaladnom kellett volna, és elé állni, mert nem nézett vissza, hogy bocs, vagy, hogy lássa mi a reakcióm.
Persze nem futkároztam, nem szoktam, nincs reakció, illetve egy elfojtott kurva anyád, de az nagyon csúnya, úgyhogy inkább hülye fasz.
Vagy kis geci.
Fent a teremben is szépen süt a nap, behúzom a sötétítőket, mielőtt valakit a nyugalmában megzavarnának a napsugarak.
Kortyolok egy nagyot, és a kisebb létszámban jelen lévők felé fordulok.
- Hogy vannak?
- Fáradtan. Mit kapunk majd nőnapra?
- Én azt nem tudom, zavarba hoz a kérdés.
- Hát itt nem lesz nőnapozás?
- Kellene?
- Hát nem?
- Én ezt nem tudom, tudja, a magyartanár vagyok. Az jó, ha tovább maradunk? De nem is velem lesznek, meg senkivel, meg miről beszélgetünk?
Zavart nevetés, padtársnál mosoly. Ők mindig haza akarnak menni az első szünetben, csak úgy megkérdezik, hogy tanár bácsi, nem megyünk haza?
Sosem megyünk, és ők mindig megkérdezik.
Ez az eleje, csak az asszonyok, meg Bodnár úr, viszonylagos csend. Majd, ha a késők megjönnek, lesz zsivaj. Öt perc kell, míg leül mindegyik, nyitva a füzet, toll a kézbe.
Nyílik is az ajtó. Dávid az első, nyomában ott a másik kettő is.

Dávid (harsányan, jókedvűen): - Jó napot tanár úr! Ez a Krisztián má korán reggel bokszolna.

Én (érdeklődve): - Hogy?

Dávid (lelkesen, vidáman): - Fordulok be a sarkon, oszt látom, hogy pakol felfele egy tőle fejjel nagyobb csávókának.

Krisztián (morogva, dünnyögve): - Há, mer levállal a köcsög, oszt asse mondja, hogy bocs, hanem még néz befele?

Péter (lelkesen, vidáman): - Oszt tanár úr, ez meg má mondja is, hogy mit nézel, gyere akkor bokszoljunk, oszt áll befelé.

Krisztián (büszkén, önérzetesen, mérges is kicsit): - Ó, majd még bocsánatot kérek? Nem szeretem az ilyeneket, teszi magát, aztán pislog egyet, oszt szétbaszom a száját, már bocsánat, tanár úr, de mindig felhúzom az ilyeneken magam.

Dávid (harsányan, vidáman): - Jövök kényelmesen, oszt látom, hogy ez meg má korán reggel verekedne, na felgyorsítottam, tudja, ha baj van.

Krisztián (tisztában magával): Ó, lecsaptam volna a kis köcsögöt, de beszart, hogy rohadjon meg, de nem tanárbácsi?, nincs igazam, bekóstol, oszt hagyjam, maga hagyná?

Én (vidáman): - Hm. Piros dzsekis volt?

Krisztián (enyhén csodálkozva): Igen.
Dávid (csodálkozva): Ja. Igen.
Péter (ő sosem csodálkozik): Hát.
Ezt egyszerre mondták.

Én (tanárosan kicsit, témát lezárva): Nagy levállalós a srác. Na, de azért örülök, hogy nem verekedéssel, meg rendőrséggel kezdték a napot, le is ülhetnek, egy jó tollbamondással kezdhetnénk is.

A Nap sütött, a Föld pedig forgott, de ez nem tűnt fel.

2 komment

Apukám

2014.03.06. 23:04 tampi



 

apukám 001kicsi.jpg


                                               Apukám

                 Kiskoromba sokat veszekedett anyukám meg apu-
                 kám mert apa részegen jött haza minden nap
                 átmenetileg volt munkája de kirugták anyukám
                 azt mondta hogy betelt a pohár menj el
                 máshova lakni. Apukám próbálta kibeszél-
                 ni magát de nem tudta mert hazudott
                 egyfojtába anyukámnak. Leköltözött nagy-
                 mamámhoz akinel egy idejig meghúzta
                 magát de ott is mindig részeg volt
                 így nagymamám is elküldte mert elege
                 volt belőle hogy amikor lenen-
                 tük hozzá részeg volt. Apukám egyálta-
                 lán nem fizet gyerektartást és egyáltalán
                 nem is látogat minket minket. Amikor nagyma
                 mám elküldte nem ment el de násnap
                 reggelre eltünt . Mindenki kereste tele-
                 fonáltak neki de nem vette fel. Amikor
                 mi felhívtuk telefonon felvette, megkér-
                 deztük hogy hol van azt mondta
                 hogy a folyónál de akkor is részeg
                 volt anyukám mondta mert hallotta
                 a hangján. Azóta se jelentkezett.





