Amikor reggel letört hátul a fogamból egy darab, nem értettem, de most már tudom, ez egy nem semmi nap.
Remegve vártam mindig ezt a napot, és titkon tudtam, hogy el is fog jönni.
A munkahelyemen kiderült, hogy blogot írok arról, hogy mit dolgozom.
Először megkönnyebültem, kész,vége, ennek annyi. Most mérhetetlenül szomorú vagyok.
A hosszú évek alatt (2008 óta van a blog), aki kérdezte, hogy miért csinálom, mindig azt mondtam, hogy önterápiás céllal.
Ez a munka, ha rendesen csinálod, kikészít.
Aztán, ahogy jöttek az olvasók, a kezdetek óta háromszázkilencvenvalahányezer, lelkes lettem, mert láttam, mennyi embert érdekel ez. Persze volt szomorúság, amikor egy-egy bejegyzés nagy nyilvánosságot kapott (Index címlap, hülye interjúk), és megjelentek az ostobák, a trollok, de ezeknek is a java részében megtaláltak azok az olvasók, akik értékelték ezt az egészet.
A Budapestre költözésem óta én rosszat a gyermekotthonról nem írtam.
Hülye lettem volna, mivel mérhetetlenül más ez, mint a régi, az Átmenetis meló, és ezt nagyon szeretem.
Aki tud olvasni az látja ezt, és érzi.
Az más kérdés, hogy a rendszer hibáit leírtam, pont azért, hogy a lázadást, a dühöt világba kiálthassam.
És itt nem arról van szó, hogy az ácsnak szar a kalapácsa, meg a szöge, oszt szar lesz a tető.
Hanem gyerekekről.
Most érdekes az érzés.
Tudni azt, illetve nem tudni, hogy kik olvasták el, de közben meg tudod, hogy olvasták.
Ööö, mi?
Mármint a kollégáim.
Kitárulkozni, úgy név nélkül könnyű.
Ááá, úgysem tudják, ki vagyok.
Ez mindig is bizsergetett, hogy képzelnek el, és vissza meg, hogy kik olvasnak.
Szóval most hirtelen pár kollégám jól megismert, de ezeket a dolgokat úgyis később fogom majd fel.
Sajnálom nagyon.
Nem hibáztatom a kolléganőt sem, aki felnyomott végül, mert ez máshogy is kiderülhetett volna, csak előtte szólhatott volna.
Volna, volna.
Nem tudja, hogy életem egy nagyon nagy része megy most el.
Nagyon sajnálom.
Ennek most itt vége.
Tényleg.
Ez van, baszd meg.
Akarnék valami vicceset írni, hogy mondjuk vigyázzatok az ürgékre, meg majd írok gasztroblogot, de nem megy.
Sziasztok, és kösz.
Frissítés:
A kommentelést is felfüggesztem, bár nagyon jól esnek az igaz szavak, én már csak ilyen elismerés vadász ember vagyok, ugyanakkor a békét szeretném, még most is. Ha írnátok, akkor a tothlajos100@gmail.com- ra megtehetitek.
Ha mégis kirúgnak, szólok.
2016.02.27. 19:58:27
©________ 2016.02.28. 14:13:14
tampifan 2016.02.28. 14:41:09
Flagstaff 2016.02.28. 17:58:59
Rittyentett Hőzönbőzön 2016.02.28. 21:05:55
+ ráébredhetne már valaki, hogy ez nem feltétlenül rossz dolog és az ilyen hosszú ideje épített követőkből pénz is jöhet, ahogy jött is, amikor szükség volt rá.
Szedlák Ádám · http://worldshots.hu 2016.02.28. 22:10:57
Szárnyasvakond 2016.02.29. 01:08:18
Naki vagyok kerdojel 2016.02.29. 08:54:24
Naki vagyok kerdojel 2016.02.29. 08:55:37
AtomCamel 2016.02.29. 09:49:50
Nagyon sajnálom.
Köszönök mindent! Jó volt.
kolléganőd meg remélem 3 heti folyamatos nem szűnő csuklásrohamot kap, amiért elvett egy csomó embertől egy nagyon jó, informális, NORMÁLIS olvasnivalót, amivel ráadásul az élet olyan területére nyertünk betekintést, ahová egyébként csak nagyon kevesen. :-(
Varsányi Martina 2016.02.29. 13:57:09
ifrance 2016.02.29. 14:51:28
mindig csodáltam a bátorságodat, hogy mersz írni arról, ami az életedben történik. gondolom eddig is tettél bele annyi csavart, hogy anonim maradhass. és ahogy írod, ezzel együtt benne volt a pakliban egy "lebukás". nagyon hiányozni fognak a soraid, ezért még sokáig figyelni fogom, hátha lesz még folytatás...
gingko 2016.02.29. 16:05:48
Amióta névvel szerepelsz, nem tampiként, kicsit aggódtam mindig, hogy nem lesz-e gáz, hát most lett.
De tényleg, ne hagyj már kétségek közt: kirúgtak, vagy csak megfenyegettek vele arra az esetre, ha nem hagynád abba a blogolást?
Ha tényleg nem írsz tovább, akkor viszlát és kösz a halakat!
gingko
Salome Parker 2016.02.29. 17:34:10
Szabó Rozi 2016.02.29. 20:45:53
Kicsit talán olyan, mint a császár új ruhája, aztán valaki elkiáltja magát, hogy a császár meztelen, és akkor bumm. Pörög az agy, cikáznak a gondolatok, hogy kiről mit és hogyan írtam, lebuktam-e előtte is, vagy csak le fogok bukni? Kiadtam a lelkem egy darabkáját anonim módon, és valaki addig keresett és kutatott, ameddig fülön nem csípett a pixelmentes életben.
Remélem, hogy az őszinteséged nem veszélyeztette, vagy veszélyeztetni a megélhetőségedet, és az állásodat.
Kívánom, hogy még sokáig legyen erőd és kitartásod ehhez a munkához, hivatáshoz.
A kolléganőről inkább nem mondok semmit. Nem vagyok én senki, hogy megítéljek másokat, különben is elég nagy büntetés neki az, hogy magával kell együtt élnie.
TCrown 2016.02.29. 22:48:42
Nem teheted meg hogy ne írj többet. Te itt egy olyan dolgot mutatsz meg tök hitelesen, amit nélküled nem látnánk...
Egyszer átküldtem egy kolleganőnek ezt a blogot este nyolckor, és éjjel egykor írt vissza, hogy még mindig itt olvasgat.
Nemhogy ezt ne hagyd abba, hanem írj még többet. Látni kell ezt is. Muszáj látni.
KTamas · http://ktamas.com/ 2016.02.29. 23:02:00
Azt a gasztroblogot mindenkepp, tovabbra is szivesen tamogatjuk az urgeket uborkaval es egyeb zoldsegekkel. Az se baj, ha pizzara rakjak oket.
cantaloupe 2016.03.01. 00:15:23
És még valami: végig az az érzésem volt, hogy aki ezt vállalja hivatásának és tisztességesen végzi, annak rohadt jó fizu járna.
Minden jót kívánok!
ifrance 2016.03.01. 07:59:05
Numark 2016.03.01. 09:31:17
kváziasszonyok gyöngye 2016.03.01. 18:03:20
káromkodásokat töröltem.
imazsi 2016.03.01. 18:21:13
tarts ki!
reeingre 2016.10.16. 02:09:59