tampi

tothlajos100@gmail.com

Linkblog

Archívum

Addig jár a korsó a kútra, amilyen a törülköző

2016.02.27. 19:47 Tóth Lajos

 

Amikor reggel letört hátul a fogamból egy darab, nem értettem, de most már tudom, ez egy nem semmi nap.

Remegve vártam mindig ezt a napot, és titkon tudtam, hogy el is fog jönni.

A munkahelyemen kiderült, hogy blogot írok arról, hogy mit dolgozom.

Először megkönnyebültem, kész,vége, ennek annyi. Most mérhetetlenül szomorú vagyok.
A hosszú évek alatt (2008 óta van a blog), aki kérdezte, hogy miért csinálom, mindig azt mondtam, hogy önterápiás céllal.
Ez a munka, ha rendesen csinálod, kikészít.

Aztán, ahogy jöttek az olvasók, a kezdetek óta háromszázkilencvenvalahányezer, lelkes lettem, mert láttam, mennyi embert érdekel ez. Persze volt szomorúság, amikor egy-egy bejegyzés nagy nyilvánosságot kapott (Index címlap, hülye interjúk), és megjelentek az ostobák, a trollok, de ezeknek is a java részében megtaláltak azok az olvasók, akik értékelték ezt az egészet.

A Budapestre költözésem óta én rosszat a gyermekotthonról nem írtam.
Hülye lettem volna, mivel mérhetetlenül más ez, mint a régi, az Átmenetis meló, és ezt nagyon szeretem.
Aki tud olvasni az látja ezt, és érzi.
Az más kérdés, hogy a rendszer hibáit leírtam, pont azért, hogy a lázadást, a dühöt világba kiálthassam.
És itt nem arról van szó, hogy az ácsnak szar a kalapácsa, meg a szöge, oszt szar lesz a tető.
Hanem gyerekekről.

Most érdekes az érzés.
Tudni azt, illetve nem tudni, hogy kik olvasták el, de közben meg tudod, hogy olvasták.
Ööö, mi?
Mármint a kollégáim.
Kitárulkozni, úgy név nélkül könnyű.
Ááá, úgysem tudják, ki vagyok.
Ez mindig is bizsergetett, hogy képzelnek el, és vissza meg, hogy kik olvasnak.
Szóval most hirtelen pár kollégám jól megismert, de ezeket a dolgokat úgyis később fogom majd fel.

Sajnálom nagyon.

Nem hibáztatom a kolléganőt sem, aki felnyomott végül, mert ez máshogy is kiderülhetett volna, csak előtte szólhatott volna.
Volna, volna.
Nem tudja, hogy életem egy nagyon nagy része megy most el.

Nagyon sajnálom.
Ennek most itt vége.
Tényleg.
Ez van, baszd meg.

 

Akarnék valami vicceset írni, hogy mondjuk vigyázzatok az ürgékre, meg majd írok gasztroblogot, de nem megy.

 

Sziasztok, és kösz.

 

Frissítés:
A kommentelést is felfüggesztem, bár nagyon jól esnek az igaz szavak, én már csak ilyen elismerés vadász ember vagyok, ugyanakkor a békét szeretném, még most is. Ha írnátok, akkor a tothlajos100@gmail.com- ra megtehetitek.

Ha mégis kirúgnak, szólok.

 

 

 

 

 

22 komment