Szólj hozzá!

321.

2014.03.04. 22:10 tampi

 

 

Van új gyerek.
Magántanuló.
Tipikus.
A sok-sok év alatt volt jó pár ilyen. A szülő és a normál oktatási rendszer nem tud vele, meg a problémáival mit kezdeni. Hát gyorsan magántanulóvá nyilvánítják, és/vagy berakják az Otthonba.
Az utolsó megoldási lehetőség.
Na, ez a tipikus nem cigány sztori, mielőtt bárki.
Ez a középosztály végső megoldása, a beadlak az intézetbe fenyegető réme.
A fiú úgy van vele, hogy kényelmesebb hazudni, ennek megfelelően gyakorolja is azt.
Mindig.
A legártatlanabb helyzetben is hazudik. Amikor tetten érik, akkor is ragaszkodik az igazához, ami egyértelmű hazugság.
Aztán sír.
Védekezik.Így tud, hazugsággal.
Meg pszichológushoz jár, és pszichiáterhez.
Lop is.
Azt csinálta, hogy ha valami sérelem érte, márpedig érte, éri állandóan, az iskolában csicskáztatták, lelökték a lépcsőn, akkor bosszúból a hangadónak ellopta a telefonját. Aztán gyorsan meg is találták nála a táskában, és lehetett menni másik iskolába. Volt, hogy rávették a lopásra. Például az állítólagos haverjai, akik dehogy a haverjai. Megtűrték, és szívatták.
Lopj el egy üveg pálinkát.
Ellopta, illetve csak akarta, mert béna volt és elkapták, de igyekezett, mert meg akart felelni, és haverokat szeretett volna.
Most itt van az Otthonban.
Elhallgatom a hazudozását, lopásba itt is keveredett már, de ugyanakkor mindent értek, minden világos mit, miért tesz.
E mellett kurva idegesítő gyerek. Nem hiába céltábla mindig, mindenhol.
Tanulunk. Elolvassa egyszer a történelem leckét, majd közli, hogy ez könnyű volt. Tudom, hogy az olasz, német egység nem könnyű.
Kurvára nem.
Főleg úgy, hogy sosem tanult történelmet.
De leírja. Meggyőződésből.
A katyvaszt.
Nem zavar amúgy, egy csomó emberre jellemző ez.
A pszichiáter mondta neki, hogy baszd meg, tudod mi lesz veled?, börtönbe kerülsz.
És oda is fog.
Csicskának.

 

 

 történelem 001kicsi.jpg



          1860- ban 1000 vorosingessel indított háborűt poroszország
          ellen. Ausztria veresége után III. Napoleon Francia
          császár indított támadást a Németek ellen. A Franciák
          vereséget szenvedtek. I. Ferenc József Francia király
          I. Vilmos porosz császár között csak a fegyver dont-
          hetett.




Szólj hozzá!

Átléptem a százezret kézbe. Köszönöm.

2014.02.26. 20:55 tampi





" - Köszönöm! Igazán nagyon köszönöm! Maga egy igazi úriegér! - cincogta elismerően."

                      Geronimo Stilton: A metró fantomja - mulatságos történetek






köszönöm 001kicsi.jpg





1 komment

Munka, védelem

2014.02.25. 21:39 tampi

 

 

Őrjítő hétfő délelőtt a felnőtt 9.-10.-eseknél.
Felnőtt? Kérem?
A velük töltött idő alatt egyre inkább elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy semminek semmi értelme.
Küzdök ellene, vagy, ahogy a klasszikus mondja, but I'm tryin, Ringo.
Az órák után rohanok a könyvelőhöz egyeztetni, hogy idén mennyi pénzt dobok a Dunába. Közben igyekszem ebbe bele sem gondolni mélyebben, hogy minek, kinek, miért.
Szociális intézményben dolgozó szociálisként tudom, hogy milyen fontos az állami fenntartás és az adózás, és lennék is én lelkes és ahogy nevezik felelősen adózó állampolgár ott, ahol.
A könyvelőtől megroggyanva loholok az Otthonba, ahol program vár, tűz- és munkavédelmi oktatás.
Megtudom, hogy a tűz veszélyes, a porral oltó meg így működik. Aztán máris váltás, jön a munka védelmis.
Ez már nem volt könnyű. Sajnos az amúgy is fölöttébb unalmas témát a bácsi személyisége nem színesítette.
Poénkodott.
Nem volt vicces.
Ő nevetett.
Azt, hogy akkor már nincs mese, úgy mondta, hogy nem lesz cickózás, és én nem tudtam, hogy viccel, vagy tényleg nem tudja, hogy cicó.
Így is, úgy is szar.
Aztán politizált.
Magyarosan.
Unalmasan.
A legjobban mégis az idegesített, hogy elmondta, ő, a munka védelmis, hogy azt a gyereket, akivel probléma van, aki nem való közösségbe, azt el kell távolítani onnan.
Értem.
Haladjunk most át a fölött, hogy mekkora baromság ez, meg hogy minek szólalt meg ez ügyben, és ott álljunk meg, hogy hol mondta ezt.
Innen már nem nagyon szoktak eltávolítani senkit, megy az illető magától.
Börtönbe, vagy kuplerájba, ha csúnya, az út szélére.
Úgy ánblokk, (tudom, hogy nem így kell írni) a nyomorba.
Talán azért is, mert korábban eltávolították több helyről, mert úgy ítélték meg, hogy nem való közösségbe.
Közösség.
Nagy szó.
Nem csodálkozom különben, az emberek nagy többségének meggyőződése, hogy ő tudja.
Hogy mi a csel.
Az ország, ahol a képviselő néni ért az atomenergiához.
Aztán mondta a bácsi, hogy az oktatási intézményeket(ez nem az), így ezt is, szakembereknek kellene őrizni, és nem lenne gond. Majd kiderült, hogy ő nagyon ért ehhez, mert van is egy biztonsági, őrző – védő cége is, meg az államtitkárral is beszélt a legutóbbi konferencián, szóval tudja a dolgokat, és reméli, hogy a jövő ezt hozza.
Itt már nagyon feszengtem, és a van kérdésnél már mentem is a gyerekekhez, mint oly sokszor. Megváltás volt Norberttel, Lacival, Brigivel, meg a többivel a nap.
Norbi végre megkapta a régóta várt négyest történelemből, a vers kettes lett ugyan, de nem baj. Viszont valaki ellopta az úgynevezett party szemüvegét, amitől nagyon szomorúvá vált.
Egy óra alatt kiszedtem Dénesből, hogy ő volt. Azt hitte, hogy Norbi ette meg a süteményét, és azért.
Bosszú, mindig a bosszú.
Marika beteg. Hosszú idő óta újra beteg valaki, így most hosszú ideig lesznek betegek jó páran.
A vezető fárasztó, de ez a legenyhébb tulajdonsága mostanában. Inkább maradok a kölykökkel, és aztán vége.
Az udvaron még beszól pár kolis pulya, hogy kopasz, nem szokott érdekelni, de most fáradt vagyok.
- Nem tehetek róla, így születtem, a gének az okai. Olyan ez, mint cigánynak születni, nem tehetünk arról sem.




Szólj hozzá!

Ha megnyerném a lottót

2014.02.23. 21:22 tampi





lottó2kicsi.jpg




                                Ha megnyerném a lottót.        

                             

           Ha megnyerném a lottót és millios összeg lenne akkor              
           vennék belőle egy furik (talicska) cipőt.
           De szánnék egy kis összeget a rászoruloknak is.
           Vennék belőle egy házat és elköltöznék.
           De (a faluban) maradnék.
           Vásárolnék egy űzletet ahol csak élelmiszer lenne,
           és adnék azokat akiknek nincsen.
           Minden család rokonságnak adnék egy 80 kilos dísznót.
           Vennék belőle egy óriás nagy fölmelt művelő
             földet amit műveltetnék.
           Vásárolnék belőle egy tanyát tele állatokkal
           megvenném a takarmányt és átváltoznék
           egy kis paraszt lányá.
           Az egészet nem költeném el ha lenne.
           És ami a legfontosabb adnék azoknak akik
           szív, vérnyomás és cukor betegségben szenvednek.
           Mert pl: az én családomban sajnos
                                             egy  páran ilyenek
           És akiknek nincs önbízalmuk és
           csunyáknak, kövérnek érzik magukat
           azokat ki vittetném egy
                                     lakatlan szigetre.
                    




Szólj hozzá!

Hétfő

2014.02.17. 20:36 tampi






hétfő 001kicsi.jpg



                                                  ugy volt az egész
                                                  hogy Töri óránk volt
                                                  és valaki be szot hogy
                                                  nekem nincsenek szüleim és
                                                  erre ki szaladtam
                                                       WC. és bele
                                                  vertem a faba egyet
                                                  és eltört a kezem.                                 

 




 

2 komment

Fantázia egy esős, délelőtti felzárkóztató felnőttképzésen

2014.02.13. 23:15 tampi




  
   " Pettson nem értette, mi  történt."
                                    Sven Nordqvist: Ki az úr a háznál?




fantáziakicsi1.jpg

                                     it a vége




fantáziakicsi3.jpg

                                Elsülyedt a hajó.






fantázia2 001kicsike.jpg



                           Na ki usznák a partra a szép néger lányokhoz
                           meg nez nem a feneküket meg elszivelük egy
                           aromas cigeretát és koktél loznák
                           és utána sex




             fantáziakicsi2.jpg


                          hát kiusznák a fekete lányok táncolnak
                          nekem s karjaimba zárnám a nőt
                          el kezdeném simogatni szeretkeznék
                          vele mert énis vágyokrá      






1 komment

Petőfi Sándor gatyába táncol.

2014.02.07. 22:40 tampi




„ Azér van szükség Győzire, hogy ki tudja vitelezni.”
           
                                                                                    Gáspár Zsolt



„ - Amikor a Titanic zenéjét meghallom, kettétörök.”

                                                             VV Krisztián





A szomszédos óvodában az ősszel felavatott focipálya most nagyon magányosan álldogál magában,de inkább olvadt korcsolyapálya az. A műfű is beposhad tavaszra, na, de majd a napsugár elintézi.
Hosszú nap. Alig van gyerek, többeknek nem lesz iskola, így akinek volt hova, hazament. Bezzeg Norbert itt van, két zacskó chipsszel az ölében vár a tévé előtt. Elkezdjük a presztízs értékű amőbát, nagyon sokat fejlődött, most már el-elver, amitől viccesen érezni kezdi magát. Nincs is ezzel baj, azzal már inkább, hogy nem nagyon akar tanulni. Félévkor háromból bukott, matek, német, irodalom.
A némettel nincs mit kezdeni, három éves lemaradása van, azt se tudja, hogy Guten Tag.
A matek is gázos. Már az osztás is meg-megakasztja, hatban a három simán tud négy lenni.
Az irodalom. Az év slágere a János vitéz. Meg a sok könyvnélküli, amit egyszerűen képtelen megtanulni.  Ilyet még nem láttam. Hiába mondom el tízszer a sort és ismétli utánam, a következő versszak tanulásánál már nem emlékszik az előzőre.
Na, és ebből a verstanulásból, meg a tanár néni szimpátiájából (ő tanítja németet is), össze is jött a bukás.
Gratulálok.
- Mit tanultok most irodalomból? – kérdezem.
 - Ezt.
Kinyitja a könyvet az Alföldnél.
ÁÁÁÁ.
- Ezt meg kell tanulni.
- Meg.
ÁÁÁÁ.
Tudom, hogy 20 perc múlva a fejét az asztalra hajtja, és onnantól nem szólal ma már meg.
Az utolsó szava ilyenkor, hogy ez nagyon unalmas, és haza akar menni.
Mélyen együtt tudok vele érezni, de hát nem hangoztatom.
Nesze.
Olvasásra nevelés.
Irodalom.
Ma látom, hogy bizonyítani akar. Meghatódok lelkesedésén.
Szenved.
Mit nekem Kárpátoknak te,
zordon képregényes tája.
Mit nekem te zordon Kárpátokban
Fenyves vadregények tája.
Mit nekem fenyvesekkel Kárpátokban
zordon tája.
Mit nekem te fenyvesek Te Kárpátoknak
regényes tája.
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Nagyregényes fegyveres tája.
Mit nekem te zord Kárpátoknak
vadregényekkel tája.
Szenvedünk.
Aztán valahogy meg van az első.
Egy óra múlva, uzsonna, boltba menés után folytatjuk.
- Na, mondjad.
Hamar kiderül, hogy olvasni sem tudja, így kezdjük elölről.
Már csak 12 versszak.
Muszáj kicsit szusszanom, elhagyom a szobát. Az óvodások ordítva futkároznak a nappaliban, a kollégák nagy része az irodában beszélget. Nem tudom, mit csinálnának, ha a kis Bence magára borítaná a szekrényt, oszt a Naplónak kéne nyilatkozni. Ám észreveszem a sarokban a nagyon szociális érzékenységű kollégámat, internetezik javában. Látom, hogy a szocsi olimpia kapcsán a sportoldalakon is megjelent orosz buzi verések képeit,  videóit nézegeti, közben jókedvűen, somolygósan hümmög.
Érzem, hogy próbálná elkezdeni a beszélgetést, keresi a szavakat, de megelőzöm, és inkább elmenekülök a verstanulóhoz, pár percre, hátha addig átszörfözik Cristiano Ronaldo-hoz.
Kis idő múlva visszatérek, még mindig ugyanaz, ugyanott.
Nem úszom meg.
- Ezt láttad már?
- Ja, sajnos.
Közben elolvasom a képernyőn a főcímet: Törött üveggel erőszakolták meg. Pár pillanattal később teljesen rosszkedvű leszek attól, hogy megint nem keltem ki magamból, és meg sem kérdeztem, legalább azt, hogy és neked tetszik ez?
Innentől robotpilótában nyomom, nagy a rutinom. Hazafelé menet az udvaron a kolis lányok a Csillag születikes, balett jellegű fellépő ruhájukban hógolyóznak a mínusz nyolcban.
- Mán megy haza?
- Megyek.
- Jó magának.
- Hát.






1 komment

Elnézést a késésért, de én ott se voltam akkor

2014.01.30. 22:21 tampi

 


 „ – Helló! Hol voltál?
    - Dolgom volt.”

   Coper – Gát – Rozgonyi: Linda szafari





Nyolc óra tizenkilenc perc. Vagy több. Egy átlagos nap a felnőttképzésen, ami most a felzárkóztató, és a kilenctizedikes. Siettem, loholtam. Nem szeretek elkésni. Viszont nehezen kelek, és szeretem a reggeli csendet. De bele kell melegedni, nincs mese, ez a munkám. Már a nagy sóhaj után éppen belekezdtem Villonba, amikor kopognak. Sóhajtok megint, tudom mi jön. A késő, az indokkal:


 - Elnézést a késésért, de volt egy kis gond.
 - Elnézést a késésért, de volt egy kis baj.
 - Elnézést a késésért, de volt egy kis probléma.
 - Elnézést a késésért, de volt egy kis fennforgás.
 - Elnézést a késésért, de lekéstem a buszt.
 - Elnézést a késésért, de nem jött a busz.
 - Elnézést a késésért, de nem jött a 6:50-es.
 - Elnézést a késésért, de lerobbant a busz, hallott már ilyet?
 - Elnézést a késésért, de leszállítottak a buszról.
 - Elnézést a késésért, de leigazoltak a rendőrök.
 - Elnézést a késésért, de szóváltásba keveredtem.
 - Elnézést a késésért, de hó-helyzet van.
 - Elnézést a késésért, de azt hittem, hogy kedd van.
 - Elnézést a késésért, de azt hittem, hogy nem ide kell jönni.
 - Elnézést a késésért, de azt hittem, hogy a negyediken leszünk.
 - Elnézést a késésért, de én eddig a negyediken vártam.
 - Elnézést a késésért, de tegnap temetésen voltam, és még most sem józanodtam ki teljesen.
 - Elnézést a késésért, de behívtak a kisfiú iskolájába.
 - Elnézést a késésért, de behívtak a kislány iskolájába.
 - Elnézést a késésért, de elaludt a kislány.
 - Elnézést a késésért, de elaludt a kisfiú.
 - Elnézést a késésért, de az a kurva automata benyelte a kártyámat.
 - Elnézést a késésért, de nem indult az a kurva kocsi.
 - Elnézést a késésért, de kidurrant annak a kurva biciklinek a kereke.
 - Elnézést a késésért, de elaludtam a buszon, és teljesen máshol keltem fel, leszálltam, de eltévedtem, a Ruhagyártól gyalogolok, új a gyógyszerem is.
 - Elnézést a késésért, majd négyszemközt beszélhetnénk?, mer van egy kis baj, és el is kellene mennem hamarabb, de majd négyszemközt inkább, előre is köszönöm.






Szólj hozzá!